A történtek után, amikor csak tehetem Leonnal voltam. Mindenki megértették, hogy szeretjük egymást és ez ellen nem tudnak mit tenni. Mikor eljött az újabb költözés ideje, már Leon is velünk jött iskolába. Rosali, Emmett és Jasper végzősként kezdték a középiskolát. A többiek velem együtt a középiskola harmadik osztályát kezdték Párizsban. Szeretem Párizst, mert az embereknek nem tűnt fel, hogy mi mások vagyunk
Mikor ma felébredtem furcsa előérzetem támadt Leonnal kapcsolatban. A nap a rendes kerékvágásban folyt, viszont este megváltoztak a dolgok. Mióta ide költöztünk Leonnal közös szobám volt. Mikor vissza értünk a vadászatból még a nappaliban beszélgetünk a többiekkel, majd Leonnal felmentünk az emeletre. Leon leültetett maga mellé az ágyra és elkezdett csókolni. Ennél tovább soha nem jutottunk, pedig én már próbálkoztam vele, de ma valami megváltozott. Leon egyre hevesebben csókolt, majd lehúzta rólam a hálóingem, mikor viszonozni akartam szívességét lépteket hallottam a szoba felé. Ebben a percben Leon is feleszmélt és megpróbált segíteni vissza venni a hálóingemet, de így csak még többet szerencsétlenkedtem. Mikorra a léptek megálltak a szobánk előtt már rajtam volt a hálóing. Ebben a másodpercben benyitott apa és nagyon mérgesen nézett ránk
- Meg ne próbáld ezt többet Leon! – ordította.
- Muszáj neked mindig a gondolatainkat olvasnod? –kérdeztem idegesen – És ha már a gondolatainkat olvasod tudhattad volna, hogy én is akarom.
- Nessie hagyd, igaza van.
- Mi az, hogy igaza van? – kérdeztem egyre ingerültebben.
- Az, hogy én kezdtem és fölösleges, hogy belekeveredj.
- Már benne vagyok és nem értem mért nem tehetjük meg? – már üvöltöttem.
- Nessie ebben az egyben igaza van, maradj ki ebből. – mondta apám.
- Nem értem, hogy maradhatnék ki ebből, mikor ehhez ketten kellenek. – üvöltöttem tovább.
- Mi ez a nagy hangzavar odafenn? – kérdezték lentről a többiek és elindultak fölfelé.
- Remek, most már az egész család tudni fogja –mondtam.
- Nem fogják tudni, ha megígéritek, hogy nem csináltok többet ilyet. - ajánlotta apa.
- Én nem ígérek ilyet. – mondtam még idegesebben.
- De Nessie te mondtad, hogy nem akarod, hogy mindenki tudja. – mondta Leon.
- Mit nem tudhat mindenki? – kérdezte anya és Alice egyszerre.
- Azt, hogy Nessie most akart lefeküdni Leonnal vagy inkább mondjam úgy, hogy Leon akarta? – mondta apa és mérgesen nézett rám.
Erre a két nagybátyám elkezdett szakadni a röhögéstől, de anya rám nézett és megkérdezte:
- Ez igaz?
Én csak bólintottam és kiugrottam a nyitott ablakon egy szál hálóingben. Pedig jobb lett volna megvárni anya reakcióját, mert ő mindig támogatott. Leon pár pillanattal később utánam ugrott. Nem akartam elmenni sehova, de az előbbi helyzetnél még soha nem éreztem jobban megalázva magam. Leültem a kert közepére és elkezdtem zokogni. Leon leült mellém és az ölébe húzott, nehogy megfázzak. Egész este zokogtam, miközben Leon nem szólt semmit. Valószínűleg tudta, hogy most semmivel nem tud megnyugtatni, és ha kisírom magamat, akkor megnyugszom. Leon végig az ölében tartott és átölelt. Mikor elkezdett feljönni a Nap akkor hagytam abba a zokogást, ekkor Leon felállt velem és bevitt a házba. Mikor letett az ágyra akkor aludtam el. Az egész esti sírás annyira kifárasztott, hogy álmatlanul aludtam. Mikor felébredtem Leont kerestem magam mellett, de nem találtam.
Felöltöztem és csak ekkor néztem csak igazán körül. Kint már sötétedett, tehát az egész napot átaludtam. Azt gondoltam Leon biztos előbb felébredt és lement a nappaliba, ezért úgy döntöttem én is lemegyek. Lent nem találtam senkit ezért bekopogtam Alice- hoz. Alice volt anya után az, akire mindig számíthattam. Mivel a szobából nem jött válasz ezért benyitottam, de az üres volt. A ház összes szobájába bekopogtam, majd benyitottam, de mind üres volt. Úgy gondoltam, biztos elmentek vadászni, mert tegnap nem voltak velünk, de akkor hol van Leon?
Visszamentem Alice szóbájába és leültem az ágyra egy nagy fehér boríték mellé. Először nem tulajdonítottam neki figyelmet, mert nem szoktam más dolgai között kutatni. De egyszer csak felfogtam mi van a borítékra írva: „Nessie-nek”. Kinyitottam a borítékot és két levelet találtam benne. Találomra elkezdtem olvasni az egyiket, amiben ez állt:
„Drága Nessie, mire te ezt a levelet olvasod, én már messze járok, úgy hogy ne is próbálj utánam jönni. A te érdekedben kell elmennem, mivel mióta a családhoz tartozom te mindig bajba keveredsz miattam. A terveim szerint soha nem térek vissza. Öröké szeretni foglak a te Leonod.”
Ebben a pillanatba úgy érezte jobb lenne meghalni, mivel tudtam, hogyha Leon valamit a fejébe vesz az úgyis lesz, tehát nem látom soha többet. Ismét zokogni kezdtem megfeledkezve a másik levélről. Arra eszméltem fel, hogy valaki átölel.
- Leon! – kiabáltam remélve, hogy ő az, de csalódnom kellett Alice volt.
- Minden rendben lesz. Nyugodj meg. – próbált megnyugtatni.
- Nem lesz, mert elment és nem jön vissza, mind ezt a hülye családom miatt. Mért nem tudtátok őt elfogadni mikor tudtátok, hogy szeretem? Ha elfogadtátok volna, akkor most boldog lennék, ehelyett engem is tönkre tetettek. – tudtam, hogy ez az egész bántani fogja Alice-t, főleg azért mert rá végképp nem vonatkozik. Ő volt, aki mindig mindenben támogatott.
- Alice, ha igazán szeretsz, akkor most ölj meg, mert az életem egy fabatkát se ér, vagy ha nem teszed, majd megteszem én! – tudtam, hogy nem tenné meg, de egy próbát mégis megért.
- Tudod, hogy soha nem tenném meg és neked se engedem. – válaszolta.
Ekkor olyan nagy késztetést éreztem rá, hogy kiszabadultam Alice öleléséből és megfogtam az íróasztalon lévő levélbontó kést és a szívemhez tartottam.
- Ezt Leon szenvedéseidért teszem.
- Nessie ne, ha megteszed, akkor az egész családodat tönkreteszed és Leon egész életében szenvedni fog. – kiabálta, hogy a többiek is meghalják. – Nessie itt mindenki szeret téged. Ne tedd ezt.
- Ha igazán szeretnek, akkor Leon nem ment volna el! – üvöltöttem és megpróbáltam magam ba szúrni a kést, de a sok zokogástól annyira elgyengültem, hogy a kés velem együtt a földre zuhant. Alice üvöltött.
- Nessie ne! – fölkapott és rohanni kezdett velem. – Carlisle!
A ház előtti réten találkoztunk a többiekkel. Itt Alice összerogyott és sírni kezdett. Mondani akartam, hogy ne sírjon minden rendben lesz, de nem tudtam megszólalni csak hörögtem.
- Alice mi történt? Szerelmem nyugodj meg! – mondta neki Jasper, de Alice csak tovább zokogott magában.
Ekkor megérkezett a család többi tagja és apa az ölébe kapott és rohant Carlisle után a házba.
Alice próbált utánunk jönni, de nem tudott felállni, így őt Jasper hozta be a házba. Carlisle rendelőjében a nagypapi megnyugtatta apáékat, hogy ez egy újabb kimerültség eredménye és rendbe fogok jönni. Ezek után álomba zuhantam. Mikor felébredtem még mindig a nagypapi dolgozó szobájában feküdtem. Megpróbáltam felülni, de Alice visszanyomott.
- Úgy sajnálom, Nessie.
- Ne hibáztasd, magad Alice te nem tehetsz semmiről, te mindig mellettem álltál és ne haragudj azok miatta az ostoba szavakért, csak annyira hiányzik. Tudom, hogy ő döntött úgy hogy elmegy senkit nem hibáztatok, mert egyedül én vagyok a felelős. A tegnap esti dogot is én kezdtem.
- De Edward azt mondta, hogy…
- Apa úgy tűnik tegnap este sem hallgatta figyelmesen a gondolatainkat. Tegnap tényleg Leon kezdte, de én már előtte is próbáltam erre rávenni. Neki eddig volt esze mindig megállított, ha próbálkoztam, mert tudta, hogy ha megtesszük, mind a ketten bajba kerülünk. Tegnap azért csinálta, mert látta rajtam mennyire akarom, de senki nem hallgatott végig, hogy ezt elmondjam.
- De mégis kinek akartad elmondani, mert mire mi felértünk ti már befejeztétek a beszélgetést.
- Apának próbáltam elmondani, de Leon nem engedte, hogy apa engem szidjon le. Hol vannak a többiek?
- Lent a nappaliban. Szóljak nekik?
- Igen szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni.
- Rendben.
- Köszönöm és Alice még valami. – Alice kérdően nézett rám. – Tudnak az esti akciómról a késsel?
- Nem. Még nem mondtam el senkinek és nem is gondoltam rá. Szerintem jobb lenne, ha titok maradna.
- Ezzel egyet értek.
Mikor mindenki megérkezett a szobába kérdően néztek rá.
- Szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni. Meg ígérem, hogy többet nem sírok ennyit és elfogadom a sorsomat, akár mennyire fáj is.
- Nessie nem kell, bocsánatot kérned te nem tehetsz semmiről. – mondta anya.
- Akkor mégis ki tehet mindenről, csak azt ne mond, hogy Leon.
- Pedig ő, ha nincs az a múltkori próbálkozása, akkor most nem lennél ilyen állapotban. – mondta apa.
- Elég őt hagyd ki ebből, és ha már minden áron a gondolatainkat olvastad lehettél volna figyelmesebb.
- Tessék?
- Ha figyelmesen olvastál volna a gondolataimban… - itt elcsuklott a hangom, mert fájt ki mondani minden szót, ami Leonhoz kapcsolódik.
- Edward hagyd, békén még pihenésre van szüksége. Mindenki menjen ki a szobából. – utasította Carlisle a családot.
Mikor mindenki kiment megkérdezte:
- Hogy érzed magad?
- Rosszul, vagyis abban az értelemben, amire te gondolsz jól.
- Nessie az idő majd begyógyítja a sebeidet. Mit szerettél volna az előbb mondani?
- Azt hogy én akartam azt az egészet, és hogy Leon csak a kedvemért csinálta.
- Én hiszek neked és ez az egész teljesen természetes. De ez most már mindegy.
- Szerinted se fog soha visszajönni?
- Nem tudhatjuk, hisz ismered Bella és Edward történetét, minden lehetséges.
- Carlisle én szeretem őt. Elmehetek meg keresni?
- Tudom, de semmi értelme Bella és Alice próbálták már keresni, de már messze járhat.
- Ettől függetlenül én szeretnék egy kicsit egyedül lenni az erdőben. Elmehetek?
- Ezt ne tőlem kérdezd, hanem Edwardtól.
- Rendben és mindent köszönök.
Ezek után szerencsére a szüleim elengedtek. Szívem szerint aznap nem mentem volna haza, de jobbnak láttam nem játszani a szüleim bizalmával. Elmentem ahhoz a fához, ahol az utóbbi időben Leonnal a szabad időnket töltöttük. A lelkem mélyén abban reménykedtem, hogy Leon itt lesz, de ahogy a józan eszem is megmondta nem volt ott. Úgy döntöttem mielőtt újra rám tör a sírás, hazamegyek. Mikor hazaértem azonnal a szobámba mentem és lefeküdtem aludni. Álmomban Leon jelent meg és én ismét boldog voltam, de sajnos reggel fel kellett kelnem és vissza kellett térnem a valóságba. Az iskola a szokásosnál is lassabban telt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó