Sötét, esős idő volt, az utcák néptelenek voltak, egy ember se járt kint a szabadban, kivéve egy ötéves kislányt, aki sírva rohant ki az otthonából, nem törődve azzal, hogy édesanyja kétségbeesve kiabál utána, de nem tudja utolérni.
A kicsi barna hajú kislány egészen az erdőig futott, de ott egy kiálló faágban megbotlott és hasra esett. Meg sem próbált felállni, a hideg földön hasalva sírt tovább. Számára nem volt újdonság, hogy elesett, mivel ehhez hozzá kellett szoknia kétballábassága miatt, de azt már nehezebben viselte, hogy az óvodában gyakran csúfolták emiatt. Gyakran megesett, hogy sártól csatakosan ért haza, mivel a társai megdobálták sárral, vagy belelökték a pocsolyába.
Bella Swan megszokta az ehhez hasonló incidenseket, de teljesen elfogadni őket nem tudta, nem volt rá képes. Nem is meglepő.
Azonban most nem volt semmi köze az óvodának a kiborulásához, most az édesanyja hajmeresztő ötlete borította ki.
Az anyja férjhez akart menni.
A kislány bár ritkán látta a Forksban élő édesapját, mégis a mai napig abban reménykedett, hogy szülei egymásra találnak, és ők boldogok lehetnek együtt. De nem így történt.
Bella nem értette, hogy mi ütött az anyjába, ugyanis a választottját alig pár hónapja ismerte, és máris el akarta magát kötelezni neki. A férfi neve Jason volt, és gyakran próbált vele kedveskedni, de Bellát nem tudta átverni.
Jason nem szerette a gyerekeket és ezt ő nagyon is jól tudta, Renée-vel ellentétben, aki rajongott a férfiért.
Egyszóval ő most nagyon nem akart otthon lenni, és hallgatni az előadást arról, hogy Jason mennyire tökéletes férfi és, hogy mennyire jó apja lesz neki.
Anyja szájából nagyon ritkán hangzott el Charlie neve, csak akkor beszéltek róla, ha nagyon muszáj volt, és Renée próbálta ezeket a helyzeteket elkerülni, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Bella ekkor feltápászkodott, de ügyetlensége révén ismét elesett, és a kemény föld fölsértette vékony, puha bőrét, melyből vér kezdett szivárogni.
- Au – nyögött fel halkan és megpróbálta elállítani a vérzést, miközben feltápászkodott. Az erdő sötét volt, és a lány nem ismerte a városnak ezt a részét, így kezdett rájönni, hogy nem volt túl jó ötlet csak úgy elrohanni otthonról.
Édesanyja rengeteg történetet mesélt lányokról, akik késői órákban eltévedtek, és többet csak halottként kerültek elő.
Szíve gyorsan kezdett verni, és megszaporázta reszketeg lépteit. Másra sem vágyott, csak arra, hogy újra otthon legyen, még ha szembe kell néznie a házassággal, akkor is. Bármit megtett volna, hogy véget érjen a rettegés, ami görcsbe szorította apró, kicsi testét.
Megrezzent egy ág, Bella oldala mellől, és ő ijedten felsikoltott, és kétségbeesetten kapkodta a fejét körbe-körbe. De nem látott mást, csak az erdő baljóslatú fáit, és növényeit.
Aztán egyszer csak egy morgás, majd egy magas férfi lépett ki az erdőből. A holdfény megvilágította az arcát, és világosan látszottak kegyetlen mosollyá szűkölt vonásai, melyek tökéletesen illeszkedtek szőke hajához, és vörös szemeihez.
Bella ijedten felsikoltott, a szája elé kapta a kezét, majd hátrálni kezdett.
- Lám-lám! Ki vagy te, kicsi lány? – kérdezte hideg gúnnyal, és vörös szemei ijesztően megvillantak.
- Én… Mit akar tőlem? Ki maga? – szegte fel végül dacosan a fejét, és félre söpörte az arcából a barna hajtincseket. Barna szemeiben félelem, de egy fajta dac is keveredett.
-
Mindig ezek a buta kérdések… A nevem James, számít ez? – felelte halál nyugodtan, és Bella szörnyülködve nézett sápadt arcába. Legszívesebben világgá rohant volna, de lábai nem engedelmeskedtek neki, és a testében rettegés uralkodott.
A szőke férfi elrugaszkodott, és ráugrott a lányra, akinek feje a kemény földön koppant, és hangosan felszisszent. Sosem gondolt a halálra, hiszen gyerek volt még, miért foglalkozna ilyesmivel? De ahogy a férfi egyre közelebb került hozzá, már bánta, hogy sosem győzte meg igazán a szüleit, hogy szereti őket. Ha ő most meghal, akkor ez mindörökké titok marad, de ha életben marad, akkor az lesz az első dolga, hogy megmondja nekik.
James véres és éles metszőfogai, kéjesen közeledtek a csöpp teremtés nyaka felé, de az utolsó pillanatban megérkezett a csoda.
Bella arra eszmélt, hogy már senki sem fekszik rajta, és senki nem akarja ketté harapni a torkát, de a feje eszeveszettül zúgott, bizonyára agyrázkódást kapott.
Tőle néhány méterre két alak harcolt, de Bella csak a morgásukat hallotta, és nagyon félt, hogy ismét bántani fogják. Sírva fakadt.
Egyszer csak egy gyönyörű arc kúszott a látóterébe.
- Jól vagy? – kérdezte bársonyos, aggódó hangon, Bella képtelen volt egyetlen épp szót kinyögni. A könnyei elapadtak és ő lenyűgözve bámulta az angyalinak tűnő tüneményt, aki továbbra is aggodalmas tekintettel figyelte.
- Ööö… - hebegte zavartan, de ennél értelmesebb válaszra nem futotta. A teste ellazult, a gyönyörű férfi jelenléte megnyugtatta, és tudta, hogy már nem kell félnie.
- Ne aggódj, hazaviszlek, rendben? Anyukád már biztosan nagyon aggódik… Nem… A legjobb lenne, ha elvinnélek a doktor bácsihoz – mosolygott rá. – Beütötted a fejed. De most aludj, vigyázok rád, kicsi lány… - súgta a fülébe, és Bella az idegen csilingelő hangjára álomba szenderedett. A fáradtsága legyőzte a kíváncsiságát, és ez után az este után egyáltalán nem meglepő.
A vörösesbarna hajú jóképű férfi mosolyogva figyelte a karjaiban alvó kislányt, egy puszit nyomott a homlokára, majd elindult a kórház felé. Az édesanyjához szívesen vitte volna, de nem akart senkinek sem magyarázkodni.
Jobb így.
A kislány rendben lesz, és nem fog emlékezni erre a számára ijesztő éjszakára, csak rémálom marad csupán, semmi más.
Az milyen jó lenne folytatásnak hogy Bella megjegyzi az idegent, és amikor felismeri a suliban (ugyanis az az ember szerintem Edward) hirtelen észbe kap hogy semmit sem változott, a hanga is ugyanolyan, és Edward is felismeri. :D
Am ha folytatod és ez lenne a folytatás bocsi. :)
Am meg
2009.05.16. 11:32
twilight4ever
hajrá és nagyon jó lesz. lehet folytatni
2009.05.15. 10:49
Olgus
Nagyon jó !!! Mikor lesz folytatás?????? Már várom!! Ügyi vagy csak így tovább!!:)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Király!!!!!!!!!!! De ha így lenne tényleg, és megöli James-t, még ekkor, akkor mi lenne az alkonyatban??? Az is írd meg!! :D