Egész kellemesen éreztem magam, amikor a telefonom megcsörrent.
- Elnézést kérek. –mondtam, majd a konyhába mentem.
Megnéztem a számot, Alice-é volt. Felvettem.
- Szia, Alice! –köszöntem neki kedvesen.
- Szia. Beszélnünk kell.
- Mi az?
- Vendégeink jönnek.
- Honnan veszed? –kérdeztem egy kicsit idegesen.
Mi van, ha bántani akarják Bellát? Hogy élném azt túl? Nélküle az életem nem élet!
- Láttam. Egy fiú és egy lány, kb. olyan idősek lehetnek, mint mi.
- Értem. Sietek.
- Oké. Szia!
- Szia! –köszöntem el tőle.
-- o –
Miután elköszöntem, beszálltam a kocsimba és elkezdtem őrülten hajtani. Mentem legalább 200-al. Siettem. Minél hamarabb meg akartam tudni mindent a vendégekről.
Mi van, ha nem vegetáriánusok? Akkor tuti, hogy nem mutathatnám be neki Bellát. Pedig amilyen kíváncsi, érdekelni fogják a vendégek… Mondjuk nem is kell találkozniuk, mert Bella csak úgy vonzza a veszélyt, mint a mágnes. De, ha ők is vegetáriánusok, akkor megúsztam. Nyugodtan megismerkedhetnek egymással, nem lenne semmi baj.
Mire abbahagytam a gondolkodást, már a háznál voltam. Gyorsan besiettem. Mindenki engem várt a nappaliban. Carlisle, Esme, Rosalie, Emmett, Alice, és Jasper.
- Mindjárt itt vannak. –jelentette ki Alice.
- Nem lesz semmi baj, Edward. –mondta Carlisle.
Ez nem segített nekem. Hírtelen nagyon nyugodt lettem. Jasper bele avatkozott az „érzelmeimbe”, aminek most nagyon hálás voltam.
- Itt vannak! –mondta ki a koboldszerű húgom.
Kimentünk, és felsorakoztunk egy sorba. A párok (Carlisle és Esme, Rosalie és Emmett, Alice és Jasper) közelebb húzódtak egymáshoz. Ekkor kezdett el nagyon hiányozni Bella. Mellette akartam lenni, nehogy baja essen. Bár akkor van teljesen biztonságban, ha távol van tőlem.
- Üdvözöllek titeket! –kezdte apa- Carlisle Cullen vagyok. Ők itt a családom. Minek köszönhetjük látogatásotokat?
- Melanie Janok vagyok. Ő itt a bátyám Mark Janok. És úgy gondoltuk, hogy itt lakhatnánk Forks-ban egy ideig, ha nem bánják.
- Természetesen nem.
- Csak a saját nevedben beszélj Carlisle! –mondta Rosalie- Már így is egy csomóan vagyunk, de plusz két személy?
- Rosalie! –szólt rá Em.
- Mi van? Én csak kimondom a véleményem. –egy pillanatra csöndben maradt- Jasper! Ne próbálj lenyugtatni!
És berohant a házba. Csak néztük a házat, majd Emmett utánament.
- Elnézést kérünk, de Rosalie már csak ilyen. –mondta Esme- Azt hiszem én is megkeresem.
Carlisle bólintott, és anya is bement, bár ő emberi tempóban.
- Miért nem megyünk mind be? –kérdezte apa.
A két testvér egymásra nézett, majd bólintottak. Szépen lassan bementünk a nappaliba. Melanie és Mark mindent elmeséltek magukról. Mind a ketten vegetáriánusok, egyiküknek sincsen párja, megegyeztek, hogy testvérekként mutatkoznak be.Természetesen rólunk is kérdeztek. Elmondtuk a történetünket és hogy kinek ki a párja.
- És Edwardnak nincs? –kérdezte Melanie.
- Van… csak hát ő… -kezdte Carlisle.
- Ő?
- Bella ember és nem vámpír. –fejeztem be gyorsan.
- Oh… értem…
Ez bosszantó! Amióta megtudták, hogy gondolatolvasó vagyok, folyton valami értelmetlen dolgon jár az agyuk. De inkább csak a lánynak. A fiú hagyja, hogy kutakodjak.
-- o --
- Szia! –hallottam meg Melanie hangját.
- Hello. –köszöntem vissza.
- És milyen az a Bella? Biztos kedves.
- Az.
Vajon mit akarhat? Nem jön csak azért ide, hogy róla kérdezősködjön. De már megint valami ABC-n gondolkodik.
- Mondd, járnál velem? –kérdezte.
Ránéztem, vagy is inkább a szemébe.
Mégis mit gondol? Miért hagynám el Bellát miatta? Ez a lány nem komplett!
- Igen. –válaszoltam.
De mégis hogyan? Nemet akartam mondani és nem igent!
Ekkor hallottam meg a gondolatát. Tudod Edward, nekem az a képességem, hogyha erősen gondolok egy személyre, akkor az-az ember nem tud nekem nemet mondani. Mark-al természetesen megegyeztünk, hogy nem használjuk egymáson az erőnket. De most menjél és szakíts azzal a lánnyal.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó