1933-at írtunk. Londonban éltünk, amikor Alice-nek látomása volt. Rólam. A jövőmről. De kezdjük az elején. Egy csütörtöki nap volt, reggel még azt hittem, hogy ez is egy unalommal teli nap lesz, akkor még nem tudtam mekkorát tévedtem. Épp haza értem a suliból és csatlakoztam a többiekhez a nappaliban. Carlisle mesélte éppen milyen volt a napja, amikor Alice-nek látomása lett, amit a képességem miatt én is láttam. A látomásban egy rét közepén ültem egy lánnyal, de nem látszott az arca sütött a nap, de míg én csillogtam ő nem, vagyis a lány ember volt. Teljesen ledöbbentem és döbbenetem még tovább nőt mikor szenvedélyesen csókolózni kezdtünk. Ekkor a látomás véget ért. És én, míg döbbenten addig Alice boldogan sikoltott és a nyakamba ugrott. A többiek értetlenül néztek addig én döbbenten, ültem magam előtt, nem tudtam elhinni azt, amit láttam. Végül Emmett nem bírta tovább.
- Hé, mi ez a jókedv Alice?- Kérdezte vigyorogva. Alice oda fordult a családhoz és mosolyogva kezdte elmondani a látomását tudva, hogy mindannyian boldogak lesznek a tőle.
- Látomásom volt. – Kezdte. Majd el kezdte mesélni a látomását. – a látomásban Edward egy napsütötte rét közepén ült. De nem volt egyedül, egy lánnyal volt ott. Gyönyörűek voltak együtt és szó szerint mondom hogy együtt, ugyanis abból a heves csókból ítélve, amit produkáltak tuti, hogy egy pár voltak. – Mondta mosolyogva. Majd egy kicsit elkomolyodva folytatta. – A lány ember volt. – Tette hozzá. Mindenki döbbenten és hitetlenkedve nézett ránk, amit nem csodálok, mert én sem tudtam elhinni, vagy talán csak nem akartam el hinni, hogy valaha lesz egy társam. Esme ocsúdott fel elsőnek és a nyakamba ugrott.
- El sem hiszem, hogy végre te is társra, fogsz találni! – Kiáltotta boldogan. – Jaj hogy mióta vártam rá! Alice! Hol van az a lány és mikor fognak találkozni, nem tudod? – Kérdezte Esme izgatottan.
- Nem sajnos nem. De a rét a kulcs, ha meg lesz a rét meg lesz a lány is, azt hiszem. – Válaszolt Esme-nek mosolyogva a húgom.
- Ez képtelenség! Még hogy én meg egy ember! – Fakadtam ki. – Elment a józan eszetek! Ez a látomás soha nem fog valóra válni, mert egy szörnyetegnek nem jár szerelem és boldogság!!! – Teljesen kikeltem magamból. De nem tudtam magam vissza fogni, nem mint ha akartam volna. Hogy nem értik hogy én nem vagyok méltó a szeretetre, hiszen egy szörnyeteg vagyok. - Edward! Elég volt teljesen ki akasztasz az érzelmeiddel! – Kiáltotta el magát Jasper. – Nem tudod mennyire idegesítő, tudsz lenni az állandó kedélyváltozásaiddal. Igen mind tudjuk, hogy minek tartod magad de, azért nem kéne hangoztatni is, hogy minek tekinted magad. – Fejezte be már sokkal higgadtabban. Elszégyelltem magam. – Ne! Most meg ne kezdj el letargiába süllyedni! Mert esküszöm, addig ütlek, amíg ki nem verem belőled ezt az önmarcangolást! - Rögtön tudtam, hogy komolyan gondolja. Jaspert nem könnyű kihozni a sodrából, de ha valakinek sikerül, akkor isten óvja a szerencsétlent, mert Jasper alaposan helyben hagyja.
- Éljen bunyó!!! – Kiáltotta el magát lelkesen Emmett. Ha valaki szeret bunyózni, akkor az Emmett. – Hagy száljak be én is Jasper, az öccsi agyon döngölésébe!
- Emmett elég volt! Viselkedj létszíves. – Szállt be Rosalie a beszélgetésbe. Alice-nek közben újra látomása lett. Megint az a lány. A látomás szerint hiába próbálom, nem tudok belelátni a gondolataiba.
- Oh nagyon különleges lesz a lány.
- Ezt mért mondod Alice? – Szólalt meg fogadott apám.
- Mert ő lesz az egyetlen kivétel Edwardnak. Nem fog tudni a fejébe látni. – Válaszolta készségesen húgom apánk kérdésére.
De én már nem halódtam annyira, elmerültem a gondolataimba. Újra és újra lejátszódtam Elice látomását, értelmet keresve benne. Az a lány annyira nyugodtan ült mellettem. Nem félt tőlem, vagy csak nem merte mutatni? És az a csók. Állj Edward! Ez nem szabad meg történnie! Nem én örökké egyedül fogok maradni. Nem kell társ. Győzködtem magam. Majd fel vonultam a szobámba, mert nem bírtam tovább a többiek gondolatait. Ennek már 75 éve. Bizony sok idő. 2008-at írunk és éppen Forksban élünk. Vajon mért jutott eszembe most ez? Ja igen. A rét, amit ideköltözésünk után nem sokkal vadászat közben találtam nagyon hasonlított a látomásban látotthoz. Elég Edward felejtsd el azt a lehetetlen látomást. Végre! Ebédszünet. Nem, mint ha ennék de, ilyenkor legalább nyugodtan nézhetek ki a fejemből, és nem kell megjátszanom, azt hogy érdekkel, amit a tanár mond. Ma jön egy új lány a suliba. Mindenki nagyon várja már. Az itteni rendőrfőnök lánya, Isabella Swan. Na mindegy. A kellékünkkel az asztalunkhoz vonulunk. Ahogy leültem, halódtam, ahogy Jessica el kezd mesélni rólunk, az új lány - Bella - mindenkit kijavít, aki a teljes nevét használja. Megosztom a többiekkel. Mire csak mosolyognak, és gondolatban kérdik, hogy mit szól hozzá az új lány. Én pedig most a lányra koncentrálok, hogy halljam a gondolatait de, semmi. Oda fordulok, de még ott van. Erősebben koncentrálok mire az ebédlőben lévő összes gondolat, betör a fejembe mindegyiké, kivéve a lányé. Nem! Kiáltottam gondolatban, ez lehetetlen nem válhat valóra Alice látomása! Jasper rögtön megérezte az érzelemváltozásomat. És gondolatban kérdezgette hogy mi történt.
- Nem hallom. – Válaszolók Jasper kérdésére. Mindannyian kérdőn néznek rám. – A gondolatait nem hallom. Olyan, mintha itt se lenne.
- Akkor ő az. A párod, akit a sors neked rendelt. – Mondták. Szinte egyszerre fordultak a lány felé hogy jobban szemügyre vegyék.
- Nagyon szép és kedvesnek tűnik. Vajon mért nem láttam, hogy mostanában fogsz megismerkedni vele?- Gondolkodott el Alice. – Jaj, hogy Esme hogy fog örülni, hogy végre valóra válik a látomásom. – Tette hozzá mosolyogva.
- Egyáltalán nem biztos, hogy ő az amúgy meg nem fog valóra válni soha, fogd fel végre Alice kérlek. Megyek, mert a végén elkések bioszról. – Majd fogtam magam minden teketória nélkül elindultam a terem felé, és mint később kiderült a végzetem felé.
Vége.
Azt hiszem, hogy mindenki ismeri a folytatást úgy, hogy nem kell részleteznem.
Szívesen. Amúgy pont azért írtam meg amit mondtál hogy csak utalások voltak eddig róla. Gondoltam itt az idő hogy legyen valami alap ami alapján elképzelhetjük. :D Mégegyszer köszi a véleményt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
, mert eddig csak utalás volt Alice látomására...
Szia
Szívesen. Amúgy pont azért írtam meg amit mondtál hogy csak utalások voltak eddig róla. Gondoltam itt az idő hogy legyen valami alap ami alapján elképzelhetjük. :D Mégegyszer köszi a véleményt.