Még idejében kapom el, nehogy a földre essen. Sohasem gondoltam volna, hogy így fog reagálni. Mindenre számítottam, csak erre nem. Hjaj. Gyengéden fektetem le az ágyára, majd nem csinálok semmi mást, mint figyelem, és várom, hogy felébredjen. Addig is legalább van időm jobban összeszedni a gondolataimat; azt, amit mondani fogok neki. Azt veszem észre, hogy szempillái megrezdülnek, szemhéja pedig felnyílik; csodálkozva néz rám.
- Bella, én… - kezdek bele, de ő félbeszakít.
- Edward? – kérdezi olyan hangsúllyal, mintha nem hinné el, hogy itt vagyok, ezután pedig felül.
- Igen Bella, én vagyok. Nincs semmi baj. – majd megpróbálom átölelni, de nem engedi.
- Menj innen. – ad hangot tettétek.
- Hogy mi? – lepődök meg, nem értem.
- Edward! – szólít meg, olyan rideg hangsúllyal, mint eddig soha, - Nem tudom, hogy miért, hogyan vagy itt, de őszintén bevallva már nem is érdekel. Menj vissza Olaszországba, - itt mély levegőt vesz, - engem pedig hagyj békén! – majd ezután feláll, és kinéz az ablakon.
Most már tényleg nem értek semmit. Mi történt, amíg nem voltam itt?
- Bella, mi a baj? Mi történt? Valaki bántott, amíg nem voltam itt? Vagy micsoda? Mondj már valamit! – fűztem hozzá, mikor hosszú idő után sem szólalt meg.
- Hogy mi a baj?! Pont te kérdezed?! Ha kíváncsi vagy, igen, bántottak. De nem kell messzire menned, hogy megtaláld a tettest, mert te vagy az! – fordul meg, miközben megállíthatatlanul hullnak belőle a szavak. – Hogy mit tettél? Egyszerűen eldobtál, mint egy használt rongyot. Csak azt nem…
- Bella, te tudod, miket beszélsz?! – kezdtem már én is dühös lenni. – Tudhatnád, hogy szeretlek, és sohasem dobnálak el, nem tudom, hogy…
- De mégis megtetted – válaszol gúnyos hanggal.
- Ha Heidire célzol, az csakis a te érdekedben volt – mondtam a szemébe nézve, megtartva a rideg hangot.
- Hát persze. – majd keserűen elmosolyodik, - Amúgy most miért is vagy itt? – vált témát.
- Miattad – válaszolok tömören, mire értetlen arcot vág. – Kiderült, hogy Marcus-nak van egy bátyja, Aro, ő eljött Volterrába, és végül is a lényeg az, hogy megölte Marcust-t. A…
- Megölte? De hát miért, hogyan? – kíváncsiskodó énje megint felülkerekedett a többi érzelmén.
- Hát bosszút állt. De most nem is ez a lényeg. – itt szünetet tartottam, - A lehető leghamarabb jöttem vissza hozzád, mert hiányoztál! Szeretlek! – majd ellenkezésével nem törődve átölelem, mire megnyugszok.
- És a többiek? Heidi, Julius, hogy reagáltak? – kérdezi a szemeimbe nézve.
- Szerinted érdekel? – kérdezem gúnyosan, - Amúgy meg nem igen mernek ellent mondani Aronak. De Bella, - kezdem, mert újból fészkelődik a karjaimban, - hogy hiheted azt, hogy nem szeretlek; hogy nem kellesz? Hm? – állánál fogva felemelem arcát, hogy újra a szemembe nézzen.
- Egyértelmű – válaszolja egy idő múlva, miközben megpróbálja elfordítani a fejét.
- Egyértelmű?! Már hogy lenne egyértelmű? Hiszen itt vagyok, és…
- Most igen. De mi lesz később? Ha megint rájössz arra, hogy kevés vagyok számodra.
- Bella, én nem mondtam, és nem is fogok. Soha. Ígérem.
- Azt is megígérted, hogy mindig vigyázol rám, és nem hagysz el. – válaszolja vissza csípősen, miközben még mindig ki akar kerülni a karjaim közül.
- Így is tettem. Hát nem érted, hogy érted volt minden?!
- Hát nem úgy látszott. – majd szünetet tartott, miközben kibújik ölelésemből, – Edward, én már tudok hinni Neked. Csalódtam benned, sajnálom. – itt már a padlót nézi, mintha valami érdekes lenne ott. Ebben a pillanatban úgy érzem, mintha kettéhasították volna a szívemet. Homlokomat összeráncoltam, nem tudtam, hogyan jutottunk el idáig. Pedig minden milyen jó volt. Átkozott Marcus, átkozott Volturi! Kezeim ökölbe szorulnak; dühös vagyok. Egészen eddig hagytam, hogy irányítsanak, és közben nem vettem észre, hogy az, aki számomra a legfontosabb eltávolodik tőlem. Mindenféleképpen vissza kell szereznem a bizalmát! Nem veszíthetem el, mikor végre megtaláltam! Nem hagyhatom!
- Bella! Megígérem, hogy visszaszerzem a bizalmadat, akármennyibe kerül is. Csak egy valamit tudnom kell… Szeretsz még? – teszem fel azt a kérdést, melyen, minden múlik. Vajon úgy megbántottam, hogy sohasem bocsájt meg? Vagy netán már kiszeretett belőlem? Ebbe a tudatba biztos, hogy beleőrülnék. Az idő, mire válaszolt, nekem egy örökkévalóságnak tűnt.
- Edward, biztos vagyok benne, hogy tudod a választ. – itt felém néz, - De ez már nem segíthet semmit. Elveszett a bizalom.
- Bella! Csak mond meg kereken, hogy szeretsz-e még, vagy sem? – megyek hozzá közelebb, miközben megfogom karjainál.
- Persze, hogy szeretlek. Ez ellen nem tehetsz semmit, nagyon erős érzés. De… - megcsókolom, ez az a dolog, amire már régóta várok. Érzem, hogy megremeg, ezért szorosabbra fogom az ölelést, miközben még mindig csókolom. Nagyszerű érzés újra a karjaimban tartani; érezni teste melegét, ami számomra, ilyen szörnyeteg számára, nem adatott meg, hiszen bőrünk jéghideg. Majd lassan elszakítom ajkaimat az övéitől, és mélyen a szemeibe nézek.
- Bella! Te vagy számomra a legfontosabb a világon; szeretlek, nélküled az életem, csupán egy sötét verem lenne, fény nélkül. De most, hogy már itt vagy, van fény, és van értelme a létezésemnek az örökkévalóságban. – itt lágyan megsimogatom arcát, - Nem is tudod, milyen szörnyűek voltak azok a napok Volterrában, nélküled. És megígérem, soha többé nem hagylak el, bármi is legyen. – majd kellemes illatú hajába fúrom arcomat, hogy mélyen belélegezhessem az illatot. Ő pedig mellkasomra hajtja fejét. Már biztosan fáradt lehet, így az ágy felé vezetem.
- Gyere! Aludjál egy kicsit! A többit, majd holnap megbeszéljük, pihend ki magad! – mondom neki gyengéden, miközben ő bebújik ágyába.
- De Edward… ugye te itt maradsz? – kérdezi, miközben szemhéjai egyre nehezebbé válnak.
- Persze, itt maradok. Örökké. – majd kisimítom arcából barnatincseit, ő pedig még átölel, majd lassan elalszik. Én pedig itt vagyok, és vigyázom álmát, mint eddig mindig, és a jövőben is, bármikor.

The End

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.