A nappaliba mikor már visszamentem, már nem volt ott Edward. Mielőtt megkérdezhettem volna, Alice elém táncolt.
- A szobájába ment. - Mondta nevetve.
- Oké, kösz. Mi olyan nevetséges?
- Semmi, tényleg!- Próbált komoly maradni, de láttam szemében azt a mérhetetlenül nagy titkot. Látott volna valamit? Nem biztos, hisz Alice mindig ilyen boldog.
Nem gondolkoztam tovább, fölmentem a tömérdek lépcsőn. Edward szobája, elég messze volt. Mikor a szoba elé értem, csodálkoztam, de az, tárva nyitva volt. Ahogy szemem beljebb vándorolt, az ajtóval szembe levő üvegnél állt.
Kifele nézett. Biztos mélázott. Ismerem milyen, ha nagyon nem figyel a külvilágra és csak a gondolataival, foglalkozik.
Egy mosolyt, muszáj volt megejtenem. Olyan volt ott, mint egy isten. Körülnéztem szobáján. A rengeteg lemez még mindig ugyanúgy állt, az egész szobáján egyelten egy különbség volt Amióta vele vagyok, egy francia ágyat beszerzett. Mondhatni apa nem igazán örült, amikor kitaláltuk, hogy mi lenne, ha náluk aludnék.
Jobb karjával az üveg fa tartóján támaszkodott, a másik hanyagul lógott mellette. Arca nagyon komoly volt. Örök időkig néztem volna ezt a csodálatos „lényt” akit nekem szánt a sors.
Nem is tudom hirtelen mi jött rám, egy érzés, amely arra kényszeríttet, hogy odamenjek. Becsuktam halkan az ajtót, és csodálkoztam, hogy még erre sem reagált.
A háta mögé léptem és karjaimmal átfűztem derekát és mellkasát. Hátára hajtottam fejem, és beszívtam illatát. Mintha egy kicsit megrezzent volna. Elvigyorodtam, hisz ha nem vette észre, hogy itt vagyok, akkor tényleg nagyon nem itt volt a földön.
Két kezét az én karjaimra helyezte.
- Baj van?- Kérdeztem tőle.
- Nincs. - Mondta, de nem hittem neki. Általában oka van, ha ennyire mélázik.
- Nekem elmondhatod! Tudom milyen, ha hazudsz!- Bíztattam.
Elmosolyodott.
- Igen, tényleg tudod. - Suttogta még mindig nevetve, majd karjaimat lefejtette testéről és megfordult. Nem engedte el kezeimet, hanem arcához emelte, majd mélyen beleszagolt.
A szemei újra gyönyörű topáz színben ragyogtak.
- Minden rendben?
- Persze, miért ne lenne?- Kérdezte vigyorogva.
- Csak kérdem. - Próbáltam védekezni játékosan.
Megint elmosolyodta magát majd már azt vettem észre, hogy közelebb hajol és váratlanul ajka, az enyémet üti. Gondoltam, hogy nem fog tovább tartani néhány pillanatnál. Mikor elváltak ajkaink, hiányérzetem támadt. Nagyobba volt, mint régen. Gondolatlanul nyaka köré fontam karjaim, és magamhoz húztam. Most én csókoltam meg őt. Nem tehettem róla, annyira elkábított az illata.
Ezt talán egy kicsivel több ideig tartott, mint az előző, de éreztem, hogy Edward hirtelen megmerevedik, és karjaimat lefejti nyakáról.
- Óvatosan. - Suttogta csukott szemmel, és úgy éreztem, hogy megint egy kicsit túl mentem, mint amennyire szabad lett volna.
Tudtam, hogy most nagy vívódás játszódik le benne, és elszomorít, hogy nem tudtam magam türtőztetni. Újra. Mikor felnyitotta szemét, valószínű látta szememben a szomorúságot, de ő sokkal okosabb annál, minthogy megpróbáljak neki hazudni.
Közelebb jött és átölelt.
Jól esett hozzábújni. Védően ölelt át.
Engem pedig hirtelen megint fura gondolatok rohamoztak meg. Újra elbódított ellenállhatatlan illata. Nem is tudom miért, de megpusziltam arcát, és egyre közelebb értem a szájához.
- Bella ne!- Zúgta fülembe kicsit ziháltan. Nem törődtem vele, szája annyira vonzotta az enyémet, mint a mágnes. Érezni akartam. Meg akartam csókolni újra, és újra.
Nem engedett el, de olyan volt, mintha egy kőszobrot ölelnék át.
Lassan újra összeértek ajkaink, és én elkövettem a folyamatos hibámat, hogy szétnyitottam számat.
Derekamat megfogta és próbált eltolni, így akaratlanul is, de az erő, amivel eltávolított magától, elszakadtam tőle. De csak egy pillanatra. Fogalmam sem volt, hogy mi ütött belém, nem törődve tiltakozásával, megint léptem egyet, és hozzápréselődtem. Erővel, újra ajkait vettem birtokba. Hirtelen van indulat szabadult fel benne, és ő is magához szorított, de csak egy pillanatra. Utána még nagyobb erővel, mint előbb megint eltolt, de most olyan naggyal, hogy még engem csak épp hogy meglökött, ő maga az ablak fa keretének másik sarkához vetődött. Hangosan zihált, ahogy én is.
- Mit akarsz Bella? Meghalni?- Zúgta, és hevesen lihegett. Még a futástól sem szokott, ennyire gyorsan levegőt kapkodni.
Nem is tudom, hogy miért, de nagyon kívántam őt. És még így is, hogy két méter választott el minket, még így is éreztem illatát. Mindenképpen, úgy éreztem, hogy ő a tiltott gyümölcs, amiből én nem ehetek.
Enni? Igen, iszonyú fura volt, de rá vágytam. Meg akartam kóstolni bőrét, meg akartam harapni. Lehet, hogy csak piszkos fantáziám indult be, de nem! Én tényleg arra vágytam, hogy fogaimat a nyaka körüli bőrbe mélyesszem. És kiszívhassam. Vagy mint egy szerelmes, viccből szerelme nyakát hogy kiszívhassa, vagy úgy, mint aki a vérére szomjazik. Nem igazán tudtam eldönteni. De azt tudtam, hogy úgy, mint ő, én sem tudtam féken tartani magam. Mikor már észbe kaptam, megint előtte voltam. Próbáltam türtőztetni magam, hogy ez neki sok, és csak kínzom ezzel. De nem tudtam… vágytam rá!
Zavartan nézett szemeimbe, én pedig újra „ráugrottam”. Erősen, ahogy csak tudtam, úgy tartottam fogva, és erőszakosan hozzá nyomtam magam. Karjai akaratlanul megint derekamra tévedtek.
- Ne Bella!- El akart szakadni, de úgy vettem észre, hogy neki is hatalmas erőfeszítésbe telik. Bár ajkaink elváltak, de láttam meggyötört arcán, hogy már közel értem a célhoz. Akkor egy kis játék!
Karjaimat leejtettem magam mellé, és kacéran fúrtam szemem az övébe. Eltávolodtam tőle, és vártam. Sejtésem beigazolódott, amikor egy pillanatra lehajtotta fejét, de rögtön fel is kapta és mohón kapott távozó testem után.
Izmos karja vasmarokként tartotta derekam. Szenvedélyesen csókoltuk egymást, nem törődve semmivel.
Ajkaimon kiszaladt egy sóhaj, mire még jobban összefűzte karját körülöttem. Éreztem, hogy Edward-nak itt a határ. Aligha tud most már megállni. Nyelveink vad táncba kezdtek. Olyan jó volt! Még soha nem éreztem ehhez foghatót.
Nem tudtam, hogyan kerültünk az ágyra, de nem is érdekelt. Felhúzott térdeimmel szorítottam Edward csípőjét, miközben ő a két lábam között feküdt. Két karján támaszkodott, én pedig még mindig féktelenül tartottam karjaimat a nyakán. Még mindig csókolóztunk, és aligha szeretnénk abbahagyni!
Egyre követelőbb lett a csókja, én pedig, mint engedelmes kiskutya engedtem neki. Még így, ruhán belül is éreztem, hideg kezét, de még is olyan meleg volt! Ennyire felizgattam volna? Ennyire vágyik rám?
Olyan hirtelen lett vége!
Ajkaink elváltak, és Edward, fejét a nyakamba rejtette.
Kapkodtuk a levegőt, mint a tébolyultak. Mi történik? Én soha nem voltam ilyen. Nem bírtam magammal. Ahogy csak alkalmam volt rá, fogtam magam és játékosan a fülébe, haraptam. Mélyen felhördült, valahonnan a torkából, és a nyakamat kezdte csókolgatni. Hangosan ziháltam, és azt akartam, hogy ne érjen véget.
Nem is tudom, hogyan de én kerültem felülre. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de most még hatalmasabb késztetést éreztem rá, hogy megharapjam.
Nem tudom, hogy mi történhetett, de ahogy lovagló ülésben voltam rajta, Edward kinyitotta szemét, és összevont szemöldökkel, komoly arccal nézett rám. Le akart gördíteni magáról, de hirtelen én mind a két kezét lefogtam, hogy még mozdulni se tudjon. Hogyan lehet nekem ekkora erőm? Ezernyi kérdést tettem föl magamban, de a vágy, hogy itt van alattam a fiú, akit akarok, nagyobb volt kíváncsiságomnál.
- Bella. – Ki akart szabadulni, mire én még erősebben fogtam. – Bella!- Mondta hangosabban, de én nem figyeltem rá. Abban a pillanatban a vörös köd ellepte épp elmém, és már nem láttam semmit.
Nem tudom hogyan, de a számba két szemfogam megnőtt. Igaz, James-nek nem csak a két foga látszódott, de nekem csak annyi fog látszani. Döntöttem el magamban, és még nagyobbra nyitottam számat. Nem tudom, hogy Edward mit láthatott a szememen, de félelem lett úrrá rajta.
- Ideje vérszerződést kötnünk!- Hangom komoly, de zord volt. Még én magam is meglepődtem rajta.
Aztán nem bírtam tovább.
- Bella ne!- Ordította teljes torkából, mire hallottam, hogy lentről a többiek felszaladnak.
Sietnem kell.
A nyakához hajoltam, és teljes erőmből a nyakába mélyesztettem volna fogaimat, ha valaki le nem tép róla.
Neki csapódtam az üres falnak. Felkeltem, de hiába láttam, az elmém nem volt tiszta. Csak arra tudtam gondolni, hogy azt a fiút meg kell harapnom.
Esme és Rosalie aggódva nézték Edward arcát, miközben ő engem tanulmányozott.
Egy ideig figyeltem, majd nekitámadtam.
Nagy pechemre, ott volt két fivére, akik lefogtak.
- De nagy erőbe vagy Bella!- Jelentette ki Jasper.
Állkapcsommal felé csaptam, mire messzire hajolt tőlem. Vergődtem a két vasmarok között, hátha kiszabadulok, bár ez lehetetlen.
- Jól vagy Edward?- Kérdezte Alice, miközben kettőnk között járt szeme.
- Jól. - Suttogta. - Engedjétek el!
- Mi? Megőrültél? Rád akar támadni, ha nem vetted volna észre!- Oktatta ki Rose, mire én vad hörgést idéztem elő. Mindannyian meglepődtek.
Hát még én amikor, a tarkóm körül éles fájdalmat éreztem, majd minden elsötétült.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.