(Charlie szemszöge.)

Itt ülök a kórházban, és szörnyen tehetetlennek érzem magam. Félek, hogy elveszítem az egyetlen lányomat. Féltem hogy apaként csalódást okozok neki.

-          Istenem, még csak most kaptam vissza, ne vedd el tőlem.

Vajon rossz apa vagyok? Apának is befuccsoltam? Talán ezért hagyott el Reneé? Nem érdemlem meg a szeretetüket. Bella szavai jártak a fejembe.  Ugyanaz, amit Reneé mondott, mikor elhagyott.  Én, Charlie Swan a magányos rendőrfőnök.

Ha talán együtt maradunk, nem történt volna meg. Reneé?  Őt is felhívtam, repül ide, lassan indulok érte a pályaudvarra. Nem tudom, mit mondhatnék, vagy mondanék neki. Telefonon valahogy mindig könnyebb volt beszélni.

-          Mr. Swan, Bella állapota jobb, most már nincs semmi baj. Én itt maradok, ha…

-          Köszönöm, Edward. Kimegyek, Bella mamájáért. Szólj, ha bármi történne.

Beléptem lányom szobájába. Ott feküdt. Olyan törékeny… mindig is az volt.  Leültem az ágya mellé.

Hol van már?  Szörnyen érzem magam, legszívesebben…

És akkor megláttam őt… a volt nejemet. Leszállt a gépről, a táskáját szoronggatta.

(Reneé szemszöge.)

Ott volt… Charlie várt rám. A szívem vadul kalapált, mint egy kisiskolásé.

Lassan vettem a lépéseket, mintha minden egyes lépés életem végét jelentené.

Nem sokára odaérek… tudom mi fog történni, tudom hogy belenézek a csokoládé barna szemeibe .. Hála Bella az ő szemeit örökölte. Amikor belenéztem a szemeibe, úgy éreztem a férjem, itt van mellettem. És most itt van élő nagyságba, pár méterre tőlem.  Tudom, hogy csalódást fogok látni benne… ráadásul ezt mind én okoztam.  Félek… De a távolság vészesen fogy köztünk.

- Charlie. Itt áll előttem, nem tudom, mit mondjak… Semmit nem változott, szemmel láthatólag ő se tud megszólalni. Vajon kinek rosszabb ez a találkozás? A Szívem mélyén tudtam, hogy Charlie Swan rendőrfőnöknek keményen meg kell küzdeni az érzéseivel.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés