Edward és Bella elutaztak a hétvégén közösen, és rám meg Jasperre hagyták Renesmee-t. Ennek nagyon örültem. Csodálatos kis unokahúgom van ám! Mivel Renesmee a fa házban lakik, erre a hétvégére mi is oda költöztünk Jasperrel. Renesmeevel kora reggel vásárolni mentünk. Vele szerettem a legjobban vásárolni. Bella utálta a divatot. Öltözködni, vásárolni, ki nem állhatta! De nem is volt divat érzéke. Nessy-nek viszont igen! Ő szerette a ruhákat, volt is hozzá érzéke, és élvezte. Nem csak én, ő is. Szerette, ha gyorsan vezetnek. A porche-mal mentünk. De a vásárló utcában sétáltunk. Boldogan szökdécselt mellettem.
-Nos, Nessy, mit vegyünk először?
-Ruhákat! – mondta bájos kis csilingelő hangon. Bementünk a legjobb, legnagyobb ruha boltba. Renesmee szerette az ajándékokat, Bellával ellentétbe.
-Nézd csak Nessy! – szóltam neki, mikor felfedeztem egy kis egybe ruhát, az ő méretében. Szép fodros széle volt, a szoknyás része citrom sárga, a széle aranybarna. Felfelé a mellény része szintén aranybarna, közepén egy kis virág. Ujja is van, ami barnás. Oda szökdécselt hozzám, kivette a kezemből a ruhadarabot, egy puszit nyomott a fejemre és eltűnt a próba fülkében. Míg ő felvette én kiválasztottam egy hozzá illő barna masnis topánkát. Harisnyája van hozzá gondoltam. Majd kijött. Csodásan mutatott rajta. Megtapsoltam és felmutattam neki a kis topánkát. Az is illett a lábára.
-Kéred? – kérdeztem. Buzgón bólogatott. Természetesen a kiegészítőket sem hagyhattam ki. Egy barna szalag a hajába. Miközben én tovább kutattam a ruhadarabok között, ő előállt egy hozzám illő sötétkék kissé kivágott, felsővel. Oldalt szép gyöngyök díszítették. Bólogattam, majd felpróbáltam. Nessy elég gyors, mire kinéztem még három felsőt és egy mini szoknyát tartott kezében a számomra. Mindet felpróbáltam. És mindegyik tetszett. Ő közben magának választott ki egy Hello-Kitty-s pulóvert, és egy lepkékkel díszített farmer nadrágot. Sok ruhát felpróbáltunk még. Két órán át csak ruhákat. Más-más boltokban. Na meg a kiegészítők. Hajpántok, hajgumik, ékszerek. Megakadt a szemem egy gyönyörű ruhadarabon. Vörös kis egybe ruha volt. Szép szolid. Felfelé lassan barnába ment át. Pont Nessy-hez illett. Megkellett vegyem. Vettünk hozzá piros masnit és hajpántot. Na meg nyakláncot. Kifelé menet a boltból a sminkes osztálynál megálltam és elgondolkoztam.
-Anyukád mérges lenne, ha kapnál egy smink készletet?
-Bizonyára. Szerinte még gyerekeket nem kell kifesteni.
-De te nem vagy gyerek! Na gyere! – boldogan követett. Kiválasztottam neki egy igazán szolid csillogós eper illatú rúzst. Meg egy kis szemhéj festő készletet. Csupa szép Nessy-s színekkel. A csomagtartó fele ruhákkal volt megtöltve. Tovább sétáltunk az utcában. Az első játékboltba Nessy egyből be akart menni. Megadtam neki a lehetőséget. Babákat választottunk, plüss állatkákat. És még sok más játékot. Nagyon tetszett neki. Bella és Edward szerint ez a vásárlás már kóros betegség. Szerintünk nagyon jó buli. Az utcán sétáltunk, mikor leállt valamiért.
-Mit látsz Nessy? – kérdeztem.
Renesmee szemszöge
Épp az utcán sétáltunk, mikor megláttam egy nagyon szép és különös dolgot. Le kellett álnom a kirakat előtt megcsodálni. Alice felzavart elmélkedésemből.
-Az egy hó gömb. – válaszolta. – Ha felrázod olyan mintha hó szállingózna benne. Ezekbe például te tehetsz képet. – magyarázta, majd megkérdezte. – Szeretnél egyet? – boldogan bólogattam, és tapsikoltam. Kézen ragadott, majd bevitt a boltba.
-Hányat? – kérdezte. Gyorsan végig gondoltam. – Kétoldalasak. – tette hozzá.
-Öt. – jelentettem ki. Kíváncsian felhúzta a szemöldökét. – Majd meglátod. – tettem hozzá. Kért öt darab gyönyörű hó gömböt, amibe én rakhatok képeket! És két oldalas! Boldogan fogtam nagynéném kezét, és szökdécselve haladtam mellette az utcán.
-Szeretnéd ha vennénk valamilyen emberi táplálékot? – kérdezte. Megráztam a fejemet.
-Inkább majd vadászok Jasperrel! – tettem hozzá. Elmosolyodott. Alice-nek az, az ötlete támadt, hogy veszünk gyöngyöket és fűzünk nyakláncot meg karkötőt. Már 3 óra volt, Mindent megvettünk amit akartunk, Alice-nek nem túl nagy a csomagtartója alig fértek el benne a dolgok. Ezért a hátsó ülést is tele kellett raknunk. Előre ülhettem. Gyorsan haza értünk. Jasper segített bevinni a sok ruhát játékot és egyéb tárgyakat. Bementem a szobámba, és becsuktam az ajtót. Alice nagyon kíváncsi de most nem nyitott be. Bekapcsoltam számítógépet és a nyomtatót. Majd a képek mappában kezdtem kutatni. Megtaláltam a képeket amikre szükségem volt. Az első képen én vagyok apuval és anyuval. Jobb gomb, nyomtatás. A második képen csak anyu és apu van, szintén nyomtatás. A harmadik képen Esme és Charlisle között vagyok, a negyediken csak ők ketten vannak. Öt gömböt vettünk, ötször kettő tíz. Tíz képet nyomtatok ki. Az ötödik képen Rosalie ölében ülök Emmett pedig átkarol minket. A hatodikon Rose és Emmett van. A hetediken Jasperrel és Alice-el vagyok, a nyolcadikon csak ők ketten vannak. És az utolsó kettőn pedig az én farkasommal vagyok Jacobbal, persze emberi alakjában. És a tízediken csak ő van. A képek szerencsére jól sikerültek. Hamar rájöttem hogy kell szét szerelni ezt a hó gömböt. Körbe vágtam mindegyik képet a megfelelő alakzatban. Még feliratokat is lehetett csúsztatni alá. Az első gömb első oldalán és vagyok a szüleimmel, a második oldalán ők ketten. Mindegyik hó gömbbe így raktam be a képeket. Hol én vagyok egy vagy két fontos családtaggal, a másik oldalán csak ők ketten. Majd mikor mindegyik megvolt, elővettem a színes tollaimat és feliratokkal láttam el a gömböket. Ráírtam kik vannak rajta. Majd szép alakzatban elhelyeztem a szekrényemen. A szemetet pedig gyorsan ki dobtam, mielőtt Alice meglátná. Ki sétáltam a nappalinkba, kézen fogva ültek a kanapén.
-Kész van! – jelentettem be.
-Mi is? – kérdezte Jasper. Alice felpattant mellőle és besietett a szobámba. Jasper kíváncsian követte.
-Nessy, ez gyönyörű! – suttogta meghatottan. – Mutasd meg majd a többieknek is. – bólintottam. Csak fél órán át csináltam. Gondoltam mikor ránéztem a fali órára.
-Na kis mitugrász, nem vagy szomjas? – kérdezte vigyorral a száján a nagybátyám. Hevesen bólogattam.
-Akkor gyere, menjünk! – szólt majd elindult az ajtó felé, de megállt. – Alice szívem, jössz? – kérdezte. Megrázta a kezét, épp indultunk volna, de Alice kézen fogott.
-Öltözz át, el ne szakítsd ezt nekem! – ekkor vettem észre hogy a kedvenc vörös selyem egybe ruhám van rajtam. Berohantam a szobámba, és gyorsan magamra kaptam egy farmer nadrágot egy tornacipőt meg egy cipzár –os felsőt. Majd intettem nénikémnek, és Jasper után rohantam, aki az erdő szélén várt.
-Ugrunk vagy úszunk? – kérdezte a folyónál.
-Ugrunk – morogtam. – Múltkor is leszidtak, mikor Emmettel úsztunk. – elhúztam az orrom, ő pedig elnevette magát.
Jasper szemszöge
Csodás kis unokahúgom van. Vele a legjobb a vadászat. Nagyon érdekes, hogy neki is vér folyik az ereiben mint bármelyik más embernek. Mégis sokszor jobban vadászik mint mi. Érzékei szintén olyan jók mint nekünk. Olyan aranyos mikor megfigyeli hogy én vagy akárki akivel épp vadászik hogy csinálja. És utánozza. Ami általában sikerül, vagy jobb lesz. Nagyon értelmes 3 éves létére. Most úgy egy 7-9 éves leányka testileg. De agyilag fejlettebb. Tanítani is szoktuk. Általában Edward Charlisle vagy én. A kedvesemtől tanul vásárolni! Együtt futottunk az erdőben. Éreztem pár szarvas illatát. Mélyet szippantottam a levegőböl, mire magam mellé néztem Renesmee már ott se volt. Már hamar veszi a jeleket. Csak izgulni lehet mi lesz később. Renesmee rávetette magát a szarvasokra gondoltam. A levegőben hegyi oroszlánok illatát is éreztem arra vettem az irányt. Mit látnak szemeim, az én drágalátos unokahúgom a hegyi oroszlánra vetette magát, és nem a szarvasokra. Megálltam én nyitott szájjal bámultam a kis profit ahogy végez áldozatával. Gyors volt és ügyes. Hamarabb megérezte az oroszlán szagot mint én. Vagy egyből ezt kereste, ott hagyva a már kihűlt testet oda sétált hozzám.
-Jól csináltam? – kérdezte.
-Nagyon jól. – odajött és vállon veregetett. Az ámulattól még mindig egy helyben ácsorogtam.
-Ne félj hagytam neked pár szarvast, és ha jobban figyelsz fent még van oroszlán. Sok sikert, én még keresek pár szarvast! – mondta majd el is tűnt. Beleszimatoltam a levegőbe és tényleg érezni lehetett fent az oroszlán szagot. Milyen kedves hagyott nekem! Felrohantam, és hamar elkaptam azt az egy oroszlánt még. Hamar végeztem. Majd még egy őzet. Renesmee előttem is termett mire én végeztem. Mosolyogva ácsorgott.
-Jól laktál? – kérdeztem. Bólintott.
-Akkor menjünk! – újra futásnak eredtünk. Befelé az erdőbe. Nagy hallgatás után, erős megbánást éreztem rajta. Rájött hogy érzem, és kérdés nélkül megszólalt.
-Haragszol? – megálltam, ő is. Szemeit lesütötte. Kezeimbe vettem arcát.
-De hogy haragszom. Inkább teljesen meglepődtem. Nagyon büszke vagyok rá ennyire rátermett unokahúgom van, és ilyen ügyesen vadászik! – felemelte a tekintetét, és elmosolyodott. – Sőt jobban mint én! – tettem hozzá viccesen. Elnevette magát, majd tovább futott. Versenyeztünk a kis házig. Ő nyert, pedig tényleg mindent bele adtam! Azt mondtam neki csak mázli, és hagytam nyerni. Nehogy kiderüljön hogy lever még futásban is! De mondjuk abban még az apját is megverte. Alice valami furcsa műanyag dolgokat rakott az asztalra. Ahogy közelebb értem rájöttem hogy gyöngyök. Csókkal köszöntöttem kedvesemet.
-Jól volt? – kérdezte.
-Igen! – válaszoltam. – Bámulatos egy kislány.
-Megvertem mindenben! – kiabálta a szobájából Renesmee.
-Ezt örömmel hallom! – szólt vissza Alice. Majd huncut mosolyt küldött felém.
-Akkor fűzünk? – kérdezte kedvesem. A kislány nagy mosollyal arcán kisétált Alice mellé, és bólintott.
-Akkor én olvasok. – mondtam, majd bevonultam Edward-ék szobájába és leemeltem egy könyvet a polcról.
Alice szemszöge
Renesmee-vel nagyon jól szórakoztunk. Nagyon kreatív kislány, ahogyan én is az vagyok! Sok karkötőt, nyakláncot csináltunk.
-Nessy, szerinted anyukád felvenne egy ékszert?? – kérdeztem.
-Nem, de attól még csinálhatunk neki! – mosolyodott el. Belementem. Sok ékszer volt már nekem, neki, Rose-nak, és Esme-nek. De a legszebbet Bellának készítettük el. Kilenc óra volt mire végeztünk mindennel. Lefekvés ideje volt. Renesmee egyedül megfürdött, ami mellesleg fél óráig tartott, majd bekísértük a szobájába.
-Mesét kérek – mondta boldogan, már a takaró alatt. Jasperre néztem. Aki leemelt egy könyvet Renesmee polcáról. A hercegnők titka. Mikor Jasper meglátta a címet, vicces undorral rakta vissza. Majd újat vett ki. A kis katona. Nagy vigyor volt az arcán. Megráztuk a fejünket. Sóhajtva visszarakta és ismét újat húzott ki. A kis katona és a bájos hercegnő. Ez mindenkinek tetszett. Nem volt hosszú. Jasper belekezdett az olvasásba. Renesmee-nek nagyon tetszett. Körülbelül a felénél már aludt, ezért be se fejeztük. Nem bírtam ki, hogy ne nézhessem meg mit álmodik. Megérintettem a kezét. Az álmában Jasper volt a kis katona, és én a bájos hercegnő. A mesét álmodta el, a mi szereplésünkkel. Annyira meghatottam, és elérzékenyültem. Hogy láthatatlanul, de sírva fakadtam.
Az éjszaka hátralevő része is nagyon jó volt. Renesmee úgy alszik mint egy tündér.
Reggel átadtuk a ékszereket az illetőknek. Utána meg is érkeztek a szülők. Bellának tetszett a nyaklánc. És ebben biztos voltam. Felismerem már ha titkolja az ilyen dolgokat! Tetszett neki, mert Renesmee csinálta és ez a legszebb!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó