- Szia, Bella. –mondta apa is, de Billy csak biccentett.
Edward felállt és kezet fogott Charlie-val. Odanyújtotta Billy felé is, de ő erre elfordult. A levegő egy kicsit feszült volt. Muszáj volt mondanom valamit.
- Miért nem mondtad, hogy ma hamarabb jössz haza?
- Kiment a fejemből. –válaszolta Charlie.
Meghallottam Edward kacaját. Ránéztem. Mindenki furcsán pillantott rá, de ő tovább röhögött. Elmosolyodtam, majd megnéztem, hogy mennyi az idő. 4 körül volt. Úgy gondoltam, el kéne kezdenem főzni.
- Na, mit szeretnétek enni? –kérdeztem vidáman.
- Mit lehet? –kérdezősködött Jacob.
- Ömm… -benéztem a hűtőbe és szinte csak halat láttam. – Lehet halat és… halat.
- Akkor, ha lehetséges, halat. – mondta Billy kicsit nevetve.
Elővettem a szükséges dolgokat, majd elkezdtem előkészíteni az alapanyagokat. Edward csatlakozott hozzám, de csak a pultnál ült. A többiek azt hiszem baseball-t néztek.
Már nem bírtam magammal. Muszáj volt megtudnom, hogy min nevetett annyira Edward.
- Mi volt annyira vicces? – kezdtem faggatózni.
- Semmi különös.
- Edward, lécci mondd el!
- Csak Billy Black gondolatai. –suttogta, nehogy meghallják.
- Mire gondolt? –kérdeztem, miközben közel hajoltam hozzá. Végül is csak egy pult választott el minket.
- Csak arra, hogy mit is csinálhatunk kettesben. Volt pár elég furcsa ötlete…
Felfogtam. Sejtem mire gondolhatott. Felegyenesedtem, majd kifiléztem a halat. Edward minden mozdulatomat figyelte, nehogy elvágjam valamimet. Egész jól elvoltunk, de nem értettem, hogy miért nem a fiúkkal nézi a meccset. Meg is akartam kérdezni, amikor hirtelen megfogta a derekam. Ránéztem.
- Mi az?
- Semmi, csak hiányoztál. –válaszolta a szerelmem.
- De eddig is itt voltál…
- Viszont, csak most kezdtek el teljesen odafigyelni a játékra. Szóval…
Elmosolyodtam, majd Edward megfordított. Egy pár pillanatig csak néztem őt, de végül megcsókoltam. Ez nem olyan volt, mint a többi, ez sokkal szenvedélyesebb volt. A kezem a nyaka köré fonódott, míg ő a derekamnál fogva közelebb húzott.
- Köhömm… -hallottam egy hangot. Egy pillanat alatt szétrebbentünk.
- Igen? –kérdeztem félénken.
- Bells, mi lenne, ha a vacsorával foglalkoznál és nem a fiúddal? –mondta szigorúan Charlie.
- Oké. Megértettem.
Apa visszament, miközben halkan motyogott valamit. Edward bocsánatkérően pillantott rám, én meg visszamosolyogtam.
- Sajnálom. –mondta a szerelmem.
- Semmi baj. Nem a te hibád.
- Dehogynem. Azt hittem, hogy minden figyelmüket a meccsre fordítják.
- Lehet, hogy minden gondolatuk ott járt, de attól még bármikor idejöhetnek valamiért.
- Igazad van.
Már majdnem kész volt a vacsi, amikor Jacob bejött.
- Fincsi az illata. –mondta.
- Köszi.
- Charlie teljesen ki van bukva.
- Tudom.
- Méghozzá a vérszopód miatt.
- Tudom. –válaszoltam ingerülten.
- Elég durva volt…
- Mégis mi? –kérdeztem.
Edward szúrósan nézett Jacobra. Biztos kiolvasta a fejéből a kérdésemre a választ.De nem tetszett neki.
- Hát az, ahogy lesmárolt. Undorító volt.
- Jacob. Tudtommal nem tartozik rád, hogy mit csinálok és kivel.
Erre elvigyorodott. Elkezdtem megteríteni, amiben Edward segített. Hát igen. Charlie minket figyelt egész végig. Egy fél pillanatra se nézett rá a meccs állására.
- Charlie most mégjobban utál, mint valaha. –suttogta a kedvesem nekem.
- Nem érdekel. –válaszoltam, majd kikiabáltam - Kész a vacsora!
Apa odatolta Billy-t az asztalhoz, majd leült Edward és az idősbbik Black közé. Leraktam a halat középre, hogy szedjenek, majd én is lehuppantam a székre, természetesen a szerelmem mellé. A másik oldalamra Jacob került.
Evés közben mindenki néma csöndben volt, senki se szólt egy szót se. Néha rámosolyogtam Edwardra, miközben kínlódott, hogy lenyeljen néhány emberi falatot. - Nagyon finom volt, Bells! –mondta Charlie mikor végzett.
- Köszi, apa.
- Többször kéne eljönnünk ide Jacob. –szólalt meg Billy is.
- Egyetértek –helyeselt a legjobb barátom.
Tudtam Billy hátsószándékát. Figyelni akart engem, nehogy valami „veszélyeset” csináljak. Leszedtem az asztalt és beraktam a tányérokat a mosogatóba. A szerelmem segített nekem a mosogatásban.
- Na, milyen volt? –kérdeztem.
- Egész tűrhető. A földre emlékeztetetett az íze. Mondjuk, nem tudom, hogy milyen az íze a földnek…
Elnevettem magam. Egész sokáig tartott a mosogatás, mivel Charlie folyton feltartott minket, de végül is végeztünk vele.
Csatlakoztunk a társasághoz, akik vidáman beszélgettek. Lecsücsültem a székre, amit különben Edward hozott be nekem, és figyeltem, hogy miről beszélnek. Edward is csatlakozott hozzájuk, kezdtek egész jól kijönni egymással. Ekkor megcsörrent a kedvesem mobilja.
- Elnézést kérek. -majd bement a konyhába.
- Nem bízom a barátodban. –mondta Billy.
Ezt a mondatát elengedtem a fülem mellett. Nem érdekelt, hogy mit gondol.
Edward visszajött, de nem ült le.
- Alice hívott. –kezdte el- Ma jön hozzánk két vendég. Muszáj most elmennem.
- Oh. Értem.
Elkísértem az ajtóhoz. Csak csöndben néztem, ahogy felveszi a kabátját, amire igazából nincs is szüksége. Szomorú voltam, hogy el kell mennie, de tudtam, hogy ez fontos. Nem tarthatom itt.
- Ma este még visszajössz? –kérdeztem halkan.
- Még nem tudom, de ha lehet, akkor igen.
Adott a homlokomra egy puszit, majd elment. Már most hiányzott…
Visszamentem a többiekhez. A társaságukat nem igazán kedveltem. Beetettem velük, hogy fáradt vagyok, és most inkább mennék aludni. Felmentem a szobámba és vártam. Vártam, hogy Edward megjelenjen a szobámba.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó