7. Mindennek vége.



Nina berontott az ajtón és szemei hihetetlenül kivehetetlenek voltak.
   - Nem mehetsz haza. –a tekintetében hirtelen elszántság lett úrrá. Rendíthetetlen elszántság. Nem tudtam mi szükség lehet még rám.
   - Ez nem volt még elég Nin? Haza akarok menni. Most! Nem érdekel semmilyen kifogás. Egy percet sem szeretnék tovább itt tölteni. – ez hazugság volt. A hátralévő életemet itt akartam tölteni. Colinnal, Ninával. Mindenkivel. De nem akartam őket megbántani.
   - Itt maradsz Linda! – üvöltötte Nina. A szemei lángoltak, nagyon megrémültem. Tőle még sosem féltem így.
   - Állj le N… Nina- nyögtem bizonytalanul.
   - Linda. Itt maradsz és kész nincs apelláta. - egyre dühösebbnek tűnt. A gyönyörű szőke és hosszú haja az arcába lógott. A nagy barna szemei izzottak, azt hiszem a dühtől. A fehér bőre csillogott. Olyan volt mint egy dühös és eszméletlenül szép angyal.
   - Nina? –a könnyeim folytak – Hagyj elmenni, kérlek.
   - Ó, Lids. Nem lehet, maradnod kell. Muszáj itt maradnod. – a szemei gyengédebbek lettek. A félelmem szertefoszlott. Odarohantam hozzá és szorosan átöleltem. A fekete felsőjét szétáztattam a könnyeimmel. Megint csak azt vettem észre, hogy sírok és sírok és folyton sírok. Ez annyira szánalmas.
   - Kérlek Nin, engedj elmenni erről a borzalmas helyről.
   - Nincs más választás Nina Lind, mond el neki, vagy én teszem meg. Már egy hónapja halogatod itt az idő. –felnéztem és Nina háta mögött Edgár állt. Szemei vörösek és határozottak.
   - Edgár! – szólt Colin.
   - Edgár ne tedd ezt! –ordította Nina és szorosabban ölelt át. Mintha meg akarna védeni valamitől.
   - Semmi értelme. –válaszolt Edgár rendíthetetlen elszántsággal. A szemei úgy izzottak, mint Ninnek az előbb.
   - Kérlek Ed ne tedd ezt Lidsel ő túl fontos nekem ahhoz, hogy…
Kérlek, hagyd, hogy maradjon és velem lehessen, ő nagyon fontos nekem nem akarom, hogy ez történjen vele, kérlek Edgár ne… nem tehetjük ezt meg vele. –szólt Nin kétségbeesetten.
Egyre jobban úrrá lett rajtam a félelem.
   - Miről beszéltek? –követeltem.
   - Linda, kérlek, mond, hogy szeretsz, és itt akarsz velem maradni csak velem és nincs szükség az édesapádra, Benre vagy az édesanyádra. Mond, hogy akarsz engem és akkor nem lesz semmi baj. –erősködött Colin és megragadott, elrántott Nin szorításából. A szememet fürkészte és várta a válaszomat.
 Hosszú percekig felmértem a lehetőségeket.
   - Nézd Colin. Én, szeretlek, de haza akarok menni. –mikor ezt kimondtam, a karjai elengedtek és az oldalához zuhantak. Tudtam, hogy a másik lehetőséget kellett volna választanom. Viszont már kimondtam. Késő.
   - Hiányozni fogsz Lids. –szűrte a fogain keresztül, majd a térdeire rogyott.
   - Ó, Linda. –szólt Nin és odarohant hozzám. Mélyen a szemembe nézett, majd Edgárra.
   - Nina, tudod, hogy ezt kell tennünk. –Nin bólintott egyet és minden sötét lett egy pillanat alatt.
Mikor magamhoz tértem, nem mertem kinyittatni a szememet. Nem akartam újra a valóságban lenni. Tudtam, hogy haza akarok menni apuhoz, Benhez hogy végre megnyugodjak. Anyuval is beszélni szerettem volna.
Valaki a nevemet mondta és én önkéntelenül kinyitottam a szememet. Mikor megláttam a három fölém magasodó vámpírt ledöbbentem. Annyira aggodalmasnak tűntek. Colin arca hófehér szemei barnák és ajkai halvány rózsaszínek. Nina aranyló szőke haja az arcába lógott mint mindig. Edgár szemei izzottak.
   - Csak hogy felébredtél. –mondta Nin
   - Mi?
   - Linda, egy hétig nem voltál… egy héten keresztül aludtál. Nem voltál magadnál.
   - H… hogyan?
   - Sajnálom. Ígérem, hogy többet nem használom rajtad ezt a képességemet.
   - Képesség?
   - Ó igen. Az a képességem, hogyha valaki zaklatott ideges vagy egyéb ilyen állapotban van, akkor el tudom altatni, kiütni, kábítani… ki ahogy mondja.
   - Gyakran használtad ezt rajtam?
   - Persze. Már egy éve folyamatosan, de ennyire még nem ütött ki. Túlságosan fel voltál zaklatva.
   - Egy éve?
   - Miért nem tudod befogni? –szólt Colin
   - Egy éve? –ismételtem
   - Igen már egy éve nálunk vagy Linda. De nem vetted észre az idő múlását.
   - Edgár csönd ne fojtasd! – szólt Colin
   - Sajnálom, de ezt tudnia kell.
   - Mit kell tudnom?
   - Hát. Hogy te már nem élsz elvileg.
   - Apu, anya vagy Ben? Velük mi…
   - Reméltem, hogy ezt kihagyod. –mondta Edgár
   - Mi van velük? –erősködtem.
  - Autóbalesetet szenvedtek. Édesanyád, édesapád és az öcséd is a kocsiban ült. Beléjük szaladt egy kamion. És… nem élték túl.
   - Velem mi van? –kérdeztem. Egyre inkább ideges lettem. Kiborultam. Nem tudom elhinni ilyen, nincs, nem veszíthetek el mindenkit.
   - Úgy tudják, hogy te is benn ültél a kocsiban. Elintéztük, hogy így legyen.
   - Akkor én most… nem élek?
   - Pontosan.
Mindenki kiment a szobából csak Nin maradt bent velem. Mikor átgondoltam azokat a dolgokat, amit halottam. Megrémültem és felfogtam. Újra magamba zuhantam. Csak sírtam és sírtam és sírtam. Nina átölelt és próbált nyugtatni. Megkértem, hogy ne használja most a képességét velem. Túl akartam már lenni ezeken a dolgokon.
   - Én… annyira… saj…- mondta Nin de én félbeszakítottam remegő hangon
   - Ne sajnáld Nina. Én tettem mindent tönkre körülöttem.
   - De…
   - Ssshhhh –ismét félbeszítottam –lehetne egy kérdésem?
   - Persze
   - Hogyan oldottátok meg, hogy én is tudod a kocsiban.
   - Ó. Hát… épp akkor halt meg egy akkora fiú mint te.
   - Fiú?
   - Az nem számít. Szóval betettük a kocsiba. Ami… felrobbant… és felismerhe…- hirtelen elhallgatott.
   - Felrobbant?
   - Megint sokat mondtam. Befogom a számat, ígérem.
   - Oké. Ennyi nekem bőven elég. Csak… még egy kérdés.
   - De…
   - Légyszí…
   - Rendben.
   - Matt hogyhogy nem támadott engem meg mikor kettesben voltunk?
   - Tudtam, hogy nem fog tetszeni a kérdés.
   - Nina…
   - Linda. Nézd ez az utolsó, amit elmondok jó?- nem feleltem és ezért ő sóhajtott egyet. – Matten fokozatosan jöttek ki a dolgok. Ő nem tudta, hogy a te véred lesz számára a halála. Ezért a közeledben volt. Ezzel csak… gyorsította a folyamatot. Mikor elhoztunk ide téged Mattel együtt te három napig nem voltál magadnál. Tudod a képességem. Akkor Mattnél az illatodra az új énje lett a domináns. Érted?
   - igen. Kösz Nin. – ismét átgondoltam, amit mondott. Nem akartam megint sírni Nina előtt, ezért el akartam terelni a témát. Most már úgyis kifogyóban vannak a könnyeim a hallottak szerint egy éve… sírok.
   - Lids azt hiszem, pihenned kéne- aggodalmasnak tűnt. De most már rengeteg kérdésem volt és mindent tudni akartam. A fájdalmam ennél már úgysem lehet rosszabb.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.