Pár pillanattal később Alice és Rosalie fellélegeztek.
A konyhába belépett Edward, egyből Bellához indult. Mikor Bella meglátta őt, leszállt a magas székről és ő is a fiú felé sétált, szorosan ölelték át egymást.
Mögötte lépett be Esme és Carlisle egymásba karolva. Carlisle komoran nézett Edwardra és Bellára.
- Mi történt? Miért nem sikerült? – kérdezte Bella.
- A nő valószínűleg észrevett minket mikor körbevettük. Egyszerűen tovább futott, a hegyek közé – felelte Carlisle.
- De ugye nem ért téged utol? – kérdezte, és közben hátrébb lépett, hogy szemügyre vegye a fiút, de nem látott rajta semmi különbséget.
- Nem, végig mögöttem jött. Pedig valószínűleg minden erőfeszítés nélkül utolért volna, ha akar.
- Akkor miért nem tette? – kérdezte.
- Valószínűleg, mert előbb még játszani akart egy kicsit – felelte fintorogva Edward.
Bella megdöbbent.
- Ez morbid.
A többiek egyetértően bólintottak.
- És most akkor mi lesz? – kérdezte Rosalie.
- Emmett és Jasper követi a nőt, és ha az a város felé fordulna, azonnal szólnak – mondta Carlisle. – Edward Bellával marad, mi pedig a közelükben.
- Bellának ideje lenne hazamennie – mondta Edward. A lány bólintott.
- Menjetek, egyelőre nincs mitől tartanotok – bólintott Carlisle. – Rosalie és Alice a közeletekben lesznek a biztonság kedvéért.
A két lány bólintott, Alice megölelte Bellát, majd a két lány eltűnt.
Bella elköszönt Esmétől és Carlisle-tól.
Beszálltak a furgonba, Edward vezetett. Bella a fiút figyelte.
- Idegesnek tűnsz – mondta mikor már kiértek az erdőből.
Edward bólintott.
- Victoria miatt? Mert nem sikerült elkapnotok?
- Igen, mostantól óvatosabb lesz, nehogy megint csapdába sétáljon, mint ma majdnem.
- De Emmett meg Jasper a nyomában vannak, messze vannak innen. Lehet, hogy kifut a világból is, és eszébe sincs visszajönni ide.
- Lehet – bólintott Edward.
- Nem hiszed, hogy elmegy, ugye?
Edward megfogta Bella kezét.
- Nem, és az sem vígasztal túlságosan, hogy Jasper meg Emmett követik.
- Ezt, hogy érted?
- Tényleg nagyon gyors, és nem hinném, hogy különösebb nehézséget okozna a számára, hogy lerázza őket, vagy megtévessze őket.
- Az is lehet, hogy akkor ő fogja csapdába csalni kettőjüket? – kérdezte döbbenten Bella.
- Nem – felelte kissé elmosolyodva. – Azt azért nem, előnyben van a nő, mivel sokkal idősebb, mint mi és végig az erdőkben élt, de azért ahhoz, hogy Jaspert csapdába csalja jóval korábban kellene felkelnie, Emmettről nem is beszélve.
- Emmett, hogy lett ilyen jó vadász?
- Nem tudom pontosan, az biztos, hogy nagyon élvezi ha üldözhet valamit, mikor együtt vadásztunk mindig ő találta meg előbb a nyomokat nagyon jó érzéke van hozzá. De szerintem ez a képessége már megvolt életében is, valamilyen szinten és azzal, hogy vámpír lett lényegesen felerősödött.
- Vele szoktál vadászni?
- Már nem, de korábban a legtöbbször vele voltam.
- Most már miért nem?
- Elsősorban, mert sokkal több időt töltök veled, és ha megnézed Emmettet, ő gyakran szokott vadászni menni. Régebben ilyenkor mindig elkísértem de mostanában Alice-szal szoktam menni a legtöbbször.
- És Esme meg Carlisle? Velük nem szoktál menni?
- Nem, ők mindig kettesben szoktak elmenni, van olyan, hogy elkísérnek minket is de legszívesebben ketten mennek. De miért érdekel ennyire?
- Csak kíváncsiságból.
- Hamar meg fogsz öregedni – mondta. Közben befordultak a ház elé, Charlie már otthon volt.
- Szia – mondta Bella és kinyitotta az ajtót, de mielőtt kiszállhatott volna Edward visszahúzta és megcsókolta.
Mikor szétváltak Bella újra tanult lélegezni.
- Szia, szép álmokat – mondta. Bella tudta, hogy a fiú másodpercek múlva már a szobájában is lesz és vár majd rá, hogy felmenjen. De előbb még Charlie-n kell túljutnia, meg a vacsorán. Ha rajta múlt volna bizony örömest ment volna fel egyből a szobájába.
Belépett a házba, Charlie éppen tévét nézett.
Bement a nappaliba.
- Szia Apu!
- Szia Bells! Milyen napod volt? Megint Cullenéknál voltál? – kérdezte és a tévétől elszakadva Bella felé fordult.
- Igen.
Charlie láthatóan zavarban volt, nem tudta, hogy mennyit kérdezhet ezzel kapcsolatban.
Végül a témaváltás mellett döntött.
- Csináltam vacsorára rántott halat.
- Remek – felelte mosolyogva Bella. Örült, hogy nem kérdez többet Charlie Edwardról, pedig látszott rajta, hogy lenne jó néhány kérdése. – Ettél már?
Igen – felelte. – Nem tudtam, hogy mikor jössz, és már nagyon éheztem. – Úgy tűnt, hogy bántja őt a dolog.
- Rendben, akkor és megyek és eszem.
Charlie még jó étvágyat kívánt aztán egyből visszafordult a baseball mérkőzés felé.
Bella gyorsan belapátolta az ételt, elmosogatta a tányért. Majd elköszönt Charlie-tól, megpróbált nem rohanni felfelé nehogy Charlie utána jöjjön érdeklődni.
A szobájában sötét volt, felkapcsolta a villanyt. Edward a sarokban lévő hintaszékben ült. Mosolyogva ment oda hozzá.
Bella ismét álmodott.
Ezúttal Victoria üldözte őt egy barlangból futott ki, a nő a nyomában majd rávetette magát és a földhöz szorította. A kezével lecsapni készült a nyakára, ám ekkor megmerevedett, a levegőbe szippantott.
Gonoszan mosolyogva nézett az alatta fekvő lányra.
- Jönnek már a drága barátaid – mondta gúnyosan.
A kezével hirtelen lecsapott Bella torkára, ő sikított a nő eltörte a nyakát.
Arra ébredt fel, hogy Edward ébresztgeti őt, hogy ébredjen fel, az csak egy álom. A fiú az ágy mellett térdelt és aggódva nézett Bella szemeibe.
Furcsa nedvességet érzett az arcán a lány, odanyúlt és rájött, hogy sír. Edward vigasztalóan ölelte át, simogatta a hátát és közben nyugtatgatni próbálta.
- Csak álmodtál, Bella.
A lány immár lenyugodva elhúzódott tőle, Edward visszaült az ágyra, Bella mellé. Kíváncsian fürkészte az arcát.
- Elmondod, mit álmodtál?
- Nem fontos, biztos csak a tegnapi nap miatt volt – mondta miközben a telefonjáért nyúlt, hogy megnézze hány óra, van.
- Még csak hat óra van – mondta Edward megelőzve Bellát. – Szóval elmondod, hogy mit álmodtál?
Bella felé fordult.
- Rendben.
Mikor elmesélte az egészet, Edward arca kifürkészhetetlenné vált, nem tudta kitalálni, hogy mit gondol vagy érez a fiú. Úgy döntött, hogy elmegy és megmosakszik meg hasonlók.
Edward megvárta, amíg Bella visszaér.
Lementek reggelizni, Charlie már nem volt otthon, így nem kellett Edwardnak elmennie.
- Hogy került ide a kocsid? – kérdezte Bella, mikor kiléptek a háztól.
Edward elmosolyodott és átölelte Bells derekát, miközben a Volvo felé indultak.
- Amíg a fürdőszobában voltál, Alice elhozta – mondta és kinyitotta az ajtót Bellának.
- De akkor ő hogy ment el innen? – kérdezte immár a kocsiban ülve, az iskola felé száguldva.
- Alice utána hazament, és Rosalie-val ment iskolába.
Bella bólintott.
- Apropó Rosalie – fordult Bella felé. – Nekem úgy tűnt tegnap, mintha jóban lennétek. Amikor ott állt melletted Alice-szal a konyhában, örült neki, hogy mi jöttünk és nem Victoria. Féltett téged.
Bella az utolsó szavaknál meglepődött.
- Valóban, mikor tegnap Jasperékkel játszottatok, ő is lejött a konyhába és beszélgettünk.
- Miről? – vonta fel a szemöldökét. Bella elpirult.
- Hát az elején arról, hogy miért akarok én is vámpír lenni, Meg hogy tisztában vagyok-e azzal, hogy mikkel jár ez az egész.
Edward hitetlenkedve közbe szólt.
- Rosalie kérdezte, hogy miért akarsz vámpír lenni?
Bella bólintott.
- Aztán témát váltottunk, és elmondták, hogy ők nem verekedni szoktak, ha a felesleges energiájukat akarják levezetni, hanem vásárolni mennek.
- Igen – bólintott, majd felé fordult. – Ez valamivel kultúráltabb megoldás – mondta mosolyogva.
Bella bólintott, majd lesütötte a szemét és az ölében lévő táskáját, kezdte szuggerálni, de az sehogy sem akarta helyette folytatni.
- És elhívtak magukkal, vásárolni.
Edward ekkor parkolt le az iskola parkolójában, csodálkozva fordult Bellához.
- Tényleg?
Bella bólintott.
- És Rosalie is menni fog?
Bella ismét bólintott. Edward szélesen mosolyogva megfogta az állát és maga felé fordította a lány fejét.
- Ez nagyon jó dolog Bella.
- Tudom, és én is örülök neki – mondta immár ő is mosolygott. Edward megpuszilta a homlokát, majd kiszálltak.
Ugyan már több hónapja jártak, még mindig sokan megbámulták őket, ha együtt voltak.
Edward ilyenkor általában még közelebb húzta magához Bellát és átölelte.
Az ebéd előtti utolsó óráról kijövet Edward az ajtó mellett várta Bellát.
- Szia! – köszönt mosolyogva a fiú.
- Helló!
Egymást ölelve indultak az ebédlő felé, a tömeggel együtt.
Bella az óra unalmasságáról panaszkodott egészen addig míg le nem ültek az asztalhoz. Edward vett egy üveg ásványvizet és rengeteg ételt, Bella mindig mondta neki, hogy ennyit sose fog megenni tekintetbe véve, hogy az asztalnál csak ő szokott enni.
Alice és Jasper már az asztalnál ültek, előttük is volt egy egy tálca, amin különböző ételek voltak de persze nem ettek belőle.
Ekkor Rosalie és Emmett ült le az asztalhoz, ami Bellát meglepte, mert Rosalie sosem ült vele egy asztalhoz. Ezzel szemben most mosolyogva köszönt neki is a lány. Emmett egy telis tele pakolt tálcát hozott magával.
Bellának ekkor eszébe jutott Victoria és hogy Jasper meg Emmett üldözték.
- Mi történt Victoriával? – nézett kíváncsian a két fiúra.
- Mire gondolsz? – kérdezte Jasper.
- Arra, hogy ti itt vagytok a suliban.
- Kösz – mondta Emmett direkt félre értve Bellát. – Mi is örülünk ám neked.
- Nem úgy értettem – szabadkozott Bella. Emmett nevetett.
- Esme és Carlisle szabadnapot vettek ki, és most ők követik a nőt – válaszolt Alice.
- Akkor még a közelben van?
- A közeli hegyekben rohangál fel és alá – mondta Rosalie.
Az utolsó óra természetesen testnevelés volt, Bella fáradtan vánszorgott ki az öltözőből. A mai órán floor-balloztak, Bella próbálta kikerülni a labdát és a többiek is igyekeztek távoltartani tőle a labdát és magukat egyaránt. Ennek ellenére több osztálytársát is megütötte az ütővel, többek között magát is, a tanárról nem is beszélve.
A folyosón Edward várta, gondterheltnek tűnt.
- Mi a baj? – kérdezte tőle. Edward megrázta a fejét.
- Majd a kocsiban elmondom. – mondta. – Átjössz hozzánk?
Bella bólintott, csendben mentek az autóhoz.
Bella Edward felé fordult az ülésben miközben kihajtottak a parkolóból.
A fiú nem kezdett azonnal beszélni.
- Órán elmeséltem Alice-nak, amit álmodtál – kezdte, nagyot sóhajtva.
Bella meglepetten pislogott.
- Azt mondta, hogy a múltkori látomásában, amikor látta, hogy vámpírrá válsz, és én mentelek meg – Bella bólintott. – Az álmodhoz nagyon hasonlót látott.
- Ez most akkor mit jelent?
Edward a fejét rázta.
- Fogalmam sincs – felelte őszintén.
Mindketten gondolataikba merültek, amíg meg nem érkeztek.
Alice a házhoz vezető lépcsőn ült. Mikor kiszálltak a kocsiból felállt.
- Sziasztok! – köszönt a lány.
- Hát te, hogyhogy idekint vagy? – kérdezte Bella.
- Titeket vártalak – felelte. – Emmett is rögtön jön.
Emmett és Rosalie ekkor léptek ki a házból, mögöttük jött Jasper.
- Nem! – mondta ekkor határozottan Edward Alice-nak. – Eszedbe se jusson, én meg maradjak itt?! – Edward nagyon felháborodott az Alice fejében látott gondolatokon.
- Miről van szó tulajdonképpen? – kérdezte Bella.
Edward és Alice farkasszemet nézetek. Jasper a barátnője mögé lépett és Edwardra meredt.
- Lenne kedved egy gyors kiránduláshoz az erdőben?- kérdezte Emmett mosolyogva.
A fiú Bella értetlen arckifejezését látva magyarázatba kezdett.
- Edward elmondta, amit álmodtál – kezdte Emmett. – Alice meg akar neked mutatni valamit.
- De mivel ez a valami az erdőben van, Edward nem akarja, hogy megmutassa – mondta Rosalie.
– Főleg, mivel Alice azt akarja, hogy Edward ne jöjjön, Victoria miatt – vette vissza a szót Emmett. – Azt mondja, hogy akkor sokkal nagyobb veszélyben lennél, ha ő is jönne – hallatszott a fiú hangján, hogy nem teljesen győzte őt meg Alice az utóbbival kapcsolatban.
- Igaza is van – mondta határozottan Rosalie. – Ha mind a ketten kimennének az erdőbe, biztos, hogy rájuk vetné magát a nő, amennyiben megérzi őket. Egyébként meg, Alice azért akar most menni, mert látta, hogy a nő nincs a környéken. De sietnetek kell.
- Rendben, persze – felelte Bella. – Felőlem mehetünk.
Edward és Alice ekkor feléjük fordultak
Edward Emmettre nézett miközben átölelte Bella derekát.
- Vigyázni fogok rá, nem kell aggódnod – mondta mielőtt Edward bármit is mondhatott volna neki.
- Nem szükséges, én is megyek – jelentette ki Edward.
- Nem – mondta határozottan a négy vámpír.
- Itt maradsz és nem mész sehova, gyorsan visszaérünk – mondta Alice, Emmett bólintott. - Bella így nagyobb biztonságban lesz, mintha te is jönnél.
Edwardon látszott, hogy kicsit sincs ínyére, hogy itthon maradjon.
- Rendben, van tizenöt percetek – mondta, ha nem értek vissza, utánatok megyek.
Alice jelentőségteljesen Rosalie-ra nézett, a lány bólintott.
Emmett felnevetett, mikor látta Rosalie szemében az elszántságot.
- Próbálkozz csak – mondta.
Edward idegesen fordult Rosalie felé. Most vele nézett farkasszemet.
- Rendben – mondta végül. – De siessetek.
Szembefordult Bellával, a többiek magukra hagyták őket, Alice és Jasper az egyik, míg Rosalie és Emmett a másik irányba indultak el.
- Bella – szólt a fiú, halkan. – Ne menj el Alice-ék közeléből fél pillanatra se, kérlek.
Bella mosolyogva fogta kezébe a fiú arcát.
- Nem fogok, végig a nyakukba fogok csimpaszkodni.
Edward elmosolyodott. Homlokát Belláénak támasztotta.
- Nem bírnám elviselni, ha valami bajod esne.
- A szokásosnál több nem történhet velem úgy se, Alice és Emmett is ott lesz.
- A szokásos? – vonta fel a szemöldökét.
- Igen, az általános ügyetlenkedésemre gondolok. De gondolom, te nem arra értetted.
- Nem, de nem leszek veled, tehát figyelj oda jobban, hogy hova lépsz. Rendben?
- Rendben – bólintott a lány.
Alice-ék léptek oda hozzájuk, szétváltak.
- Mehetünk? – kérdezte.
Bella Edwardra nézett. A fiú mélyet sóhajtott.
- Gyorsan, mielőtt meggondolom magam – morogta.
- Már rég visszaértek volna, ha nem hisztizel ennyit – mondta Jasper.
- Ha jól tudom, te is itt maradsz velem – nézett a fiúra Edward fenyegetően. – Nem gondolod, hogy akkor nem kéne bosszantanod?
Jaspert láthatóan kicsit sem hatotta meg Edward fenyegetőzése.
Alice Rosalie és Emmett felé fordult.
Egymást ölelve álltak és így beszélgettek, Rosalie szomorúnak tűnt. Bella nem hallotta, hogy miről beszélgetnek, de biztos volt benne, hogy Edwardék is megpróbálják kizárni azt.
- Emmett! – szólt Edward. – Ha nem jössz ide, sose fogtok elindulni.
A pár feléjük fordult, a fiú intett, hogy egy pillanat. Visszafordult Rosalie-hoz közel hajolt hozzá és valamit mondott neki, a lány bólintott majd adott neki egy csókot.
- Na, indulunk? – kérdezte Alice-tól és Bellától, mikor visszaértek hozzájuk.
A két lány bólintott. Emmett Bella elé állt háttal kissé előregörnyedve.
- Futni fogtok? – kérdezte Bella, hangjából ijedtség hallatszódott.
- Különben, hogy érnétek vissza az előtt, hogy Edward idegességében kitépné az összes haját? – kérdezte Jasper.
Edward megint fenyegetően fordult felé, és Jasper már megint nem ijedt meg.
- Kezdesz kijönni a gyakorlatból – kötözködött tovább.
Edward fáradtan sóhajtott és elfordult a fiútól. Alice-ra nézett.
A lány megcsóválta a fejét.
- Nem, itt maradsz – felelte meglepően határozott hangon. – Sietünk vissza.
Emmett megint háttal fordult Bellának; vállai fölött hátranyújtotta a két kezét, hogy felhúzza a hátára.
Bella, felkészülve a legrosszabbra megfogta a fiú kezét, az felhúzta őt a hátára. Szorosan a nyaka köré fonta a karjait.
Alice Emmett elé lépett így nézett Bellára.
- Ne aggódj, nincs nagyon messze, és Emmett nem fut olyan gyorsan, mint Edward.
Bella bólintott.
Alice megpördült és elkezdet futni, Emmett azonnal utána vetette magát.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó