Edward ült az ágyamon. Ezt persze már megszokhattam, viszont egy valamit nem értettem.
- Miért kapcsoltad fel a villanyt? – adtam hangot értetlenségemnek.
Edward először nem válaszolt csak odalépett elém és együtt mentünk oda az ágyamhoz, majd leültünk arra.
- Alice látta, hogy amint belépsz a szobádba, el fogsz esni, ezért jobbnak láttam felkapcsolni a villanyt – magyarázta.
Most már értettem. Tehát Edward csak nem akarta, hogy elessek. Ekkor már teljesen nyugodt voltam, hisz’ Edward itt volt velem.
Az este további részét átbeszélgettük, mígnem elaludtam Edward mellkasán.
Reggel, mikor felébredtem két furcsaság is feltűnt.
1. Kint ragyogóan sütött a nap (nem úgy, mint Phoenixben, de Forkshoz képest ez is furcsa volt)
2. Edward nem volt mellettem
Az utóbbi azért volt szokatlan, mert Edward, amikor csak teheti, velem van. Tehát valami nyomós oknak kellett lennie, hogy elmenjen. Csak azt nem tudom, hogy mi.
Talán elment vadászni – nem, az nem lehet, mert tegnap még aranyszínű íriszei voltak.
De akkor vajon hová ment?
Ekkor hallottam meg egy autót, amint dudál. Kinéztem az ablakon és megláttam egy sötétített ablakú BMW-t, de ez nem Rosalie kocsija volt. Ezt a kocsit még soha nem láttam, de valahogy éreztem, hogy Edward ül benne.
Felöltöztem, lementem a földszintre és felkaptam a kabátom, majd megindultam kifelé. Mikor mindent gondosan bezártam, odasiettem a BMW-hez, kinyitottam az ajtaját, majd beszálltam. A vezetőülésen valóban Edward volt, de meglepetésemre, a hátsó ülésen ott volt Alice is.
- Hol voltál reggel? Történt valami? – faggattam Edwardot.
- Megbeszélést tartottunk a Volturiról – köszörülte meg a torkát, majd folytatta. – Elmondtuk Carlisle-nak, hogy mi történt, ő pedig azt javasolta, hogy beszéljük meg a többiekkel is. Ezért nem voltam ott veled, amikor felébredtél.
- És mire jutottatok?
- Az egész család egyetértett azzal, hogy mindenkinek úgy a legjobb, ha te is vámpír leszel – mondta Alice, de a végénél Edward egy rosszalló pillantást vetett Alice-re.
- Jó, talán nem mindenkinek. Illetve csak úgy érzed, hogy neked ez nem jó, pedig így végre mindenki boldog lehetne. Neked is bele kell nyugodnod abba, hogy Bella hamarosan vámpír lesz – adta tudtunkra Alice a véleményét, de ezt már főleg Edwardnak mondta.
- Azt nem mondtam, hogy nem nyugszom bele, de azt ne várd, hogy tapsikálva örüljek neki – vette fel gúnyos hangját Edward.
- Edward, kérlek, próbálj legalább egy kicsit jobban lelkesedni – kérleltem, majd, mikor nem szólt semmit, folytattam. – Vagy te már nem akarsz velem lenni? Erről van szó? Már nem szeretsz, és nem akarsz velem együtt lenni örökké? – Teljesen kétségbeestem még a gondolatra is, hogy Edward nem szeret.
Miközben ezeket kimondtam, rájöttem, hogy már ott állunk a Cullen ház előtt. Ekkor Edward rám nézett, arcán a belső fájdalom jelei virítottak.
- Dehogyisnem szeretlek, csak egyszerűen próbállak megvédeni, azt szeretném, ami a számodra legjobb. Ezért nem lelkesedek az ötletért! Hiszen tudod, hogy úgy gondolom, ezt a létezést nem lehet életnek nevezni, és, hogy szerintem a vámpíroknak nincs lelkük – itt egy pillanatra megállt, és megfogta a kezem. – Nem akarlak örök kárhozatra ítélni!
- De nekem most ez a legjobb Edward! Te sem akarhatod magadra haragítani a Volturit. Egyébként meg nem értek veled egyet, szerintem igenis van lelked – akaratoskodtam.
Hátranéztem, de Alice már nem volt a hátsó ülésen. Edward követte pillantásom, majd, mikor észrevette, hogy Alice hűlt helyét bámulom, megszólalt.
- Azt akarta, hogy megbeszélhessünk pár dolgot, egyedül – a végét nagyon erőteljesen megnyomta. – De azt hiszem, ideje bemennünk, mert még neked is beszélned kéne a családdal.
Bementünk a házba, ahol örömteli fogadtatásban részesültem.
Jó, nem mindenki részéről, Rosalie például ott ült a nappaliban, maga elé meredve.
Gondoltam, hogy engem fog hibáztatni. De ahogy láttam a többiek örültek, hogy része leszek a családjuknak. Persze annak az „oknak” nem örültek, amiért vámpírnak kell lennem, de megértették ők is, hogy nincs más esély.
Ők jobban fogadták ezt a „vámpírrá válás- mizériát”, mint Edward. Mondjuk, a szerelmem mindig is az ellen volt, hogy megszűnjek ember lenni. Hiába akartam, és a családja is támogatott volna, ő mindig nemet mondott. De most nincs választása, és én ennek örülök, bár egyben szomorú vagyok is, mert ő is az, bizonyos fokig. Persze elmondta, hogy miért nem akarja, hogy vámpír legyek, de engem mégis bánt, hogy ennyire lelombozza a hír.
Hirtelen valami más is eszembe jutott…
- Mit fogunk mondani Charlienak, ha vámpírrá váltam? – kérdeztem.
- Ezt is meg akartuk veled beszélni. Közösen átbeszéltük, és úgy döntöttünk, hogy, ugye ide kell majd költöznöd, ezért… - itt Edwardra nézett, majd valamit mondhatott neki gondolatban, mert Edward csak bólintott egyet és felém fordult.
- Szeretném, ha összeházasodnánk, mivel így Charlie sem gyanakodna, és nyugodtan itt lakhatnál.
Először nem is tudtam, hogy erre most mit feleljek, vagy, hogy mondjak-e egyáltalán valamit.
Csak kinyitottam a számat, de hang nem jött rajta ki.
Emmett ekkor berobogott a szobába, kezében egy kis dobozkával.
Nem is láttam, hogy kiment volna.
De ekkor nem ezt volt a legfontosabb.
Ezernyi érzés kavargott bennem. Kislányként, – mint mindenki – én is álmodtam arról, hogy majd egyszer férjhez megyek.
Edwarddal viszont, jó volt így, ahogy volt. Bár nem bántam volna, ha feleségül vesz. De most valahogy elbizonytalanodtam. Azért egy vámpír férj nem tartozik hozzá a megszokott esküvői dolgokhoz. Viszont, szerettem Edwardot. De mégis úgy éreztem az első pillanatban, hogy a házasságot nem nekem találták ki. De aztán, elkezdtem gondolkozni rajta, és valahogy megtetszett az ötlet, hogy Edward feleségül vegyen.
De megszólalni még mindig nem bírtam. Csak álltam ott bambán, miközben üres tekintettel néztem a jelenlévőkre. Edward arcán hirtelen ijedtség tükröződött. De ekkor odamentem hozzá, mire ő letérdelt, és elkérte Emmettől azt a kis dobozkát, amit még mindig a kezében szorongatott.
- Isabella Mary Swan! – kezdte, mire szinte sírni tudtam volna az örömtől. – Hozzám jössz feleségül? – Erre a kérdésre a nyakába borultam - hiába térdelt a földön –, de elestünk, mire
mindenki nevetni kezdett. Főleg Emmett, aki kifejezetten szerette, ha valamit szerencsétlenkedtem.
Mindenkinek jó kedve volt, viszont valami ismét nem hagyott nyugodni.
- Charlie szerinted belemegy ebbe? – kérdeztem halkan Edwardtól, de tudtam, hogy a többiek is hallják.
- Hát, ahogy ismerem, mármint a gondolatait – itt elmosolyodott –, azt hiszem, nem teljesen utál, de nem vagyok nagyon szeretett személy sem számára, úgyhogy talán belemegy, talán nem. Vinni kéne Jaspert is a biztonság kedvéért – viccelődött, mire Jasper elkezdett nevetni.
- Jó, én benne vagyok. Csak mondjátok meg, hogy hogyan lehet láthatatlanná válni, nehogy Charlie észrevegyen – ment bele a játékba ő is, majd ránk kacsintott.
- Komolyra fordítva a szót, meg kéne beszélnünk édesapáddal, most – mondta Edward, majd felállt, és felhúzott engem is.
Felhúzta a gyűrűt az ujjamra, majd elindultunk.
Útközben azon gondolkodtam, hogyan is kéne „tálalni” az apámnak, hogy az egyetlen lánya férjhez akar menni.
Edward nyugtatólag körözött az egyik ujjával a kézfejemen.
Észre se vettem, mikor értünk Charlie házához. Edward kiszállt a kocsiból és mielőtt én megmozdulhattam volna, nekem is kinyitotta az ajtót. Körbenéztem. Charlie még nincs itthon, mivel nincs itt a kocsija, akkor nyertünk egy kis időt. De sajnos csak egy kicsit. Viszont, talán jobb, ha előbb túl vagyunk rajta.
Ez aztán egy nehéz beszélgetés lesz – sóhajtottam magamban, majd bementünk a házba és leültünk a nappaliban.
- Nemsokára Charlie is megérkezik – mondta Edward teljesen nyugodtan, mintha legalábbis teljesen másról lett volna szó.
Nem tudtam, hogy hogyan lehet ilyen nyugodt, miközben én ideges és feszült vagyok.
Néhány perc telt el teljes csöndben, én belemélyültem a gondolataimba, Edward pedig a hajtincseimmel játszott.
Ekkor meghallottam apám kocsijának hangját. Ezután egy ajtócsapódás, majd még egy, és Charlie már ott is állt előttünk. Reméltem, hogy apám megért majd, és elfogadja, hogy én nem élhetek Edward nélkül. De fel voltam készülve arra is, hogy Charlie irtózatosan dühös lesz.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó