Mikor beértünk a házba mindenki helyet foglalt a nappaliban,mint azt ahogy ennél a családnál szokás.Nem kellett várni arra,hogy valaki felszólaljon,Alice azonnal megtette.
- Mindent láttam,és részvétem miatta,mégha nem is ismertem.Láttam a tekintetén,hogy ő is nagyon szeretett téged Bella - Mindeddig halkan,szinte majdnem suttogva beszélt hozzám,aztán felemelte a hangját. - De mégis mi a fenének jöttetek vissza,amikor itt még ebben a pillanatban is veszélyben vagytok?Nem lehettek ilyen őrültek!
Az összes vámpír,aki most itt tartózkodott meglepődött a legjobb barátnőm viselkedésén.Sosem kelt ki így magából.Ennyire féltett volna minket?Ránéztem Jazzre,és gyötrelmes arcot vágott a sok aggodalomtól.
- Figyeljetek... - Terelte magára a figyelmet,Edward. - Nem vagyok bolond.Nem kockáztatnám Bella életét,ha tudnám,hogy itt nincs biztonságban.Mielőtt még eljöttünk volna a tett helyszínéről,olvastam egy kicsit Aro fejében.Nem az elkövetkezendő megtámadásunkat tervezgette,hanem feladta.Egy időre legalábbis.Nem szeretné kockáztatni többször ilyen fontos képességű vámpírjának életét.Hiszen Alec nem csak egy volt a sok közül számára.Ezt mi is tudjuk.És most nincs többé.Valamikor még lehet visszajön,de az is lehet,hogy örökre békén hagy minket.
Egy ideig csönd volt.Nem tudtunk mit mondani.Erre a hírre mindenki megkönnyebbült,és Jasper sem volt már olyan,mint egy zombi.Mintha nem nézne ki alapból úgy,a sápadt bőrével.Aztán Carlisle arcán egy önelégült mosoly terült szét.
- Büszke vagyok rád,fiam.Nagyon bátor voltál,hogy végig csináltad az egészet csak azért,hogy megmentsd Bella életét,és a sajátodat.De most... - A szemembe nézett,és arra a dologra célozgatott,hogy szeretne már megvizsgálni.
- Carlisle... - Rázta meg a fejét Esme.
- Sajnálom,drágám.De ha ez mind valós,akkor a történelmet is újraírhatnánk.
- Mehetünk? - Álltam fel,és vigyorogtam rá leendő apósomra.

- Természetesen,Bella.

EDWARD SZEMSZÖGÉBŐL

Végignéztem ahogy az életem elsétál apámmal,hogy kivizsgálják a pocakjában lévő valamit.Ami nekem mindig is valami marad,semmi több.Amint eltűntek a lépcsőn,Emmett azonnal beszélni kezdett.
- Hú öcsi!Te aztán nagyon kanos lehettél,hogy teherbe ejtettél egy vámpírt - Bökte meg a vállam.Jasper hangosan felnevetett,Alice és Esme pedig itt hagytak minket,mivel egyáltalán nem tetszett nekik ez a téma.
- Fogd be,Emmett! - Próbáltam elrejteni a szám szélén bújkáló mosolyt.
- De tényleg Edward,ez hogy lehetséges? - Dőlt előre Jasper a fotelon,és összekulcsolta a kezeit.
- Nem tudom.Hidjétek el,ha tudnám,többször nem követném el ezt a hibát.
- Dehát ez egy kisgyerek!A te gyereked,Ed!Lehet kiköpött apja lesz,pont mint te!Csak gondolj bele,mikor először vinnéd el vadászni,vagy mikor éppen segítenél neki kiiagazodni a nőkön,bár nem mintha te ebben annyira profi lennél... - Röhögte el a végét Em. - És itt lennék én,a nagybácsi,aki megtanítaná bunyózni.
- Ez mind szép és jó,de mi van akkor,ha most rossz hatással van Bella egészségére? - Aggodalmaskodtam,és persze kezdtem megenyhülni,annak a valaminek az irányába.
- Ne nevettess,Edward!Bells halhatatlan,és ezt te is tudod jól,csak valami kifogást keresel.És érzem,hogy mennyire szereti már most,a kicsit - Nyugtatott Jasper.És ki érezhetné legjobban szerelmem érzéseit,ha nem ő.
- Lehet... - Sóhajtottam.
- Biztos,öcsi.Biztos - Fogta satuba a fejem Emmett,Jasper pedig ránk ugrott.Egy testvéri verekedés volt kialakulóban.
- Hiányoztál nekünk - Nevetett Jazz.
- Ti is nekem.

BELLA SZEMSZÖGÉBŐL

Amikor megérkeztünk Carlisle irodájába furcsa műszereket véltem felfedezni.A kórházból hozhatta miattam.Örültem hogy ennyire kíváncsi volt rám.Tudtam,hogy aggódik az épségemért,és egyben izgatta,hogy történhetett mindez.

- Foglalj helyett itt,és dőlj hanyatt - Mutatott az egyik gép melletti ágyra,ami bizonyára a röntgen lehetett.

Odaült mellém egy székre,közben felhúzta a pólómat,és bekente valamivel a hasamat.
- Ez mi? - Kíváncsiskodtam.
- Ilyenkor ez a szokás.Nyugodj meg,semmi olyan,ami árthatna a babának - Mosolygott rám vígasztalóul.
Elkezdett egy számítógép egeréhez hasonló kütyüt csúsztatgatni a bőrömön,közben a monitort bámulta.Mintha valamit nem találna,ezért hol a pocakomra figyelt,hol a gépre.
- Ezt nem értem - motyogta az orra alatt.Kezdett rámijeszteni.Mi az,ami nem tökéletes rajtam,illetve bennem?
- Carlisle,beszélj... - Sürgettem.
- Várj egy pillanatot,Bells.Megnézem jobban.
Levette a kezét a hasamról,és a billentyűzetet kezdte el nyomogatni.A kép közelebb került hozzánk.Tisztán láthatott mostmár mindent.Én meg hiába néztem,nem vettem ki belőle semmit.

- Nah?
- Khm... - Köhögött egyet. - Nem látok semmit - Még mindig a hasam belsejét kémlelte.Nem értettem miről beszél.
- Ezt hogy érted? - Megremegett a hangom.Rosszat sejtettem.
- Sajnálom,Bella.De itt valami tévedés volt.Ebben a pocakban nem fejlődik semmi.Más szóval,nem vagy terhes.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés