Amikor apával kiléptünk a szobából önkéntelenül az álmomra gondoltam miközben Alice szavai visszhangoztak a fejemben. Apa erősebben fogott.
Kiűztem a gondolataimat és erőt vettem, felemeltem a fejem körbepillantottam. Csak tömeget láttam, és amikor Jakere pillantottam...
Szívem kihagyott egyszer, a tömeg összemosódott... Biztos mindenki hallotta hogy mekkorát dobbant a szivem, mivel csak vámpírok és vérfarkasok voltak jelen...
Odamentünk és apa elengedte a kezem... Hirtelen furcsán gyengének éreztem magam. Láttam hogy apa tétovázik hogy visszajöjjön-e mellém, de én erősen elutasítottam gondolatban.
A pap belekezdett a szövegébe. Sosem értettem miért kell beszédet mondania a papnak. Rásandítottam a papra, miközben Jaket figyeltem. Észrevettem, hogy a pap egy ember. Elkerekedett a szemem. Nyilván több vámpír gondolja úgy hogy legszívesebben iderohanna. És akkor déja vu érzésem támadt. Nagyot nyeltem. Mindjárt berontanak a Volturik! A pap monológját rettegve hallgattam... Kimondtam az igent úgy hogy észre sem vettem.
Félelmemből a gratulációk zökkentettek ki - nem mintha zavart volna. - először szüleim jöttek oda, majd a családi kör, végül a barátok. Nyakamat nyujtogattam Zafrina után. Jöttek a gratulációk olyanoktól is akiket csak még akkor láttam amikor meg kellett védeni engem a Volturitól. a Románok is itt voltak. Kezet fogtak, majd egyszer csak Aroval találtam szembe magam. Megfogta a kezem, és kicsit tovább tartotta ott... Hm. Nyilván a gondolataimban olvas. Felemeltem a fejem, és megláttam apát és anyát akik kézen fogva álldogáltak és fután néztek rám. Elmosolyodtam. Aro elengedte a kezem. A következő Felix volt. Tőle kicsit féltem... Eléggé ilyesztő volt. De gyorsan végzett velem. Utánanéztem, láttam hogy Jake kezét éppen hogy érinti. Aro biztosan kihasználta az lakalmat és kutakodott egy kicsit Jake fejében.
Beszélgettem egy két ismerőssel, jó volt újra találkozni Tanyáékkal.
Körbenéztem, és a szemem megakadt Aron és Felixen ahogy valamit néztek. Először azt hittem vérfarkasokkal néznek farkasszemet, de ahogy követtem a tekintetemmel láttam hogy Stefant és Valdimirt nézik akik ugyan olyan üveges tekintettel bámulnak vissza. Felix szemében volt valami gyűlölet Aroéban kíváncsiságot, míg a két román szemében várakozást láttam.
Megkerestem apát a szememmel és láttam hogy összevont szemöldökkel méregeti a két vámpírt.
Kiűztem a fejemből a képet, táncoltam Apával, Jacobbal, Emettel, Jasperrel és még rengeteg vámpírral.
Alice egyszer odajött karonragadt és elvonszolt.
- Ágyba azonnal! Holnapra ki kell pihenned magad!
-De én még táncolni akarok! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
- De igenis lefekszel. Átnézed a cuccodat hogy meg felel-e. Nem vagyok hajlandó azt hallgatni megint hogy csupa olyan cuccot pakoltam ami nem használható- mérges hangon akart megszólalni de a végére elmosolyodott.
- Jó, de nem tudom hova megyek, mennyit fogunk kirándulni...
- Semennyit! Nászút Nessi, NÁSZÚT!!! - folytotta belé a szót.
Úúúúúh. Nem is akartam erre gondolni... szívem mélyén tudtam hogy várom, de egyre inkább elhatalmasodott rajtam a pánik. Olyan voltam aki alig izgul, így elég érdekes volt több hetet remegő gyomorral tölteni.
Lefeküdtem, de mielőtt elaludtam volna Alice és Rosa valami fura illatú kenceficéket kentek rám. Reméltem hogy nem kísérleti alanyként használnak egy kozmetikai cég megbízásából, de amikor 10 perce vámpír-sebességgel kenegettek kénytelen voltam leállítani őket.
Majd szépen lassan álomba merültem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés