-Biztosan el kell menned? – kérdeztem Edwardot reménnyel teli hangon.
-Sajnálom kedvesem. Tanyanak szüksége van rám. Ígérem sietek vissza. Csak 1-2 nap. Maximum 3. – mondta és egy csókot lehelt ajkaimra. Nem akartam elengedni. Nem akartam egyedül maradni. Edward mintha meg hallotta volna a gondolataimat rögtön hozzá tette.
-Nem leszel egyedül. Áthívom azt a korcsot hogy vigyázzon rád. – erre nem tudtam mit felelni még egyszer utoljára szenvedélyesen megcsókoltam, majd hagytam hogy kisétáljon az ajtón.
Vártam, hogy jelentkezzen Jacob, de nem tette. Úgy döntöttem, ha ő nem jön én megyek hozzá. Beültem a kocsimba és elindultam a rezervátumba. Amikor odaértem nem akartam hinni a szememnek. Sam hatalmas bulit csapott ,amiben persze Jake is részt vett.
-Szia Bella – köszönt oda Emily amikor észre vett. – Csatlakozol?
-Hát, ha nem zavarok!
-Ugyan mért zavarnál? – szólt oda Sam.
-Bella? – nézet egyszer csak oda Jacob – te meg?
-Én hívtam meg. – szólt rögtön Emily.– baj?
-Nem, sőt még örülök is neki. – mondta és egy mosolyt küldött felém. Innentől kezdve nem igazán beszélgetünk. Igazából megvallva nem is nagyon emlékszem a történtekre. Annyit még tudok, hogy rengeteget ittunk és hogy Jacob vitt haza és hogy…Úr isten. Lefeküdtem Jacobbal. Nem lehet. Ez lehetetlen. Megcsaltam Edwardot, és még arra sem emlékszem, hogy hogyan kerültem a házunkba. Kitápászkodtam az ágyból, de észrevettem, hogy nincs rajtam semmi így gyorsan a szekrényhez rohantam, hogy valamit magamra kapjak. Lebotorkáltam a földszintre, mert rettentő éhes voltam. Sütöttem magamnak pár szem palacsintát,majd lefürödtem és elindultam La Push felé, hogy megtudjam mi történt tegnap.
-Bella? – nyitott ajtót Jake félkómás fejjel.
-Beszélnünk kell.
-Most? Tudod te mennyi az idő?
-Őszintén? Nem, de nem is érdekel. Bemehetek? – követeltem és Jake elég mogorván, de beengedett.
-Szóval, mi az a fontos dolog, amiről most azonnal beszélnünk kell?
-A tegnapról!
-Öhm… figyel Bella..Te is belementél. – mondta.
-Ezt honnan veszed? Olyan részeg voltam, hogy…
-Ebben igazad van. Én voltam a hülye, de ne mondd, hogy nem élvezted.
-Te hülye vagy? Nem is emlékszem rá. – mondtam. Hirtelen elkapott a hányinger s rohantam be a fürdőszobába.
-Bella jól vagy? – kérdezte aggódva Jake.
-Persze.. – feleltem miközben megpróbáltam felvakarni magam a padlóról. – biztos elrontottam a gyomrom vagy nem tudom.
-Nem kéne elmenned orvoshoz?
-Nem tudom.. talán.
-Figyel Bella, ha gondolod elkisérhetlek.
-Nem kell – gyors kijöttem és a kocsi kulcsom felé kaptam.
-Most meg hová mész?
-El innen!- feleltem és vilámgyorsan beültem akocsiba. A korházba vezető úton elgondolkottam. Mi lehet velem? Nem szoktam csak úgy rosszul lenni. Még soha nem fordult elő. Leparkoltam a kocsit és bementem.
-Jó napot! Miben segíthetek? – kérdezte udvariasan a nővér a pult mögöt.
-Izabella Swan vagyok. Dr. Cullen-hez jöttem. Ha joltudom ma ő az ügyeletes.
-Igen. Fáradjon utánam. Dr.Cullen? Izabella Swan van itt. Magát keresi.
-Engedje be. – mondta Carlisle. – Bella?Mi a baj? –kérdezte mikor egyedül maradtunk.
-Nem tudom. Reggel nagyon rosszul lettem. Csak egy tesztet szeretnék kérni.
-Milyen tesztet? – kérdezte hitetlenkedve.
-Egy.. nos tudom hülyeség ,de egy terheségi tesztet.
-Bella. A vámpíroknak nem lehet gyerekük.
-Tudom. Butaság, de megtenéd hogy felírod nekem?
-Persze. – válaszolta és már írta is. -Tehetek érted mást is?
-Nem. Köszönöm Carlisle. – feleltem és elindultam a kijárat felé. – Carlisle? – fordultam vissza. – Edward mikorra várható?
-Nem érg jött meg. El ment hozzád, de te nem voltál otthon. Szerintem este el megy érted.
-Köszönöm.
Amint hazzaértemindultam a fürdőbe hogy megnézzem negatív vagy pozitív-e a teszt. Tudom őrültség, de miután lefeküdtem Jakeel, nagyon rosszl lettem és a terhesség jeleit mutattam. Amíg vártam az eredményre megedtem 2 tábla csokit éslegalább 4 liter almalevet ittam rá. Csengettek.
-Nyitom. – kiabáltam ki két falat csoki közt. – Edward? – ugrottam a nyakába.
-Bella? Veled meg mi van? Csokiba folytod bánatod?
-Úr isten… várj itt. – mondtam és berohandtam a fürdőbe. Te jó ég. Ez nem lehet igaz. a teszt pizitív. Terhes vagyok. Jacobtól.
-Bella? Kincsem? Mi a baj?
-Ne gyere be. – válaszoltam zavartan. Gyerekem lesz egy olyan férfitől akit nem szeretek. Nem tudhatja meg senki. – Már jövök. – nyitottam ki az ajtót.
-Azzon gondolkodtam – mondta miközben átölelt. – mi lenne ha ma nálunk aludnál?
-Nem tudom hogy ez jó ötlet-e . – feleltem, de mintha meg se hallota volna,felkapot és a kocsiba tett.Nem igazán szóltam hozzá az uton. Elvoltam foglalva azal a gondolattal hogy anya leszek, de ez még nem minden. Nem is attól akit szeretek, hanem attól akit nem. Amikor odaértünk Alice rögtön a nyakamba ugrot.
-Gratulálok.
-Mégis mért?
-Még nem tudja? – kérdezte. Bólogattam. – ó hát akkor bocsi.
-Alice. Beszélnünk kell. – mondtam és odébb cibáltam. – Tudom hogy tudod hogy terhes vagyok.
-Igen, de …?
-Az apja nem Edward.
-Mi?????
-Bánom amit tettem, de kérlek ne itélj el. Részeg voltam nem tudtam hogy mitcsinálok.
-Bella!Ki az apa?
-Jacob.
-Ki?? Te teljesen megőrültél? Hogyan?
-Ezt ha lehet nem részletezném – feleltem zavartan. – ugye nem mondod el neki.
-Nem.
-Köszönöm.
-Neked kell.
-Tessék?
-Bella. Tudnia kell róla. – mondta, majd kézen fogott és besétáltunk. – figyelem. Bella mondani szeretne valamit.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó