Már vagy 10 perce csörög Edward mobilja, de nem szándékozott felvenni.
-Nem kéne felvenni?-kérdeztem, miközben nyakamat csókolgatta.
-Ha nagyon fontos, biztos hagy üzenetet. És nem szeretném elrontani ezt a tökéletes pillanatot. Végre kettesben vagyunk. Ki tudja, mikor lesz legközelebb ilyen alkalom. Ezt ki kell használni!-mondta mosolyogva.
-Ezzel mire akartál célozni? Hogy hamarosan egy szabad percünk sem lesz? De miért? Mi fog történni?
-Alice látott valamit. Azt, hogy a Volturik visszajönnek. Nincs rá okuk, hiszen semmi rosszat nem tettünk, de Alice azt mondja, hogy elkerülhetetlen a harc. Ezért hoztalak ide. Hogy mindig emlékezz rá, milyen volt velem!-suttogta.
-Te megőrültél? Nem mondhatsz ilyeneket! Semmi bajod nem lesz! Sem neked, sem a többieknek! Legyőzzük a Volturikat és bodogan élünk tovább!-Szinte ordítottam. Nem halhat meg!
-Sss! Bella nyugodj meg! Nem lesz semmi baj!-mondta és szorosan magához ölelt. Elkezdte a hátamat simogatni.-Szeretlek-suttogta.
-Én még jobban szeretlek-mondtam Valamit akart még mondani, de megcsókoltam. Tétován csókolt vissza, kezei hajammal játszadoztak. Ha lehet, még jobban bújtam hozzá. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk a beszélgetés előtt. De elhúzódott.
-Mit szólnál hozzá, ha kikapcsolnám a mobilt? kérdezte, és meg sem várva válaszomat lehajolt a nadrágájához, és kikapcsolta telefonját. Egy szempillantás alatt visszabújt mellém.
-Szeretnéd folytatni, amit elkezdtünk?-kérdezte.
-Cska akkor, ha nem jön a ... -kezdtem, de félbeszakított:
-Nem rendeltem takarítókat!-mosolygott.
-Akkor ne hagyjk félbe amit elkezdtünk!-suttogtam.
-Benne vagyok!-mondta és lágyan elkezdett csókolni. Ezután már semmit sem érzékeltünk a külvilágból. De aztán érzékeltük a napsugarakat és nagy nehezen elengedtük egymást. Észrevettem, hogy hajamban tollak vannak, csakúgy, mint a nászéjszakánkon.
-Edward, miért vannak tollak a hajamban?-kérdeztem mérgesen.
-Ne haragudj, de amikor a nászéjszakánkon ezt csináltam, elkövettem egy nagy hibát!
-Úgy nézek ki, mint egy csirke!
-Hmm.. Nagyon jól nézel ki!
-Öhm..-nem tudtam leplezni zavaromat.-Én most elmegyek kimosni ezeket az izéket a hajamból.-mondtam és magamra csavartam a lepedőt, majd elindultam a fürdőbe.
-Akarod, hogy segítsek?
-Aha-mondtam
Felkapott karjaiba és bevitt a fürdőbe.
-Remélem, nem bánod, ha zuhanyozunk-szólt.-Ha szeretnéd, este készítek neked egy forró fürdőt a kádban!
Benne vagyok, de remélem te is velem tartasz majd!
-Oda nézzenek! Csak azért, mert segítek neked kimosni a hajadból a tollakat, azt gondlod, hogy mostantól veled fogok fürödni?
-Reméltem!
-Hát, akkor nem okozok csalódást! Na gyere, mossuk ki azokat a tollakat!-mondta, és lecsavarta rólam a lepedőt, majd megengedte a vizet. Nem nagyon érdekelt, hogy mi lesz a tollakkal, megfogtam Edward kezét, és behúztam a kabinba.
-Azt mondtad, segítesz!-mondtam és elkezdtem csókolni!
Elég sokáig zuhanyoztunk, aztán elzártuk a vizet, felöltöztünk, és kimentünk a partra. Cska sétáltunk kézenfogva. Akkor jöttem rá csak igazán, Edward mennyire fontos nekem, és hogy nem akarom elveszteni! És eddigi kétségeim elmúltak. Már nem hittem azt, hogy Edward képes lenne elhagyni engem Tanya miatt!
-Szeretlek-suttogtam
-De én még jobban szeretlek!-mondta mosolyogva, aztán megint megcsókolt! Remélem, hogy örökké ezen a kis szigeten maradunk!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés