-Ott sincs?-hallottam Alice gyönyörű szopránját a hátam mögül.
-Hol?
-Abban a szekrényben!-bökött fejével az ajtó mellett álló kis szekrényre.
-Nem!Már ott is néztem!Hol a francban lehet?-kiáltottam kétségbeesetten.
-Nyugi,Bella!Meg fogjuk találni!
-Várj!-kiáltottam fél pillanattal később.
Egy gyűrött fehér papírdarabot húztam ki az ágyam alól.
-Mi az?-kérdezte kíváncsian Alice.
Leültem az ágyra.Ő máris mellettem termett.Fejét a vállamra hajtotta és úgy olvasta el az üzenetet.
"A kedvenc melltartódat keresed?Gyere el,nálam van!"
James
-Ez meg mi?-hördültem fel.Kérdőn pislogtam Alice-re.-Te nem láttad ezt?
A kis tündér arca bűnbánó kifejezést vett fel.
-Volt egy homályos látomásom Jamesről és Victoria-ról,de azt hittem a történtek miatt van.Nem gondoltam,hogy jelentősége lenne!Ezért nem szóltam senkinek sem erről!
-Nem?Még Edwardnak sem?
-Nem,Edward nem tud róla.
-Miről nem tudok?-Edward gyönyörű hangja az ablak felől érkezett.Ijedten felé pillantottam.A lélegzetem is elállt amikor megláttam emberfelettien csodálatos arcát,és a futástól összekócolódott haját.Egyszerűen mesésen nézett ki.
-Semmi!Semmi!-mondtam gyorsan és a markomba gyűrtem a Nyomkövetőtől érkezett üzenetet.
De Edward gyorsabb volt.Máris mellettem termett és kivette a kezemből a lapot.Amint elolvasta az arca elsötétült,ajka keskeny vonallá préselődött és felmordult.Alice a vállára tette a kezét,de szerelmem lerázta aprócska mancsát és felpattant.
-Ezért még megfizet az a nyomorult...-a többit nem értettem,mert szavai morgással keveredtek.Olyan gyorsan tűnt el,amilyen gyorsan érkezett.
-Ajjaj!-szólt Edward szépséges húga.-Ebből még nagy baj lehet!
-Jaj,ne!Kérlek menj utána és állítsd le!Nem hagyhatjuk,hogy bármi baja essen.
Ezután a felhős,szomorú forksi péntek után három nap telt el.Három napig nem láttam sem Edwardot,sem Alice-t.De a többi Cullent sem.Elmentem a házukba,de nem volt egyikük sem otthon.Sem a suliban,sem a kórházban.Sehol.Három álmatlan éjszaka és három végig aggodalmaskodott nappal állt a hátam mögött amikor megcsörrent a telefonom.
-Bella?-Edward édes hangjára szétáradt bennem a nyugalom.
-Igen,én vagyok az!Edward!Jaj,annyira örülök!Minden rendben?Jól vagy?Hol vagy?És Alice?
-Csak lassan a testtel!Mindenki itt van velem a házban.Mindenki remek egészségnek örvend!Ne aggódj!Megkérhetnélek valamire?
-Bármire!
-Hehe!Jól van,Bella.Áttudnál most jönni a házunkba?
-Máris indulok.
Ezzel letettem a telefont.Írtam egy rövid üzenetet Charlie-nak,hogy hol leszek és két perc múlva már a furgonban ültem.Olyan gyorsan hajtottam a vén csotrogánnyal,amilyen gyorsan csak lehetett.Fél óra múlva parkoltam le a Cullen-ház előtt.
Hevesen dobogó szívvel léptem be a már jól ismert házba.Rosalie és Alice fogadott amint beléptem.
-Bella!-csendült kellemes hangjuk egyszerre.
Megkönnyebülten felsóhajtottam amikor láttam,hogy egy hajszáluk sem görbült.Annak meg még jobban örültem,hogy Rosalie-t jókedvében találtam.Rendkívül elégedettnek tűnt,Alice pedig szokásos jókedvében fogadott.
-Gyere csak!A többiek már várnak.-ezzel kézen fogott.
Besétáltunk az étkezőbe,ahol a bútorokat a falhoz tolták.A kis csapat a helyiség végében gyűlt össze,és valamit nagyon vizsgálgattak.
-Mi folyik itt?-kérdeztem gyanakodva.
Nem kaptam választ.Egyszer csak mellettem termett Edward.Átvett Alice-től és egy hatalmas csókot nyomott a homlokomra.Megszédültem fenséges illatától.Megakartam kérdezni,hogy mi ez a nagy titkolózás és mi folyik itt,amikor Edward végre megszólalt.
-Hoztunk neked valamit,Bella!
Erre szétrebbent a szép kis társaság és megláttam,mit figyelnek annyira.Egyből elpirultam,s ugyanakkor kitört belőlem a megzabolázhatatlan nevetés.Az ebédlő végében egy székhez kötözve,az oldalán Emmett-tel és Jasper-rel James ült.
Az én csipkés melltartómban...