Muszáj volt gyorsan dönteni.
Bár megbeszéltük Edwarddal, hogy vámpír leszek, most mégis féltem ettől az egésztől, de vállaltam, mert így örökre a szerelmem mellett lehetek.
Ekkor a szemeim még mindig Edwardot nézték, aki már kezdett egy kicsit megnyugodni.
Ez alatt a néhány perc alatt - amíg nem mondtunk semmit-, Aro végig csak gúnyosan mosolygott, majd megszólalt.
- Nos, hogy döntöttetek? – kérdezte.
- Átváltoztatjuk – szűrte a fogai között Edward.
- Nagyszerű! Nem is vártam mást. Gondoltam, hogy ezt a lehetőséget fogjátok választani.
- De Aro… - kezdte Gabriel, mire Aro kíváncsian odanézett, majd a szemét elfordította egy másik vámpírra.
- Aurelia! – Aro ezt teljesen normál hangerővel mondta, mégis mindenki meghallotta.
- Igen? Mit parancsolsz? – kérdezte az a vámpír, aki valószínűleg Aurelia volt.
- Intézd el, hogy ennek itt ne legyen több kifogása – mondta, majd Gabriel felé mutatott.
Aurelián látszott, hogy koncentrál, majd hirtelen Gabriel megmerevedett, mint a márvány, majd felordított és fájdalom jelei villantak át az arcán.
- Szép képesség, igaz? – kérdezte Aro – Fájdalmat okoz neki, olyat, amilyet még nem élt át. – Ismét gúnyos vigyor jelent meg szája sarkában.
Én csak hangosan nyeltem egyet.
- Ez csak a bevezetés volt. Ha nem akarod, hogy még egy-két képességet kipróbáljanak rajtad, akkor azt javaslom, hogy ne szólj bele a döntésembe – folytatta Aro, de már Gabriel felé fordulva.
Gabriel felkapta a fejét és Aro-ra nézett, majd bólintott és meghúzta magát hátul.
Aro most már megint ránk emelte tekintetét, majd újra beszélni kezdett.
- Szóval, visszatérve az előbbi beszélgetésünkre, nagyon is jól döntöttetek.
- Mikorra kell átváltozatnunk Bellát? – kérdezte Carlisle nyugodt hangon.
Hát, igen. Carlisle mindig is nagyon nyugodt természetű volt. Még a legnehezebb helyzeteket is próbálta megoldani, és higgadt fejjel cselekedni. Ezt nagyon is csodáltam benne.
Ha Jasper nem lenne, akkor én már nagyon is kétségbeestem volna – gondoltam, majd hálásan Jasper felé pillantottam.
- Nem is tudom. Mit szólnátok egy héthez? – kérdezte Aro.
- Nem lehetne egy kicsit meghosszabbítani a határidőt? – kérdezte Edward fájdalmasan.
- Hát… Jó, legyen! Három hónap múlva visszajövünk, addig Bella legyen vámpír, mert ha nem, akkor azt hiszem ti is kaphattok abból egy kis ízelítőt vagy még többet is, mint Gabriel – fenyegetőzött Aro.
Edward ekkor az apjára nézett, aki biztos gondolatban mondott neki valamit. Edward bólintott, majd Aro felé fordult.
- Rendben, elfogadjuk a három hónapot.
- Akkor ezt megbeszéltük. Aztán nem ajánlom, hogy átverjetek!
Miután befejezte a mondatát, Aro hátat fordított nekünk és elindult. Szépen lassan mindenki követte.
Én pedig végre fellélegezhettem. Legalább nyertünk három hónapot.
Az alatt az idő alatt meg tudjuk tartani az esküvőt és odaköltözhetek Cullenékhez.
Most, hogy túl voltunk az egészen, valahogy mérhetetlen fáradtság uralkodott el rajtam. Edward ismét a karjába kapott és már csak annyira emlékszem, hogy elindultunk vissza a házhoz. Valószínűleg útközben elaludtam.
Mikor felkeltem ismét Edward szobájában találtam magam, de a helyiségben nem volt senki, ezért felkeltem az ágyról és le akartam menni a lépcsőn, de megbotlottam, mire Edward karjaiba estem.
Meglepődtem a hirtelen felbukkanásán, pedig már igazán megszokhattam volna tőle. De most valahogy mégis váratlanul ért.
Talán még túl kába voltam ehhez az egészhez. Nem mindennapi dolog, hogy a vámpírok „királyi” családja meglátogat. Meg persze ott van még az ultimátum is. Valamint, ha ez nem lenne elég, ott van az eljegyzés és az esküvő. De ez még a legkisebbik baj, viszont, ha jövő héten meg akarjuk tartani az eljegyzést, esetleg fel kéne rá készülni. Bár, én nem hívok vendégeket, úgyhogy egy pont kipipálva. Valószínűleg csak a Cullenek és apám vesznek majd részt az Edwarddal való eljegyzésemen.
- Min gondolkodsz? – tette fel Edward, a már oly megszokott kérdést, kizökkentve engem a gondolkodásomból.
- Az eljegyzésen. Azon, hogy csak a családod és Charlie lesznek jelen. Meg azon, hogy hamarosan el kéne kezdeni megszervezni az esküvőt.
Edward erre elmosolyodott.
- Nyugodj meg! Mindenre bőven lesz időnk.
Lementünk a földszintre, mivel eddig még mindig a lépcsőn álltunk.
Alice elém táncolt, majd széles vigyorral a képén kezdett el beszélni.
- Hallottam, hogy az esküvőről beszéltetek. Mármint nem akartam hallgatózni, de mégis meghallottam. Bella, veled beszélnem kéne pár dologról – mondta, majd magával húzott a nappaliba, de mielőtt még odaértünk volna Edward bólintott - biztos Alice gondolatára – és felment a szobájába.
Leültünk a kanapéra és Alice nagy lelkesedéssel kezdte el mesélni, hogy mit tervezett az esküvőre.
Elmondta, hogy milyen ruhára gondolt és nagy meglepetésemre, egyből megtetszett.
Továbbá megemlítette, hogy arra gondolt, tartsuk a házban, amivel én teljes mértékben egyetértettem. Sőt az eljegyzést is itt fogjuk tartani. Kiválasztottuk, hogy milyen menü legyen, de míg a többi elintéznivalóban főleg Alice jeleskedett, itt a segítségemre szorult, mivel ő nem érzi az ételek ízét.
Már hosszú ideje - legalább három órája - beszélgettünk, mikor Alice végre kimondta a számomra ebben a pillanatban létező legkedvesebb szót: - Végeztünk. Egyelőre ennyi, majd még átbeszéljük máskor is.
Aztán egyre jobban haladt előre az idő kereke, majd elérkeztünk az eljegyzés napjáig.
Az eljegyzésen Edward mindenki előtt megkérte ismét a kezem, és mikor igent mondtam, megölelt és megcsókolt.
Még apám is örült. Elég furcsa volt, de boldog voltam, hogy nem akadt ki az esküvő gondolatától. Sőt, támogatott minket mindenben.
Az eljegyzést követően elkezdtük az esküvőre való készülést.
Alice, szokásához híven, magára vállalta a szervezés nagy részét, de persze engem is belerántott.
Aztán, mint ahogy ígérte, még elég sokszor átbeszéltünk mindent. Alice lelkesedését nem akartam csorbítani, de azért már egy kicsit sok volt ez a készülés, amit ő csinált.
Én is tökéletes esküvőt akartam, de hogy ennyire…
Szépen lassan minden kezdett a helyére állni.
Már a ruhám is majdnem kész volt. A tortát és az ételeket már megrendeltük, bár nem sok mindenki fog belőle enni. A vendégeket már értesítettük - megjegyzem, hogy nem sok mindenkit hívtunk meg csak apa barátját és annak családját, Clearwateréket, valamint meghívtam Jacobot és az apját, Billy-t.
Billy-t nem akartam meghívni, hisz’ úgyse jönne el, de mégiscsak apa barátja. Jacobbal pedig egész jó barátok lettünk, de egyáltalán nem biztos, hogy Billy elengedi, mivel ő tudja a Cullenék titkát. Bár Jake nem hisz ebben az egészben, szerencsére.
A Cullenek egyedül a Denali-klánt hívták meg, de ők közölték, hogy most épp fontos dolguk van, így nem tudnak eljönni, szóval nem sokan leszünk az esküvőn. Engem annyira nem zavar, hiszen legalább családias hangulat lesz.
Végül is az a legfontosabb, hogy Edwarddal lehetek – gondoltam, és elmerültem eme boldog gondolatban.
Aztán ismét múltak a napok, majd a hetek és a hónapok.
Eljött az esküvő napja.
Izgatott idegességgel keltem fel azon a reggelen. Később átmentem Cullenékhez, mert Alice ragaszkodott hozzá, hogy ő csinálhassa meg a hajam és a sminkem. Mondjuk ezt már megszokhattam volna tőle.
Mikor odaértem, Alice egyből felrángatott a szobájába, ahol előbb a hajamat vette kezelésbe.
Megmosta a fürdőszobában, majd megszárította, és feltűzte kontyba.
Ezután a sminkem elkészítése következett. Alice nagyon ügyelt minden részletre. Mire kész lett a hajam és a sminkem, már nem ismertem magamra. Annyira máshogy néztem ki, de egész jó volt a látvány.
Végül a ruhám következett, amit Alice ötletei alapján készítettünk. Pontosabban csak ő csinálta.
Gyönyörű ruha lett. Rózsaszín virágok voltak hímezve a felső részére, a szoknya hosszú, és a csípőtől kiszélesedő, a ruha felső része pedig pánt nélküli. Én egyszerűen imádtam, bár kezdetben féltem, hogy Alice milyen ruhakölteménnyel áll elő, mert az ízlése egy kicsit extrém. De végül kellemesen csalódtam, mert ez a ruha egyszerűen csodálatos lett.
Mikor felöltöztem, felraktuk rám a fátylat és lassan kész voltunk. Apám ekkor már ott toporgott az ajtó előtt, rám várva.
Azon gondolkoztam, hogy Edward pedig lent vár rám, ezért elkezdtem sietni, hogy minél előbb készen legyek.
Az utolsó simításokat végeztük rajtam, aztán elkészültem.
De nem csak az esküvőmre álltam készen, hanem egy új életre is.
Egy egészen más világra…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó