Fájdalmas döntés
Egy fájdalmas döntés végzetes lehet,
De én meg akarom óvni lelkedet.
Mert ha te közülünk egy lehetsz,
Félek, hogy többé nem szeretsz.
Fogd fel! Most elhagylak!
A számon egy lakat,
Mely felett őrködök,
Mert ha kinyitod, végzeted örök.
Még utoljára átölellek.
Ne viszonozd, mert elengedlek!
Látom, észre sem veszed,
Hogy a szívemet itt hagyom veled.
Ég veled szerelmem,
Egyszer megértesz, remélem.
Ne bánkódj miattam,
Hisz az egereket én sem itattam.
Se család, se barátok.
Az életem egy szörnyű átok!
Az angyalok vigyázzanak rátok,
S viruljon az életfátok.
De egy dolgot ígérj meg nekem!
Vigyázz magadra, életem.
Hidd csak azt, hogy apád miatt.
Ezt mondtam, hát ne vitasd.
Örökre felejts el,
Mire leszáll a reggel!
A Nappal kelj fel,
Majd emlékeidből örökre űzz el.
Hidd el, én is így teszek,
Már három hónapja nem eszek.
Azt hittem, nélküled is boldog leszek,
Hisz nem kísértenek majd emberek.
De súlyosat tévedtem,
Azzal, hogy magam nem kérettem.
Hisz ha megtettem volna, nem szenvednék,
Hanem boldogságban veled lennék.
Victoriát is elvesztettem,
Remélem, vigyáznak rád helyettem.
Adja az ég, hogy ne essék bántódásod,
Mert ha igen, eldobom-e szörnyű átkot.
E szörnyű átkot, mit életnek mondhatok.
Szerintem meg a balsorsom foglya vagyok.
Már bánom, hogy azon az éjszakán,
Carlisle a hullaházban talált rám.
Jobb lett volna a temetőben,
Ha megbotlik egy sírkőben,
Amin Edward Masen neve áll,
Akkor életben rám már nem talál.
És nem kellene itt sínylődnöm.
De mit tehetnék? Csak őrlődöm.
Visszamenjek Hozzá, a nyugalmamhoz,
Vagy csak várjam, hogy elnyeljen a KHAOS?
A telefonom rezgett,
A kérdésre itt a felelet.
Eldobta az életet,
Követem ŐT, a fényemet.
Hosszú az út Volterrába,
Fejemben kavarog ötletek miriádja.
Melyiket használjam, ha elutasítanak?
A gyorsat, vagy a fájdalmasat?
Végre odaérek,
Döntési haladékot kérnek.
Tíz perc múlva hívatnak,
A témán eleget vitattak.
A válasz elutasította kérelmem,
Miszerint ők vegyék el életem.
Mosollyal a számon,
Az óra alatt, halálomat várom.
Az ingem lassan gombolom,
Így hatásosabb lesz, gondolom.
A hangok megszűnnek létezni,
Csak az én Bellámra tudok gondolni.
Bárcsak láthatnám még egyszer!
Edward, ezt sürgősen felejtsd el!
De kérésem meghallgattatott,
Képzeletemben szerelmem felé futott.
Nyakamba ugrik, s ráncigál,
Az árnyék felé taszigál.
Megmagyarázza mi történt,
Nem vette el tőlem a fényt.
Csak tévedés volt az egész!!!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Esme, nagyon aranyos, kedves, ügyes, tök jó verseid vannak! ;-)