(Bella szemszöge)

Edwarddal a kanapén ültünk. Szorosan átölelte a vállamat,fejemet közben a mellkasára hajtottam. Carlisle-on kivül mindenki a nappaliban volt. Õ dolgozni volt a kórházban...
A tévében egy romantikus film ment amit Jasper, Alice és Carlisle és Esme is velünk kisért-a nappali egy másik részéből.
Meghitt hangulat volt.. de ezt megzavarta Edward telefonja. Gyorsan kikapta a zsebébõl és felvette.
-Halló?-szólt bele a telefonba. Felemeltem a fejemet a mellkasáról és szemem az arcára vándorolt-Már is?-folytatta a beszélgetést a telefonban-Akkor megnézem,rendben. Viszlát!-fejezte be a beszélgetést.

-Most... mennem kell...-mondta Edward amikor letette a telefont.
-Muszály?-kérdeztem és a hangomban hallani lehetett a csalódotságot.
-Igen...-mondta és homlokát az enyémnek dőltötte.
-És hova mész?-kérdeztem.
-Mi értelme a meglepetésnek ha elmondom?-kérdezte.
-Semmi...-mondtam-Na jó menj mert meggondolom magamat-mondtam.
-Szeretlek-suttogta lágyan a fülembe lehelete csiklandozta a fül cimpámat.
-Én is-mondtam.

-Hé Bella!-szökdécselt mellém Alice.
-Kitalálom: megint nyílt egy pláza?-kérdeztem.
-Honnan tudtad?-kérdezte csodálkozva,de közben láttam azt a ravasz vigyort az arcán.
-Akkor szoktad azt mondani "Hé Bella"-mondtam magam elé.
-Értem... Na mindegy akkor eljössz?-kérdezte és bociszemekkel nézett rám. Ajj francba ezzel a nagy szemekkel.
-El...-motyogtgtam. És a nyakamba vetette magát. Amúgy meg úgy is tudja,hogy igent mondok... tudja,hogy nem tudok ellen állni azoknak a szemeknek...
-Köszönöm!-mondta.
-Szívesen. Amúgy Alice hány pláza nyit még Londonban?-kérdeztem durcásan mert nem volt kedvem megint elmenni vásárolni....
-Nem tudom... De hát itt vagyunk még pár évig addig meg: nyit még rengeteg bolt és pláza vagy nagyobb üzlet!-jelentette be vidáman.
-Szuper...-morogtam.
-Legközelebb valami kisebb városba költözzünk ahol nincsenek plázák!-hangom könyörgő volt.
-Na ne legyél már ilyen!-mondta Alice-Azt akarod,hogy szomorú legyek?-kérdezte és ártatlan képet vágott.
-Fenyegetsz Alice?-kérdezetem vigyorogva.
-Úgy is mondhatjuk-kuncogott és levetette magát mellém.
-Gonosz vagy...-állapítottam meg.
-Tudom!-kuncogott tovább. Szerettem Alice-ben azt,hogy mindig boldog tud lenni vagy legalábbis tud mosolyogni.
-Be is vallod?-vontam fel a szemöldökömet.
-Igen.

-Alice te egy őszinte lélek vagy!-nevetett Emmet.
-Az-csatlakoztam Em-hez.
-Ellenem fordulsz Bella?
-Nem!
-Akkor ne állj Emmet pártjára-mondta kuncogva.
-Nem állok senki pártján!-jelentettem be.
-Igen,azért mert az én pártomon állna!-mondta kaján vigyorral az arcán.
-Honnan tudod?-kérdeztem pimaszul.
-Na látod Emmet!-mondta büszkén Alice.
-Csak vicceltem... nem fogok közületek választani-mondtam határozottan.

-Na jó elég a meghitt hangulatból menjünk vásárolni,még a végén sokan lesznek és nem lesz ruha!
-Ez a veszély nem fenyeget...
-Minden megeshet!
-Igen,csak tudod,hogy ha itt is körübelül száz üzlet lesz és ismét mindenhova beráncigálasz akkor biztos maradni fog ruha!-nyugtattam.
-Hát remélem...-mondt és elgondolkozott-Na menjünk!-jelentette be és felpattant a kanapéról.
Én kelletlenül felálltam és szökdécselő barátnőm után mentem...
Hálelújá' ismét szembe kell néznem egy újabb vásárlással. Tudom Alice szeret vásárolni... De amit Ő csinál az egyszerűen túlzás!

(Edward szemszöge)

Már alig vártam,hogy odaadhassam Bella ajándékát. Kíváncsi voltam mit válaszol majd rá... Féltem visszautasítja,mert ez azért elég nagy dolog...
-Köszönöm!-mondtam az eladónak. Kedves volt mert hamar kiszolgált engem. Kiléptem az ajtón és beszálltam a Volvomba.
Teljes gázon nyomtam a pedált-bár fölösleges volt mert Alice elvitte Bella-t vásárolni...megint... Láttam Alice gondolataiba valami új plázát...És Bella-t meg úgy is elakarja vinni... Gondolom Bella megint nem akart menni de húgom rávette... Azok a bociszemek amikkel nézni tud! Borzasztó... nem lehet neki nemet mondani...
És akkor megérkeztem... És borzasztóan förtelmes dolog fogadott.
-Úristen!-mondtam és kipattantam a kocsiból

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés