VIGYÁZAT! Eclipse SPOILIER! Ha valaki még nem olvasta volna a Twilight saga 3. részét, annak nem ajánlom ezt a novellát, mert abból egy kis részre alapul az egész rövid történet!
„Ő már ott volt - és rám várt természetesen." - felnevetett. - „Amint beléptem, lepattant a pultnál álló bárszékről és egyenesen felém jött."
„Megdöbbentett. Nem voltam benne biztos, hogy támadni akar-e. Viselkedését a múltból adódóan csak így tudtam értelmezni. Ő viszont mosolygott. A belőle áradó érzelmek pedig olyanok voltak, amiket korábban sosem éreztem."
„'Elég hosszan megvárattál' - mondta nekem."
Észre sem vettem, hogy Alice már mögöttem állt.
„Te pedig jó déli úriemberként lehajtottad a fejedet, és azt mondtad: - 'Elnézést, hölgyem.'" Alice felnevetett az emléktől.
Jasper rámosolygott. - „Kinyújtottad a kezedet, én pedig megfogtam, anélkül, hogy egy pillanatra is elgondolkodtam volna, mit is teszek. Csaknem egy évszázad elteltével először éreztem reményt."*
A minap jutott eszembe ez az emlék. Mennyire boldog voltam akkor. Az első látomás is eszembe jutott, ami vele kapcsolatos volt.
Egy étteremben vagy kávázóban ülök. Várok valakit. Egy mézszőke hajú magas izmos, jóképű harcos sebekkel rendelkező vámpírra várok. Oda megyek hozzá és lehordom.
- Megvárattál, már régóta itt vagyok- mondtam neki nevetve.
- Sajnálom kisasszony – és meghajolt előttem. Egy igazi déli úriember. Ez nagyon tetszik nekem! Kinyújtottam a kezem és ő habozás nélkül megfogta.
- Szia, szerelmem- köszönt rám Jasper, ezzel kirántott az elmélkedésemből! Átfogta a derekam, úgy ahogy Edward szokta Bellának
- Szia - mondtam neki és kinéztem a végtelen éjszakába.
- Min gondolkoztál olyan elmélyülten?
- Csak eszembe jutott az első találkozásunk és az első látomásom veled kapcsolatba.
- És emlékszel, hogy nem tudtad megnézni, hogy mikor kérem meg a kezed?
- Igen!- nevettem- Az olyan frusztráló volt nekem, mint Edwardnak hogy nem hallja Bella gondolatait.
- Igen, nehéz volt, de sikerült meglepnem téged!
- Igen, az volt életem első igazi meglepetése, ami meglepetés volt- nevettem
Egy ideig még így álltunk, aztán odahajolt a fülemhez.
- Gyere velem- súgta és elkezdett maga után húzni. Próbáltam megnézni, hogy mire készült, de csak az erdőt láttam. Ezek szerint azt határozta el, hogy folyamatosan az erdőbe visz. Hosszú ideig sétáltunk az erdőben Aztán elkezdett ritkulni. Majd megláttam egy gyönyörű házat.
- Mi ez?- kérdeztem álmélkodva- és saját meglepetésemre nem akartam tudni, nem akartam látni a jövőt.
- Mindjárt megtudod, és kérlek, ne rontsd el a meglepetést.
- Rendben!- mondtam nevetve, de még mindig nem akartam tudni a jövőt.
- A házat mi, Edward, Emmett, Carlise meg én építettük! Sok időbe telet mire megtaláltam a tökéletes helyet. Lány pedig berendezték- mondta miközben emberi tempóban sétáltunk a kisházhoz, ami ugyan kisebb volt, mint Rose és Em háza, de nagyobb, mint Bella és Edward-é. - Azért ilyen nagy mert nagyobb a gardrób, mint a szoba és a nappali együttvéve. Csak neked.
Erre elnevettem magam. Hihetetlen hogy még erre is gondoltak. Lassan odaértünk a házhoz mire Jasper megtorpant.
- Kicsim, szeretném, ha most becsuknád a szemed!
- Miért?
- Létszíves!
- Rendben- mondtam és becsuktam a szemem.
Hallottam, ahogy Jasper kinyitja az ajtót és bevezet a házba. Vártam, hogy mikor szól, hogy kinyithatom a szemem, de csak csönd volt. Ugyan hallottam, hogy valamin lépkedek, de nem foglalkoztam vele. Bevezetett valahova a szoba közepére, bár néha meglökött. Gondolom, azért mert a bútorokat kerülgettük. Végül megállt és véget vetett a csöndnek.
- Nyisd ki a szemed!- suttogta a hátam mögül a fülembe.
Kinyitottam és lélegzetelállító látvány tárult elém. A földön és a vajszínű bútorokon vörös rózsaszirmok pompáztak. Megfordultam és Jasper fél térdre ereszkedett előttem. Szemében hatalmas izgatottság és szerelmet láttam.
- Alice Cullen?- szólított meg és nézett a szemembe- Elfogadsz engem újra hites férjedül? Míg a halál el nem választ?
Nem tudtam mit felelni. Csak néztem szerelmem, ahogy lassú, még emberi tempónál is lassabb, mozdulattal belenyúl a zsebébe és előhúz egy kis dobozt. Kinyitotta. Abban egy gyönyörű Tiffany gyűrű volt.
- Mit válaszolsz? Életem értelme- kérdezte
- IGEN! IGEN! IGEN!- kiáltottam ki háromszor és bele ugrottam szerelmem kajaiba és megcsókoltam, amit ő készséggel viszonzott és így voltunk, amíg a nyitott ablakon be nem sütött a napfény és meg nem világította márvány bőrünket, ami elkezdett gyémántként csillogni!
* Idézet Stephenie Meyer Eclipse című könyvéből. 13 fejezet- Újszülött
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Szóval 
mindent!
Ezteccett. :) nagyonaranyosvolt.
