Örülök hogy megismerhettelek!Én...Carlisle Cullen vagyok.

Próbáltam kinyitni a szemem.Nem ment.Minden erőmet latba vetve,néhány csúfos kudarcot valló próbálkozás után sikerült.Az első dolog amit megláttam egy lehetetlen színű szempár volt.Egy aranybarna szempár.Soha nem láttam még ilyen gyönyörűt!Meg kellett tudnom,hogy ez a szempár kihez tartozik.Megpróbáltam felemelni a fejem,de azonnal le is mondtam erről.Iszonyatosan szédültem.Hirtelen eszembe jutott,hogy mi történt velem.Hogy mit tettem magammal.Élek.Élek!Ez volt a legfontosabb jelen pillanatban.De nem élhettem túl azt az esést.Egyszerűen lehetetlen túlélni egy zuhanást,olyan szédületes magasságból.De mégis itt vagyok.Vagy meghaltam és ilyen a halálon túli élet?Újra megpróbálkoztam a felüléssel,és most sikerrel jártam.Felültem.Az arany szempár tulajdonosa segített kényelmesen elhelyezkednem a párnák között.Aggódva nézett rám.
-Hogy érzed magad?-kérdezte tőlem.Még sosem hallottam ilyen varázslatos hangot!Mintha angyalok énekelnének.
Kinyitottam a szám.De egy hang sem jött ki a torkomon.Nagyon száraz volt.Csak most éreztem,hogy igazából mennyire szomjas vagyok.Megköszörültem a torkom.Ez némileg segített,bár még mindig szörnyen kapart a torkom.
-Jól vagyok,csak...-nem fejeztem be.Mégis hogy mondjam meg,hogy mindjárt szomjan halok?
-Szomjas vagy?-kérdezte bársonyos hangján.Türelmesen nézett le rám.
Némán bólintottam,mire csak annyit mondott,hogy mindjárt jön és sietősen elment.Egy-két perc elteltével újra felbukkant.Ennyi idő alatt is jól megtudtam figyelni.Magas és izmos volt,de nem nagydarab.Rövidre vágott,fényes szőke haja jól ápolt.Fényesre kefélt fekete cipőt,fekete nadrágot és fehér inget viselt.Éreztem,hogy valami különös oka lehet annak,hogy így kiöltözött.Vonásai rendkívül férfiasak,de finomak voltak.Az arca is ápolt:szemöldökének nemes íve volt,arcát nem csúfította borosta.
-Tessék,idd meg ezt!-nyújtott felém egy egyszerű üvegpoharat.Sűrű,vörös folyadékkal volt megtöltve.Vörösbor?Nem igazán rajongtam az alkoholért.Tiltakozni akartam,de a rejtélyes idegen megelőzött.
-Idd csak meg!Ízleni fog!
Nem volt okom rá,hogy bízzak benne,mégis inni kezdtem.És fantasztikus volt!Egyre mohóbban ittam a semmihez sem hasonlítható italt,és nagyon ízlett.Kiittam az egészet.A szőke férfi elvette a poharam.
-Egyelőre ennyi elég volt,később még kaphatsz.
Bólintottam.
-Mi...mi volt ez?-magamtól még mindig nem jöttem rá.
Nem felelt a kérdésemre.
-Hogy hívnak?
-Én...-pár pillanatig törtem a fejem,de végül eszembe jutott a nevem.-Esme vagyok.
Válaszul bólintott.-Esme!Gyönyörű név!
-Köszönöm!És...téged hogy hívnak?-újabb bizonytalan kérdés.
Felém nyújtotta a kezét.
-Örülök,hogy megismerhettelek!Én...Carlisle Cullen vagyok.
Kezet ráztam vele.
-Mondd,Carlisle...hogy kerültem én ide?Mi történt?
-Elvesztetted a gyermeked,ezért leugrottál egy szikláról.Súlyos sérüléseket szenvedtél.Azok az emberek (a szót valahogy furcsán ejtette ki) akik megtaláltak téged,azt hitték halott vagy.A Hullaházba szállítottak.
Kirázott a hideg a gondolattól.Carlisle leült az ágyam szélére,közben végig az arcomat fürkészte.Óvatosan a kezem felé nyúlt.Nem tudom miért,de bíztam benne,ezért megengedtem,hogy megfogja.Ujjai finoman rákulcsolódtak az enyéimre.
-És?
-Megtaláltalak és megmentettem az életedet.-olyan természetesen mondta,mintha nála ez mindennapos dolog lenne.
-Orvos vagy?
-Igen.De nem úgy mentettelek meg.
-Hanem?-bizalmatlanul méregettem,de nem húzódtam el.Az arca nem árult el semmit.
-Lehetetlen lett volna orvosilag megmentenem téged.De nem hagyhattalak meghalni!Egyszerűen nem tehettem!Amikor megláttalak,eldöntöttem,hogy küzdeni fogok érted.-nagyon gyorsan,zaklatottan beszélt.Az arca meggyötört volt.Megszorítottam a kezét.Muszáj volt bátorítanom.Meg kellett tudnom az igazat.
-Mit tettél velem?
-Én más vagyok,mint a többiek,Esme.
-Mi vagy te?-kezdtem bepánikolni.
-Vámpír.
A szó heves hirtelenséggel csapott le rám.Elborzadtam,s e borzalomtól vezérelten kitéptem a kezem az övéből és elhúzódtam tőle.
-Téged is azzá tettelek.Nem volt más választásom.Kérlek érts meg,és ne haragudj rám!
-Én nem leszek gyilkos!Nem leszek átkozott vérszívó!-kiáltottam dühödten.
-Nem kell annak lenned!Az amit az előbb ittál,szarvas vér volt!A fogadott fiam,aki szintén vámpír,ejtette el.Annak a véréből hoztam neked.
Öklendezni kezdtem a gondolattól,hogy egy ártatlan élőlény élete kioltatott miattam.De ugyanakkor belém hasított egy gondolat.Annyira finom volt az a vér,mint semmi egész emberi életemben.És ha már szükségem van rá,ölhetek állatokat is.Állatokat eddig is ettem,ezután sem lenne probléma.Carlisle-ra pillantottam.A szemét lesütötte.Az arca eltorzult a bűntudattól és a fájdalomtól.Észrevehette,hogy figyelem,mert megszólalt.
-Van választási lehetőségünk.Járhatjuk ezt az utat.Soha nem öltünk embert Edward-dal,és neked sem kell.
Közelebb kúsztam hozzá,ujjaimmal gyengéden felemeltem a fejét.
-Ne haragudj rám!Csak...Nagyon hirtelen ért ez a dolog.Nem hittem a vámpírokban,s most egy vagyok közülük.Eddig meg akartam halni,de most...
-Most?-kérdezte kissé rémülten.
Egy pillanatig elgondolkoztam,majd komoly hangon megszólaltam.
-Nem akarok!-majd szégyenlősen hozzá tettem.-Veled akarok lenni!
-Meg tudsz nekem bocsátani?
Gondolkodás nélkül válaszoltam.Már döntöttem.
-Igen!
Ekkor felém hajolt,s lágyan,óvatosan a számra tapasztotta rózsás ajkait.Még sosem éltem át ilyen csókot.A tökéletes nem írja le,hogy milyen volt.Csodásan éreztem magam,s rájöttem,hogy nem csak tökéletesem bízom ebben a férfiban,de szeretem is.Csókunknak egyszer csak vége lett,s kissé csalódottan,de annál boldogabban éreztem magam.Csodálatosan szép arca ragyogott a boldogságtól.
Váratlan kérdéssel fordultam hozzá:
-Carlisle,nekünk...-elpirultam,s gyorsan helyesbítettem.-Nekem lehet gyermekem?
Arca elkomorult,s csüggedten válaszolt:
-Nem,sajnos nem.A vámpírok nem képesek megtermékenyíteni egy másik vámpírt,sem kihordani egy gyermeket.
A csalódottság és a megkönnyebbülés egyszerre kerített hatalmába.Sosem élhetem át az anyaság örömeit,de többet nem ér engem olyan fájdalom,mint egy gyermek elvesztése.Többet nem élhetem át a poklok poklát.Ám annál csodálatosabb dolgok várnak rám új életemben.
-De ott van Edward...-mondtam halvány mosollyal az arcomon.
Ő vidámabbal az arcán válaszolt:
-Igen,ott van Edward... 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.