Bella szemszöge:

 

-         Az én véleményem szerint te nagyon különleges vagy. Az agyad körül egy pajzs van, amit ki tudsz tolni másokra. Én is éppen, hogy csak érzem a képességedet. De nem csak ez van. Érintés útján át tudod venni a vámpírok képességeit. – ezen meglepődtem.

-         És másoknak is több képességük van?

-         Nem. Van olyan, akinek nincs is, és akinek van annak is általában csak egy. Elina te nagyon különleges vagy, ahogy ezt már Daren is elmondta. – Én különleges? Hát az egyszer biztos, hogy nem szeretek a középpontban lenni. Aztán egyszer csak Serena szakította meg a gondolat menetemet.

-         Nem vagy szomjas?

-         Nem tudom. – Tényleg nem tudtam, de miközben töprengtem kaparást éreztem a torkomban majd égni kezdett és végül megszólaltam. – De talán mégis. Menjünk vadászni.

 

Elindultunk. Nagyon élveztem a futást, ahogy szél belecsap arcomba, nagyon jó érzés volt. Majd megéreztem egy medve illatát és a forrás irányába indultam. A többiek utánam jöttek, de mire oda értek már a medve nyakába mélyesztettem éles fogaimat és szívni kezdtem az édes nedűt. Még végeztem két szarvassal, és jól is „laktam”. Mikor végeztem Helly felém fordult és:

 

-         Végeztél? Már nagyon rég nem „ettél”. Egy hónapig feküdtél kómában.

-         Teljesen jól vagyok. Indulhatunk, ha ti is végeztetek.

-         Jó, menjünk.

 

A hazafelé még jobban élveztem a futást. Én voltam a leggyorsabb. Mikor már elég közel voltunk a házhoz még gyorsabbra vettem az iramot. Beértem a nappaliba és még csak most vettem észre, hogy a nappali sarkában egy zongora áll. Pár perc múlva a többiek is megérkeztek és feltettem nekik a kérdést, amire nagyon kíváncsi voltam.

 

-         Ki- é a zongora?

-         Serenáé. Nagyon szeret játszani.

-         Megtanítanál? – fordultam az említett felé.

-         Persze. De honnan ez a lelkesedés?

-         Nem tudom. De valahogy vonzz ez a csodálatos hangszer.

-         Hát akkor jó.

-          

Leültünk a zongora mellé és először az alap dolgokat kezdte el magyarázni. Egy óra múlva hibátlanul tudtam játszani kisebb darabokat. Csak mikor felnéztem a zongoráról, akkor vettem észre, hogy az ajtónál hatalmas bőröndök sora áll.

 

-         Költözünk?

-         Igen. Tudod, 4- 5 évnél tovább nem maradhatunk egy városban. Az embereknek nagyon feltűnő, hogy nem öregszünk.

-         Értem. És hova költözünk?

-         Írországba egy kis városban. Wellingtonnak hívják. Nekem egy virágüzletem lesz, Serena és te gimibe fogtok járni, Daren pedig fő sulira. – lelkendezett Helly.

-         Suliba fogunk járni?

-         Tudod a látszat kedvéért.

-         És mikor indulunk?

-         Holnap 17:30- kor száll fel a repülőnk. És persze a kocsikat is visszük. – felelte Daren.

-         Milyen kocsikat?

-         Menjünk le a garázsba és ott megláthatod. Nagyon fog tetszeni.

-          

Amikor leértünk elakadt a lélegzetem. 4 csodaszép kocsi állt a garázsban, a nem olcsó fajtából.

 

-         Elina ez a tiéd. Ez egy Aston Martin DBS. Ez Hellyé, Darené és az enyém. – mutatott végig a kocsikon. Volt ott egy BMW X6-os, egy Porsche Boxster és egy Aston Martin Vanquish. Mind nagyon szép volt, de a sajátom főleg. Kipróbáltam a kocsim nagyon gyors volt és ez tetszett. Később összepakoltunk és indultunk a repülőtérre.