(Bella szemszöge)

-Bella! Próbáld fel ezt is!-mondta Alice és kezembe nyomott még "néhány" ruhát.
-Számolod ez idáig mennyi ruha?-kérdezte Edward és mellém lépett.
-Az utobbi útobbi egy órában körübelül tízet és ez még csak az első bolt...-mondtam és bevonultam a próba fülkébe. Még hallottam Edward nevetését.
-Edward! Neked még nem is adtam ruhát?-kérdezte Alice.
-Dehogynem!
Nem baj még adok-és gondolom még neki is "néhány" ruhát nyomhatott a kezébe.
-Elszökünk?-kérdeztem és kidugtam a fejemet a fülkébõl.
-Elkéne...-nevetett Edward és õ is kikukucskált.
-Hallok ám!-szólt Alice.
-Majd máskor...-mondtam és vissza húztam magamat.

-Na milyen?-kérdezte és elhúzta a függönyt.
-Nem az én stílusom...-mondtam.
-Megvesszük!-mondta és vissza is húzta a függönyt. Csak tudnám akkor minek kérdezte meg...
Átöltöztem kimentem a fülkéből Alice kivette a kezemből és a pénztár felé ment.
-Ez a tempó még nekem is gyors...-mondtam és Edward-hoz mentem.
-Következő bolt!-jelentette be Alice és elrángatott Edward-tól.
-Alice....-kérleltem könyörgő hangon.
-Gyere Bella!-mondta csilingelő hangon.

-Ti itt maradhadtok!-mondta és a fiúk felé intett. Ők leültek az egyik padra melléjük ledobták a szatyrokat.Mégegyszer hátra fodultam Emmet-nek büsze vigyor volt az arcán.
Edward bocsánatkérően nézett rám én csak leintettem.
-Bella gyere már!
-Megyek...-sóhajtottam.
-Próbáld fel!-mondta és máris a kezembe nyomott három pólót. Szó nélkül a próbafülkébe indultam,és ez ment a nap további részében-amíg a plázában voltunk.
Én ki be járkáltam a próbafülkéből és Alice-nek mutogattam a ruhákat. Szerintem teljesen fölösleges volt felpróbálnom mert mindet megvettük ami a kezembe adott...
-Sok van még?-kérdeztem.
-Nem,már nincs több.
-Végre...
-Nem élvezted a vásárlást-kérdezte Alice és bociszemekkel nézett rám.
-Dehogynem! Csak túlzásokba mész néha!
-Most miért? Nézd nem is olyan sok szatyor van!-mondta és a fiúk felé intett akik a szatyrokat vitték-körübelül húsz darab lehetett náluk...nagyobb méretűek -Jó...lehet néha túlzásokba esek... De hát istenem! Ez hatunké !
-Néha?-kérdezte Emmet nevetve.
-Igen!-mondta dacosan.
-Na persze...-motyogta Emmgy szerintem egy darabig nem kell vásárolni mennünk!-mondtam és beültem a kocsiba.
-A fiúknak most nem... De nekünk igen... Két hét múlva-vigyorgott rám. Miért büntet ennyire?
-Ne....
-Most miért?
-Annyi ruhám van!et.

-Alice,tudod annyit vásároltunk,ho
-Jó,hogy mondod: gyüjtsd össze amit már használtál és majd elvisszük az árva házba.
-Oké....-morogtam.
-Nyugi-suttogta a fülembe Edward és megszorította a kezemet.
-Megérkeztünk!-jelentette be Alice és kipattant a kocsiból.
-Milyen gyorsan jöttél?-kérdeztem.
-Százötvennel... Körübelül...-mondta és féloldalasan elmosolyodott.
-Büntettek már meg gyorshajtásért?-kérdeztem.
-Nem még nem...
-MÉG nem-hangsúlyoztam ki.
-Igen MÉG nem-nevetett és bementünk a házba.
-Végre itthon!-mondtam boldogan.
-Elmegyünk vadászni iskola előtt?-kérdezte Jasper.
-Igen-mondtuk egyszerre.
Nem akarok meg támadni senkit: már az első nap...

-Egy verseny Jasper?-kérdezte Emmet.
-Naná!-mondta és elfutott.
-Ők ketten mindig fogadnak?-kérdeztem Edward-tól.
-Általában igen... Apropó... most eszembe jutott a te és Emmet-es fogadásotok-nevetett-Én neked szurkolok!
-Köszi,úgy is én nyerek!-kuncogtam.
-Tudom-mondta és megcsókolt-Emmet-et te könnyen legyőzöd!-mondta-Bár... ne haragudj de kíváncsi vagyok,hogy eszed meg az emberi ételt.
-Én is...-motyogtam.
Erre hangosan felnevetett.
-De bízok magamba-mondtam.
-Jól teszed-mondta-Na most vadásszunk...-csapta össze a tenyerét.

Mélyen beszippantottam a levegőt és átengedtem magamat az ösztöneimnek. Három dobogó szívet éreztem ami nem volt másé;mint három szavasé. Gyorsan futni kezdtem a mámorító illat után és amikor már láttam őket akkor lassítottam majd egy hirtelen mozdulattal lecsaptam az egyikükre.
Mohón szívni kezdtem édes vérét és rövid idő után végeztem is vele.
Így legalább kevesebbet szenved-mondtam magamban.
-Ügyes voltál!-mondta Edward és átölelt a derekamnál fogva,
-Végeztél is?-kérdeztem.
-Igen,sőt még a te vadászatod végét is láttam-mosolygott.
-Gyors voltál!-dicsértem-De azért jól laktál?-aggódtam.
-Persze!-mondta és keze a derekamról az én kezemre vándorolt-Menyjünk!Bár a többiek még nem végeztek,de majd ott fognak várni!-mondta és egy helyre mutatott.
-Oké,menjünk!-mondtam.
Már izgatott voltam a holnap miatt. Kíváncsi voltam az új iskolában is ugyanugy megbámulnak-e majd minket és,hogy mit vélekednek majd rólunk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés