- Au, miért harapdálsz? Au, erről nem volt szó, jaj James! Ne, csináld már! – De nem hallgatott rám, és egyszer csak szörnyű fájdalmam lett. Sikítoztam, és vergődtem, de a fájdalom nem akart szűnni, aztán úgy három nap múlva vége lett, és én egyedül voltam. James az a kis rohadék elment.

    A nevem Mark, és vámpír vagyok. És meleg. Azt hiszem ilyen még nem volt, büszke is vagyok magamra. Most Forksban vagyok, és egy Cullen nevű vámpír famíliát keresek. Követtem a szagukat, és egy kis erdőn keresztül a házukhoz értem. Bekopogtam, és Ő, nyitott ajtót. Istenem, de szexi! Szőke haj, sebhelyek a testén, és hihetetlen nyugalom árad belőle.

- Hello, Mark vagyok, bemehetnék, szívi? – kérdeztem tőle kacéran, erre ledöbbent.

- Öhm, persze, fáradj be! – mondta, és a hangja annyira csábító volt, hogy majdnem ott helyben megcsókoltam, de aztán odajött, egy apró fekete rövid hajú vámpír, és átölelte.

- Ki a vendégünk, Jasper?

- Ő, itt Mark – mondta a Jaspernek nevezett szépfiú. Igazából nem is nagyon figyeltem a beszélgetésre, csak összehúzott szemmel figyeltem a konkurenciát.

- Én Alice vagyok! – mondta lelkesen a kis vámpír.

- Örülök – morogtam, bár legszívesebben a pokol tüzes bugyraiba kívántam volna. Aztán jöttek a többiek, mikor egy bronzvörös hajú vámpírhoz érem a bemutatkozásban, láttam, hogy remeg a szája sarka a visszafojtott nevetéstől.

- Edward vagyok – mondta a fess vámpírka.

- Nagyon örülök, hogy itt lehetek! – mondtam mindnyájuknak. – Nagyon szép ez a ház! Ízléses a berendezés, bár én raktam volna bele egy kicsit több rózsaszínt, és egy kicsit több fotót, az én új szerelmem tárgyáról, Jasperről – erre, a mondatomra, majd kiesett a szemük. Jasper pedig vigyorgott. Alice, meg vicsorgott.  A többiek meg döbbentek.

- Köszönöm – mondta Jasper. – Megengedem, hogy harcoljatok értem, Mark, és Alice azé vagyok, akiről teljesen, megbizonyosodom, hogy szeret.

- Rendben! – vágta rá az Alice nevezetű. – Győzzön a jobbik!

- Akkor Jasper, indulhatok berendezni a hálónkat, ugyanis a jobb ÉN vagyok! – Harcra kész voltam. Alice, és a többiek elmentek vadászni, és kettesben maradtam szívem egyetlen szerelmével Jasperrel! Megfogtam a kezét, és lehúztam a kanapéra.

- Gyere, mesélj nekem valamit magadról! – kértem, és közben a szempillámat rezegtettem. Elmosolyodott, leült, és elkezdett mesélni. Amikor a történetének vége lett rárontottam, vadul csókolni kezdtem, és Ő is visszacsókolt. Ekkor nyílt az ajtó, és a kis Alice úgy ugrott nekem, mint a rakéta, a kanapé feldőlt, de ő rajtam maradt, és a hajamat tépte. Én meg visítoztam.

- Jaj, Istenem meghalok, valaki szedje már le rólam ezt a kis boszorkányt, így nem korrekt, kopaszon nem leszek gyönyörű hajas baba, és Jasper szívem nem engem fog választani. – Erre kaptam egy nagy pofont.

- Ne merd Jaspert, szívemnek szólítani, te forró hideg, ha még egyszer meghallom, megöllek, akkor aztán szó szerint meleg leszel! – sikította, ez az álnok kis kígyó. Én is belekaptam a hajába, és így már ketten sivítottunk. A nagy, medve szerű srác, Emmett, és Édes Kis Szívem Csücske segített neki, leszedni minket egymásról. Ezután Carlisle, megmutatta a szobámat, és én felmentem duzzogni, és a hajamat fésülgetni, ugyanis a törpe kis csaj, csomókban tépkedte ki. Vettem egy jó meleg fürdőt, és ellazítottam magam. Nyugalom! – gondoltam magamban. - Úgyis az enyém lesz Jasper bébi. Eközben halottam, hogy Alice a kobold, vámpír keverék édesen gügyög, életem értelmének fülébe, ő pedig nevet rajt! Ezt nem hagyhattam! Leszáguldottam a lépcsőn, és odaültem melléjük. Alice felhúzta az orrát, és arrébb csúszott, én pedig annál közelebb, Jasper angyalkámhoz. Meg akartam csókolni, de ekkor dörömbölni kezdtek az ajtón, az kizuhant a helyéről, és Ő állt ott.

- James! – visítottam, és a nyakába ugrottam, majd megcsókoltam.

- Te álnok, miért hagytál el engem? – kérdeztem, tőle szinte sírva. Ő megint megcsókolt, majd azt suttogta a fülembe, hogy sajnálja, mert azt hitte megölt engem. Én, hittem neki, és kézen fogva futottunk, ki az ajtón. De egy vörös hajú nőbe ütköztünk.

- Hát ennyit érek neked?! – üvöltötte. – Pedig, én szerettelek!

- Én meleg vagyok Victoria ez meg kell értened, nekem Mark kincsem az életem, és ez van – mondta James. Azzal Victoria rávetette magát Alicera, ott csókolta ahol, érte, Alice, pedig vissza, mi pedig megragadtuk, egymás kezét újra Jamessel, és elhúztunk.

                                                     VÉGE

Vélemények

agnesa:

Maja:

Ááááh... Ez nagyon nagy! Folytasd légyszi :) Ezt nem lehet csak így abbahagyni!