Hangot halottam a hátam mögött, valaki a nevemet suttogta, de mikor megfordultam senki nem volt ott. Azt hiszem csak képzelődtem.
- Na? –mondta Colin miközben mellém suhant
- Ez… egyszerűen imádom –fejtettem ki a véleményem miközben elmosolyodott
- Akkor jó- mondta miközben átkarolt. Lassan felém hajolt és az ajkai hozzáértek az enyémhez. Mikor már teljesen elmerültünk egymásban Nin megköszörülte a torkát mögöttünk, majd Colin azonnal elhúzódott. Nekem pedig izzott az arcbőröm.
- Menjünk a suliba. –mondta Nina
- Suli? –elbizonytalanodtam az új gondtalan életemmel kapcsolatban. Komoly volt az arckifejezése bár az előbbi dolog miatt nem nézett közvetlenül ránk.
- Persze… nem hagyhatod abba az iskolát. Én leszek az osztálytársad. Colin idősebb, úgyhogy ő felsőbb éves lesz.
- Ian és Bill?
- Ők nem akarják az iskolát, bár szerintem nagy kaland lenne- mondta önfeledt mosollyal a gyönyörű arcán.
- De…
- Már beiratkoztunk… a könyveid is megvannak. Mindenre gondoltam –mondta büszkén, amire Colin az égnek emelte a tekintetét. –Sajnálom, hogy hülyeségnek tartod Colin.
- Én csak azt mondtam, hogy itthon is taníthatnánk, mert ez lehet, hogy túl korai neki.
- Miről beszélsz Colin? Készen állok, igen is kész vagyok erre – most életemben először iskolába akartam menni Colin hitetlensége miatt
- Rendben Lids akkor induljunk – Válaszolt miközben vett egy mély levegőt.
- Colin… az emberek közelsége nem zavar?
- Nem butus… mármint nem eléggé –mondta mosolyogva
- Akkor, vágjunk bele
Nina a kezembe nyomta az iskolatáskámat és beültünk egy fekete Porscheba.
- Kicsit sem vagyunk feltűnőek. –jegyeztem meg
- Ebben a városban nem –mondta Colin
- Most már igazán elmondhatnád, hogy hol vagyunk.
- Memphisben. –mondta Nina
- Tényleg? Ó, istenem köszönöm ez… ez fantasztikus Memphis. ez a legjobb hely imádom… - tört ki belőlem. Memphis az a hely, ahol születtem. De sajnos el kellett költöznünk, mert amikor a nagyi meghalt anya teljesen összeomlott. Apa úgy látta jónak, hogy tovább kell állnunk. Még csak hat éves voltam, de imádtam ezt a helyet.
Ben születése után fél évvel anyuék elváltak. A bíróság úgy vélte, hogy apu jobb életet tudna nekünk biztosítani a munkájának köszönhetően. Persze anya gyakran meglátogatott és elvitt minden fele minket, a tizenkettedik szülinapomon elhozott ide és megmutatta a várost, pontosan ugyan olyan volt mint emlékeimben.
Mikor Ninnel voltam sokat meséltem neki arról, hogy itt szeretnék élni.
- Örülök, hogy megfelel- mondta Colin
- Megfelel? Ez egyszerűen tökéletes.
Kinéztem a Porsche sötétített ablakán. Megláttam a főteret, eszembe jutott a szülinapom. mikor anyuval és Bennel sétáltunk itt ő vett az öcsémnek egy fagyit, aki rám ejtette mikor megbotlott. Én persze rögtön ordítottam vele, később már csak röhögtünk rajta. Az is beugrott, amikor anyu versenyt futott Bennel sok-sok unszolásra, azok a tekintetek, amik anyura és a kisöcsémre tapadtak, miközben én csak röhögtem rajtuk. A szemem hirtelen könnyes lett. Annyira boldog voltam velük. Annyira szeretem őket. Nem mertem Colinra nézni nehogy észrevegye, hogy sírok.
- Megjöttünk! –szólt Nin
Gyorsan megtöröltem az arcomat, nyeltem egy nagyot és kiszálltam a kocsiból. Colin odasétált mellém, megfogta a kezemet és elindultunk az iskola bejárata felé.
- Találkozunk a nap végén, vagy a szünetekben. –mondta Colin mikor odaértünk az ajtóhoz. Nyomott egy puszit az arcomra, lenyomta a kilincset és benyitott, majd elsétált a jobb oldali folyosón. Utánanéztem egészen addig, ameddig el nem tűnt egy kanyarban. Utána visszafordítottam a tekintetemet Ninre, aki szélesen vigyorgott.
Persze én tudtam, hogy semmi izgalmas nincs egy iskolában. Fogalmam sincs, hogy mit várt. Itt csak tanulni kell semmi mást. Éppen ez a legrosszabb benne.
- A gímiben az első óránk matematika. –áradozott Nina
- Abból nem vagyok rossz. Sőt… - könnyebbültem meg
- Nyugi, ha nem megy valami, akkor segítek. –miközben mondta a szemi felcsillantak az új elképzeléseitől.
- Oké –vágtam rá gyorsan
Azután elindultunk a baloldalon lévő folyosón. Mikor beléptünk az osztályba minden szem ránk szegeződött. Jobban mondva Ninre. Ő annyira gyönyörű az összes srác őt figyelte, hát persze hogy őt én hozzá képest kifejezetten ronda voltam, ráadásul hordanom kellett egy sapkát, még jó hogy eltettem azt, amit Zoeyval vettem. Azért volt rajtam az új sapkám, mert a hajam festett szőke, úgyhogy már egy év alatt eléggé lenőtt és ronda, nem volt idő befesteni, de majd megoldom. Kissé élveztem a helyzetet, hogy inkább őt figyelik, mert addig én félrehúzódtam és leültem az új helyemre.
Figyeltem, ahogyan körbeveszik Nint és kérdezgetnek tőle mindenféle átlagos dolgokat. Aztán kicsit kuncogtam, mert elképzeltem, hogy mindenki hirtelen hátrál tőle, mert tudják, hogy egy vámpír. Ha tényleg tudnák, nem mennének olyan közel hozzá, bár Nina nem bántaná őket soha.
Mikor bejött a tanár mindenki visszaült a helyére, Nin pedig lehuppant mellém nagy mosollyal.
- Szia –súgta nekem szórakozottan
- Látom már is népszerű az én leges legjobb barátnőm. –mosolyogtam vissza
- Olyan izgatott vagyok –mondta –nekünk nem volt pénzünk iskolára. Bár amikor átalakultam elkezdtem tanulni. Úgyhogy ezt már tudom, mármint én egyetemes szinten vagyok- dicsekedett
Mr. Pendanski meglehetősen öreg volt. Alacsony kopaszodó ősz hajú férfi, aki elég ügyetlennek látszott.
- Ma körünkben köszönthetünk két új diákor –mondta Mr. Pendanski miután megköszörülte a torkát – Legyetek szívesek felállni –utasított minket bemutatásképpen.
Nin egyszerre felpattant és engem is magával húzott, miközben a hátralökött székel nyikorogtak a padlón.
- Bemutatkoznátok? –kérdezte a tanár úr
- Természetesen én Nina Lind vagyok ő pedig Linda Hoch –mutatott be Nin, nagyon lelkesen és még kettőt sem pislogtam és már el is mondta.
- Köszönöm, Nina kisasszony bólintott egy kedveset Nin felé, majd rám rézett a vastag szemüvegén keresztül – örvendek Hoch kisasszony
- Mi is köszönjük – vágta rá Nin miközben beszédre nyitottam a számat és gyorsan visszahúzott a székre
Az óra további része úgy telt el, hogy a fiúk nagy része csodálta Nint mikor éppen elmélyült az olvasásban a tanár a könyve felett
Még jó hogy nem szólt a sapkám miatt
Szünetben ismét megrohamozták Nint én pedig kiosontam a folyosóra a tömeg elől.
- Szia-, hallottam egy hangot mögöttem, megfordultam és Colin volt az.
- Hello –mondtam és a szemébe néztem, már éppen nyitottam a számat hogy elmondjam, mi folyik Nina körül mikor gyorsan közbevágott.
- Tudom. Azt hiszem engem is nagyon megkedveltek a lányok –mondta és a fejét oldalra biccentette. Elnéztem arra amerre mutatott és egy egész kis lánytömeg volt ott, a folyosó elágazásánál álltak és az én Colinomat figyelték.
- Oh –mondtam elkeseredve.
- Mi a baj? –kérdezte
- Sokkal szebbek nálam és mind téged akar. –csúszott ki belőlem
- Nekem viszont te kelessz –mondta és elröhögte magát. Én egy picit elpirultam nyeltem egy nagyot és mosolyogtam még mindig vörös arccal.
- Szeretlek. –mondtam neki.
Aztán lesütöttem a szememet, mert még mindig ott volt a pír az arcomon. Utána már csak azt vettem észre, hogy az ő szája az enyémre tapadt. Én hirtelen lefagytam, ő pedig elengedett és mosolygott rám.
- Én is szeretlek –mondta
- A fenébe –mondtam, mert megint elpirultam
Ő ezen csak kuncogott és szorosan átölelt. Élveztem a langyos testét, a körém fonódott karját, lehunyt szemmel, azután kinyitottam a szemet és megláttam a sok-sok lány leesett állát…
Eltoltam magam Colintól, mert zavart, hogy éppen összetörjük a szívüket.
- Ne foglalkozz velük.
- De…
- Ssshh –szólt rám. Nyomott egy puszit a homlokomra és elsétált, először nem tudtam miért hagy ott, de aztán megszólalt a csengő és jött egy újabb hosszú és fárasztó óra.
Az egész hetem úgy telt, hogy Nin körül ugrálnak az emberek, Colint a lányok követik, és mindig elképednek, mikor meglátnak engem vele.
Otthon segített tanulni Nina, ahogy azt megígérte.
A hajamat Nin festette be… hát igen. Mondtam neki, hogy legyen barna, hogy majd le tudjam növeszteni a hajfestéket róla. Köze nem lett a barnához. Annyira sötét lett, koromfekete. Erre ő csak annyit mondott, hogy hoppá, de szerintem direkt csinálta. Végül is nem lett annyira szörnyű és Colinnak nagyon tetszik. Legalább megy a szem színemhez, ami ronda tengerkék. Nekem a barna szem jobban tetszik, de Colin ezt is imádja. Egyszóval engem szeret, de nem tudom mi olyan érdekes bennem.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.