3 éve annak hogy elhagyott. Az eddigi években csak Jacobra támaszkodhattam. Tavaly nyáron Charlie is meghalt. Most már egyedül élek. Ezen a hűvös napon is december 31-én is azon reménykedem hogy újévkor visszajössz és végre boldogan élünk,de nem te nem fogsz visszajönni.
Ma is csak ténferegtem a házban ahogy szinte minden nap. Ma van december 31. Ünnepelni kéne egy újévet ,de én nem fogom.Hiányzol.Mindennap abban reménykedem hogy egyszer csak itt termesz előttem és a bocsánatomért esedezel,de hiába várom ha nem jössz.
Korán lefeküdtem. 11:45 körül arra ébredtem h már nagyon üvöltöznek a szomszédok. Már körűbelül csak egy perc lehetett éjfélig.Az emberek már számoltak vissza.5…4…3…2…1…és csak az halottam h dúrogtatják a tűzijátékokat. Nehez sikerül elaludni a sok petárdától és tűzijátéktól,de valahogy sikerült.Reggel az altatódalom szólt a sarokból.Nem tudtam hogy hogyan kapocsolódott be a zenelejátszóm ,de odamentem és ezt találtam.
Drága Bella!
Tudom hogy már elkéstem és hogy már biztosan találtál már valakit magad mellé,de én már nem bírom a hiányod.Ma visszajöttem hogy láthassam biztonságban vagy-e. Örültem hogy semmilyen hülyeséget nem csináltál. Az altatódat én kapcsoltam be. Ha meg tudsz nekem valaha bocsájtani akkor várlak az Iskola utáni kiskertben a fa alá ahova állandóan kiszöktünk szünetekben. Kérlek gyere el. 11 óráig várni fogok. De ha nem érnél oda kérlek küldj egy sms-t [06304508518 xd] nekem jó egy visszahívó is és akkor tudni fogom hogy még várjak rád. Remélem jösz.Alice megint nem mondott semmit.Tudod ismered.
Szeretlek!!!
Mire végig olvastam a levelet addigra a könnyeim potyogtak.Szóval visszajött és vár rám. Nem volt hiábavaló a tegnapi reménykedés?! De most hogy már itt van nem tudom hogy tényleg el-e menjek?! Annyira hiányzott és most nem tudok dönteni.Mivan ha már nem tetszenék neki hisz öregedtem, de az ismerőseim szerint semmit se változtam.Nem tudom mi lenne-e a helyes. Hiszen mi van ha megint úgy fog dönteni egy véletlen baleset után hogy megint elmegy.Azt nem élném túl.Sokáig vívódtam magammal míg észre nem vettem h 10:45 van. Eldöntöttem higy megyek, de akkor sietnem kell.
Gyorsan magamra kapkodtam a ruháim és bevágódtam a kocsimba ami most már nem a régi furgon volt hanem egy fekete mercedes angel. Mikor odaértem a sulihoz megláttam a volvot és nem tudtam mit csináljak megálljak mellette vagy inkább arrébb?!Úgy döntöttem hogy elé fogok állni.Nagy levegőt vettem és kiszáltam.Körbenéztem és megláttam.Nem nézett felém és nem is lélegzett. Nagyon hangosan becsaptam a kocsi ajatját de közbe figyeltem hogy hátha lélegezni fog. Sikerrel jártam láttam hogy nagy levegőt vesz és körülnéz.Szemünk találkozott és így álltunk pár percig. Egyikünk se tudta eldönteni hogy odamenjen- e a másikhoz.Tettem egy bátortalan lépést felé.Ő is.
Már csak pár lépes maradt köztünk.Gyors ötlettől támadva odarohantam közben eldobtam a táskámat és átöleltem.Visszaölelt.Nem tudom mi ütött belém csak az hogy nagyon sokáig vártam rá. Felnéztem rá. Szemeiben boldogságot láttam. Egyre közeledett felém míg ajakaink csaknem találkoztak. Egyre jobban ,szenvedélyesebben csókoltam. Nyelveimnek sikerült utat törnie szájába , de nyelvével mikor a fogaihoz közeledtem eltolta a nyelvemet. Mikor elszakadtunk mellkasának döltem.
-Szertelek.- suttogtam ,de biztos voltam benne hogy meghallotta.
-Én is.- nagyon rég nem halottam ezt a hangot.És végre hallhattam,megint.
Utána egy fa tövében ültünk.Sokáig minden második mondata a bocsánatkérésről szólt,de sikerült meggyőznöm hogy már nem haragszom rá. Este felé hazamentünk és a karjaiban az altatódalomra aludtam el.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Szia!
Nagyon tetszett .Csak ma találtam az oldalra és már imádom
Remélem hogy lesz több összefüggő .