Mikor odaértünk,megállított a lépcső előtt.

-Mi a baj?Gyere már! - Sürgettem.

-Olyan fura érzésem van.Ilyet még sosem tapasztaltam vámpír korszakom során - Imádtam ezt a tekintet.Nem bír rájönni,hogy mit érezhet.Pedig nagyon is egyszerű.

-Edward,te izgulsz - nevettem fel.

-Hogy? - Nézett rám értetlenül.

-Ez amolyan félelem érzet.De nem kell,hogy ezt érezd.Nyugalom.Szerintem már Alice látta ezt mind előre - Egy puszit nyomtam ajkára,ami a kelleténél hosszabbra sikerült.De legalább már nem feszült.
-Mehetünk? - kérdezem suttogva,leválva ajkáról.

-Igen.Mennyünk - Kihúzta magát,és minden erejét összeszedve lépett egyet.Sosem láttam még ilyan bizonytalannak.Belekaroltam kezébe,és beléptünk az ajtón.Pont ahogy sejtettem.Mindenki ott ült a nappaliban,és minket vártak.Esme pillantása kapta el legelőször Edwardot.
-Kisfiam! - kiáltott fel,és "sírva" odafutott átölelni őt.
-Jézusom.
-Hát hazaért...
-El sem hiszem.
Efféle szavak hagyták el mindegyikőjük száját.
-Szia,anyu! - Edward nagyon elgyengült.Nem tudta ilyenkor mit szokás tenni,csak beleborult Esme nyakába.Mindeközben a többiek is felálltak,és csatlakoztak az ölelkező pároshoz.Talán Carlisle tűnt a legerősebbnek éppen akkor lelkileg.
-Edward mi történt? - faggatta Alice.

-Mindent elmesélek.Csak hagyjatok levegőhöz jutni.Most nagyon is szükségem van rá - mosolyra görbült a szája,testvérei pedig lebontották kezüket róla. - Szóval az úgy volt,hogy...
Leültek,és figyelmesen hallgatták végig Edward történetét.Nem szóltak semmit,mégcsak meg sem rezzentek.Nem szerettek volna lemaradni semmiről.Én az ölében ültem,a családtagok pedig körülöttünk.Amikor végzett,Carlisle törte meg a csendet.

-És tudnak erről a Volturik,hogy meg lett törve az átok? - Edward fontolóra vette,aztán felszólalt.

-Nem tudom.Nem hiszem,hogy gondolták volna mindezt,hogy meg fog történni.

-Biztos dühösek lesznek,ha megtudják - tette hozzá Emmett.

-Aro nem fogja annyiban hagyni.Nem bírna már elviselni az ő világában,mikor fel akartad fedni jelenlétünket.Csak reménykedni tudunk,hogy mégcsak nem is sejtik - Carlisle megint igazat mondott.De bárcsak ne lett volna az.

-Ha megtudnák,akkor mit tennének Edwarddal? - kérdeztem rekedt hangon.

-Ezt nem tudhatjuk.Félő,hogy a legrosszabbra is lehet gondolni - Nem volt valami nyugtató válasz Carlisletól.

-Bella,tudok vigyázni magamra - Simogatta meg hátam,Edward.

-Fiam,ő ellenük még te sem vagy képes harcolni.Túlerőben vannak.

-Apu te jóba vagy Aroval nem de?Miért nem próbálnád meg lebeszélni? - Találta ki Emmett.

-Nem!Mindent csak azt nem!Az egy elkeserítő húzás lenne egy Cullentől.Inkább bújkálni fogok - morgott fel Edward.

-Aroval már régóta nem vagyunk barátok.Sehogy sem bírnánk ezt megoldani - válaszolt Carlisle.

-Úgy megtalálnak,Edward - szólalt fel Jasper. - Az illatod alapján bárhol,bármikor lehetsz,de megtalálnak.
-Igaza van Jaspernek,Edward.Nem tudsz elmenekülni előllük - mondta Alice.
-Addigra kitalálok valamit.De lehet,hogy elfelejtenek.És nem fognak velem foglalkozni.

-Ez a legkisebb esély.De imádkozzunk,hogy így legyen.Nem szeretnélek elveszíteni mégegyszer,kicsikém - Bújt Edwardhoz Esme.

-Nem fogsz anyu,nyugalom.És ti is nyugodjatok meg.Nem lesz semmi baj.Megoldom.Most szeretném újra meglátogatni a régi szobámat.

-Azóta nem nyúltunk semmihez.Mennyél csak fel - mosolygott Carlisle.

-Köszönöm - Elindult a lépcsőn felfelé,én pedig követtem.Attól függetlenül,hogy már én is vámpír vagyok,ő mégis gyorsabb nálam.Már régen a szobájában volt,mikor én odaértem.Nem hiszem,hogy észrevett,ígyhát halkan odaosontam a háta mögé.Az ablakán bámult kifelé.Nekem is az volt a kedvenc helyem Edward szobájában.Kezemet átfontam a derekán,és erősen magamhoz húztam.

-Meg kell még szoknom,hogy te is halott vagy - mondta mogorván arra célozva,hogy erősen szorítom.

-Nem lehetne ezt szebben mondani?

-Nem!Mert ez is egy átok!Bella...Ezt nehezen fogom feldolgozni,ugye tudod? - Megfordult,és magához láncolt.

-De van egy jó oldala - elvigyorodtam,és az ágyra löktem.Csókolgatni kezdtem a nyakától fölfelé egyenesen az ajkáig.Mikor elértem volna azt,felszólalt.:

-Mi lenne az? - suttogta.

-Nem vagyok már ember,és nem kell rám vigyáznod - Ezután ajkamat rábiggyesztettem az övére.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés