Kéz a kézben boldogan rohantunk hazafelé.
-ó! Jake várj! Charliehoz be kéne ugranunk! - Mondtam...
-Rendben. De őőm. Neki ne igazán említsük meg hogy együtt vagyunk!
-Szerintem sem.
Így Forks felé vettük az irányt. Hamar odaértünk a rendőrfőnök házához. Túl hamar.
Elengedtem a kezét, és bekopogtattam.
- Na végre! -hallottam a dörmögést benntről. Majd a lépteit, és a szívének egyre erősödő dobogását. A lélegzetvételét, és azt is, hogy már csak pár lépésnyire van az ajtótól. Anyáék már nincsenek itt.
Nyílt az ajtó, és a nagypapám nézett ki.
-Sziasztok! - köszönt - gondolhattam, hogy Jake is jön. -tette hozzá halkan, és azt hitte, mi nem hallottuk, de tévedett. - Minek köszönhetem a látogatásotokat?
- Már meg sem látogathatom a nagyapámat? -kérdeztem - egyépként régen jártunk erre.
- Nekem mondod? Ám Bella most ment el, úgy 10 perce Edwarddal.
- Nem sokára mi is megyünk.
- Hova ez a sietség?
- Hááát... Csak van egy- két megbeszélni valónk.
- Értem
-Szóval tényleg mennünk kell ,csak beköszönni jöttünk. Valamelyik nap, ha jobban ráérünk megátogatlak, ígérem.
- Persze persze.
- Én magam fogom elhozni Nessit, ha tetszik neki, ha nem! - mondta Jacob, csak hogy kibékítse Charliet.
Kiléptünk az ajtón és szépen lassan elindultunk hátrafelé, az erdőbe. Amikor jó sötétben voltunk, elkeztünk kicsit természetfeletibb tempóba sétálni.
Amikor hazaértünk, kézenfogva mindenki ránknézett, elmosolyodott, majd folytatta amit éppen alkotott. Aliceék nem voltak ott.
- Alice? Jasper? - kérdeztem
- Őőőőőm. Kitakarítják a házukat. -mondta anya miközben elvigyorodott, és megfogta apa kezét.
- Szerintem utána többet kell takarítani majd, mint előtte - vigyorgott Emett. - Nessi, nincs kedved elszaladni a kutyáddal egy ágyért?
Az említett kutya felvonta a szemöldökét.
- Em, lennél szíves abbahagyni a kutyázást?
- Jólvan naa.
-Voltatok Charlienál? - kérdezte anya
- Igen. Kicsit morcos, hogy ritkán látogatjuk.
ezzel le is zártuk a beszélgetést. Mi kiültünk az udvarra Jakekel.
- Jacob... Hogyhogy... Mitől van az, hogy kiskorom óta velem vagy? Minden nap?
- Bevésődés miatt.
- Azmi?
- Amikor megláttalak, olyan volt... mintha minden megszűnt volna, és csak te maradtál nekem.
- Ezért vagyunk mindig együtt?
- Igen. Nem bírom ki nélküled sokáig.
- Dejó... így biztosan nem hagyjuk el egymást. De.. ugye ez nem múlik el?
- Nem, szerencsére.
Odabújtam hozzá.
-Szeretlek -mondta
- Énis szeretlek.
És... ott kinnt, mindenki szeme láttára megcsókolt. Finoman, puhán, amolyan igazi első csók félésen.
Közben hallottuk hogy apa sóhajt egyet, Emett meg röhög, és valami olyasmit mondott hogy "lassan venni kéne nekik is egy házat"
Még beszélgettünk pár órát kinnt, utána bementünk. Szinte rögtön jöttek Aliceék.
Jake hazament, én meg lefeküdtem, és alig vártam a reggelt. Miért kell aludnunk... Miért nem vagyok igazi vámpír.. akkor minden percemet Vele tölthetném...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés