-Igen, kicsim, nyugodtan vedd meg – bólintott rá fivérem.
-Jaj, apu, úgy szeretlek – vetette magát a nyakába.
-Én is, kicsim. Na, menjetek, amíg vissza tudom tartani Alice-t – nevette el magát.
-Ezért még ki kell engesztelned, Renesmee – mondta Alice komolyan.
-Ki foglak, ígérem – emeltem fel a kezem. – Anyu hol van? – fordult vissza Edward felé.
-Egy kicsit takarít – mondta Edward elgondolkodva. Aha, persze, takarít. Inkább felsöpri a romokat.
Még beszélgettünk néhány szót a többiekkel. Ráadásként bezsebeltem egy-két taslit, amiért hagytam, hogy Nessie medvére vadásszon, majd elindultunk Port Angeles felé. Nem telt bele fél órába és unokahúgom már járta is a plázát velem a nyomában. Már alig vártam, hogy végezzünk, mivel már legalább húsz szatyor volt nálam, de akkor Renesmee megállt egy játékbolt előtt, és meredten bámult egy babaházat. Biztos ez az, amiről Edwarddal is beszéltek.
-Ez lenne vágyaid tárgya? – kérdeztem mosolyogva.
-Hát, tulajdonképpen, igen, de ez nem alkalmas pillanat – motyogta maga elé, majd tovább akart sétálni, de megállítottam.
-Miért nem? – kérdeztem kíváncsian.
-Mert megígértem neked, hogy nem kell majd Barbie mintás holmikat cipelned – hajtotta le a fejét. – Tartom a szavam.
-Tudod mit? – emeltem fel az arcocskáját.
-Mit? – nézett rám értetlenül.
-Menj be ide, és verd el apád összes pénzét, én meg leviszem ezeket a szatyrokat a kocsiba, és visszajövök, hogy levigyem neked a babaházat is – mondtam mosolyogva.
-Komolyan? – kérdezte döbbenten.
-Igen, teljesen komolyan – bólintottam rá.
-Szeretlek, Em bácsi – vetette magát a nyakamba.
-Én is szeretlek, Renesmee.
-Hé, a nevemen szólítottál – nézett rám boldogan.
-Néha ilyet is kell – rántottam meg a vállam. – Na, irány a játékbolt, én pedig mindjárt visszajövök – fordítottam a bejárat felé. – Ne tartsd vissza magad.
-Oké – fordult még felém, majd eltűnt a hatalmas rózsaszín üzletben.
Egy szempillantás alatt letettem a csomagokat a kocsiban, és azonnal rohantam is vissza az unokahúgomhoz, aki komolyan vette a feladatát, mert a babaház már be volt csomagolva, amikor odaértem, ráadásul Nessie már ki is fizette. Odasétáltam hozzá, de út közben megláttam egy hatalmas plüssmackót, aminek nem tudtam ellenállni. Én magam vettem meg Renesmee-nek a mai közös napunk emlékére.
Miután végeztünk a boltban, büszkén vittem végig a hatalmas rózsaszín dobozt Nessie mellett. Nagy nehezen sikerült bepakolnom a kocsiba, de annyira ügyesek voltunk, hogy Nessie már csak az ölemben fért el a vezető ülésben.
-Akarsz vezetni, csajszi? – kérdeztem vigyorogva.
-Tényleg megengeded? – nézett rám döbbenten.
-Naná – bólintottam rá. – Csak fogd a kormányt, és tartsd egyenesben, én pedig majd váltok – magyaráztam.
-Jól van, ez menni fog – mondta boldogan.
Nessie úgy koncentrált, hogy még a nyelve is kilógott a szájából, de látszott rajta, hogy nagyon élvezi a vezetést. A hazaút egy órán át tartott, mivel nem akartam leterhelni ifjú sofőrömet túl nagy sebességgel. Miután hazaértünk kipakoltunk az autóból, és leültünk a nappaliban. Az egész napot elmeséltük a családunknak, akik mosolyogva hallgatták végig a történetet. Kétségkívül életem egyik legszebb napja volt a mai.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Ez nagyon cuki volt! Írjál még ilyet! :D:D