Jasper szemszöge:


Soha nem gondoltam, hogy a vámpíroknak lenne bármi közük is a méhekhez. Pedig most a családom pont olyan volt mint egy felbolydult méhkas. Azt leszámítva hogy nem voltak mérgesek, sőt boldogok voltak. Az izgatottságuk persze rém is átragadt. 
Éreztem hogy mindenki milyen boldog, és én is boldog vagyok. A család újjászületett hála az én mennyasszonyomnak, illetve a család tiszteletbeli tagjának. 
De mégis volt valami ami aggasztotta szerelmemet. 
- Édesem, mi miatt aggódsz? – csókoltam meg a homlokát. Azt akartam hogy biztosan tudja nekem bármit elmondhat. 
- Nincs semmi. – fordult el, mert valami nagyon érdekeset látott a falon, gondolom.
- Ne próbáld tagadni. Tudod hogy engem nem verhetsz át!
- Lerászhatatlan vagy, igaz? – fordult felém mosolyogva. 
- Igen! Szóval mond mi a baj? 
- Igazából semmi fontos. Nem egy eget rengető dolog. Csak tudod… áh mindegy nem körítek. Szóval a nővéreiddel már szinte minden megszerveztünk. Csak egyetlen egy dolog van amit nem tudok. – szusszantott. 
Olyan kis aranyos volt így. Már csak toppantania kellet volna a lábával és pont úgy festett volna mint egy hat éves kislány. 
- Na és mi lenne az, az egy? Hátha tudod segíteni!
- Hogy hova menjünk nászútra. – nézett rám boci szemekkel. 
- De én úgy tudtam hogy Esme és Bella felajánlották a szigetet. Vagy nem? – ráncoltam a homlokom. 
- De igen, így volt csak én elutasítottam. – húzta el a száját. 
- Miért? 
- Mert tudod én nem akarom felszakítani Bells-ék sebeit. Végre úgy tűnik boldogok vagy legalábbis boldogabbak mint voltak. A sziget pedig az ő közös kis csodájuk színhelye. – meredt el. 
- Megértelek! Teljesen igazad van. 
- Oh, Jass olyan jó hogy megértesz. – nézett a szemembe. – Ezért is szeretlek.
- Én is szeretlek! – csókoltam meg. 
- Viszont még mindig nem tudom hogy hova menjünk! Van ötleted? 
- Nincs! – csóváltam a fejem. – Kicsim, hova szeretnél menni? 
- Nem tudom. Az egyetlen biztos csak az hogy veled akarok lenni… 
- Én is…
- De Jass. Nem menjünk messzire. Nem tudom megfogalmazni … de úgy érzem itt kell valahol a család közelében lennünk. NE kérdezd honnan veszem, csak érzem. – bújt szorosan hozzám. 
Szerencsére épp a búvóhelyemen voltunk az ős öreg kőépület kellemesen elrejtett minket. Így nyugodtan lehettünk kettesben. 
- Alice, szerelmem?
- Igen?
- ÉS mit szólnál hozzá ha mondjuk visszamennénk a régi házadba. Elég messze van de nem túl messze.
Egyből felült megtörölte a szemét, majd sikoltva a nyakamba ugrott. 
- ÁÁÁ, Igen! Jasper ez tökéletes.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés