Mostanában túl sokat képzelődöm. Azon gondolkozom, lehet, hogy megőrültem. Olyan érzésem van, mintha figyelnének, néha még azt is hallom, hogy valaki a nevemet suttogja, persze akkor rá egy-két percre jön valaki oda hozzám. De Colinnak és Ninának nem mondtam erről semmit sem.
- Jó reggelt! Hasadra süt a nap! –táncolt be a szobámba Nin és elhúzta a függönyt. Nagyon lassan, fáradtan ránéztem az órára.
- Úr Isten! Nina még csak hét óra van és szombat! –szörnyülködtem
- De…
- Semmi de! Még aludni akarok… legalább is feküdni egész nap az ágyban… ki vagyok merülve.
- De…
- Nin kérlek…
- Ssshhhh! – csitított le - Nos, hallgass már végig!
- Jó! De akkor gyorsan mond.
- Rendben. Szóval… tudod egy hónap híján egy éve költöztünk ide.
- Aha…
- És akkor Ian elment… és… szóval… hát…
- Bökd már ki… - sürgettem
- Visszajön… ma…
- Tényleg? –tört ki belőlem az öröm
- Aha… ésésésésés…
- Nina!
- Hoz egy új családtagot. –mondta sikítozva a boldogságtól. –Végre talált magának valakit…
- Hát ez… ez fantasztikus! –én is sikongattam
- Öltözz fel és tegyük rendbe a házat… Colin, Edgár és Bill nincsenek itthon, mert vadásznak.
- Oké –mondtam mosolyogva, majd kipattantam az ágyból a fáradtságom ellenére és felvettem azt a szoknyát, amit anyutól kaptam, az új toppomat, amit tegnap vettem Ninnel a plázában, és megfésültem a koromfekete majdnem derékig érő hajamat és megigazítottam a frufrumat.
Lementünk a földszintre, én a nappalit takarítottam Nin a konyhát és az ebédlőt, de mivel ő sokkal gyorsabb volt mint én átvette a fürdőszobát. Mire végeztünk mind a két emelettel, és az udvart is helyreraktuk már délután kettő óra volt.
- Szia, szívem- mondta Colin mikor belépett az ajtón, odajött mellém villámgyorsan és átölelt.
- Hello. –mondtam önfeledten és megcsókoltam.
- Látom nem vesztegettétek el a napot –jegyezte meg Edgár
Bill csak lehuppant a kanapéra és bekapcsolt egy zenecsatornát az LCD tv-n, ami a falon lévő lebegőpolcon állt.
- Cipőt levenni! –aggodalmaskodott Nina –Fürödjetek meg és vegyétek fel a ruhátokat, amit az ágyatokra tettem.
- Ez csak egy lány Nina… - mondta Bill és az égnek emelte a tekintetét
- Ez csak egy lány?! –csattant fel Nin
- Jaj, hagyd abba szöszike. –felelt Bill gúnyosan mosolyogva
- A nevem Nina! Barom! – Nin szeme lángolt a dühtől
- Oké szöszi! –felelte Bill röhögve
- Ilyen nincs! –mondta Ed –Bill kérlek! Nina nyugi… megértelek, de nem lesz semmi baj, mert Ian szerelme, akit hoz vámpír. Ezt már megszokhatta.
- De…
- Nina legyél szíves nem aggodalmaskodni. –Nin duzzogva felment a lépcsőn, én meg nem tudtam elfojtani egy mosolyt, mert olyan volt mint a kisöcsém.
- Linda legalább te ne. –szólt vissza keserű hangon. A mosolyom eltűnt
- Köszönöm. –válaszolt mikor hátranézett és meglátta, hogy már nem mosolygok, majd bement a szobájába.
- Én… csak –szóltam utána, de Bill közbevágott
- Hagyd Linda… tudja ő –nyugtatott meg – CSAK TÚL NYAFOGÓS! –ordította Nin után
- Jaj, kérlek Billike… - szólt Nina miközben lassan leballagott a lépcsőn egy táskával a kezében.
- Már megint mit akarsz szöszike? –Nina szemei ismét izzottak, de megpróbált higgadt maradni.
- Már mondtam a nevem Nina. Ha annyira érdekel „pici szívem”, hogy mit akarok… sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, mert nem tudod meg. –mondta büszkén – Legalábbis addig, amíg nem csúszik ki a szádon, hogy BOCSÁNAT NINA. Köszönöm.
- Pfff mondja a halál.
- Az te magad vagy „édesem”. –mondta Nin viccelődve – Az állatok halála –és elröhögte magát.
- Fogd be! – őrjöngött Bill
- Linda kérlek, vedd fel ezt –mondta Nina elfordulva Billtől és a kezembe dobott egy új farmer csípőnadrágot és egy sötétkék pulcsit, plusz egy fehér strasszos felsőt, mély dekoltázzsal.
- Miért? –kérdeztem a saját összeállításomat szemügyre véve, de nem találtam benne kivetnivalót.
- Hát… hátha nem olyan, mint mi és ha emberekkel táplálkozik jobb elrejteni kissé a szagodat.
- Lindát senki sem fogja bántani, ez felesleges. Különben is jó az a ruha is, ami most van rajta… - mondta Colin védelmezőn –hogyha az új csaj bántani akarja az én Lidsemet akkor el kell mennie innen… ennyi…
- Elővigyázatosság –fakadt ki Nina
- Persze hogy felveszem Nina, már megyek is –mondtam gyorsan és fel akartam rohanni a lépcsőn a szobámba… de megbotlottam az utolsó fokon. Szerencsére Colin egy szempillantás alatt ott termett előttem és elkapott mielőtt súlyos kárt tettem volna magamban vagy ilyen egyéb dolgok.
- Figyelj oda, ennyi! –szólt Bill, válaszul Colin rámorgott
- Meglesz… legközelebb - mondtam gyorsan elsimítva a feszültséget, majd bementem a szobámba, átvettem a ruhámat, és feldobtam egy fekete övvel és egy hajpánttal.
„Linda Hoch” hallottam ismét a hangot, úgy megijedtem, hogy sikítottam, persze Colin és Nin már be is jöttek a szobámba.
- Mi? Mi az? –kérdezte Nin mikor meglátta az ürességet a szobámban.
- Csak… csak egy óriási pók volt itt –hazudtam, jobbat nem tudtam kitalálni
- Ennyi? –kérdezte Colin
- Aha… - mondtam zavarodottan
- Oké… - mondta Nin és lement a nappaliba.
- Hol az a pók?
- Mit számít az? Már… izé… már elment.
- Linda… mond el mi a baj… kérlek
- Semmi baj. –hazudtam ismét.
- Linda… kérlek, ne titkolj el semmit…
- Nem titkolok el sem… - mondtam aztán megláttam a tekintetét, amiből ki tudtam venni, hogy nem hisz nekem.
De mit mondhattam volna neki? Azt hogy bocsi, de megőrültem? Hogy hangokat hallok, hogy nem vagyok valami százas? Vagy egészen pontosan hogy mondhattam volna ezt el? Vagy, hogy azt hiszem, figyel valaki? Tisztára hülyének nézne… és én ezt nem akarom…
- Ne nézz hülyének. Tudom, hogy eltitkolsz valamit. Mi az?
- Kérlek Colin ez… ez nem…
- Csak mond el…
- Nem megy őrültnek fogsz nézni…
- Én vámpír vagyok, és te velem jársz… ennél őrültebb dolog nincsen…
- Jogos… hát… szóval…
- Linda nyugodtan…
- Azt hiszem megőrültem…
- Mi van?
- Hangokat hallok és úgy érzem, hogy figyelnek…
- És egészen pontosan mit mond a hang?
- A nevemet –mikor ezt kimondtam a szemei összeszűkültek és vörösek lettek… tehát nem hülyeség az, amit mondtam… legalább is azt hiszem… - Colin?
- Szóval nem képzelődött Nina… - mondta elmélyülten… inkább magának, mint nekem
- Mi van Ninnel? Ő is hallotta?
- NINA GYERE IDE MOST! –ordította Colin
- Mi van? – jött be a szobába szórakozottan –Lenyomtam Billt… - dicsekedett –annyira béna kis vöröske…
Most eléggé megijedtem, de képtelen voltam nem mosolyogni Nin győzelmén… aztán elmélyültem… Nina is hallotta a hangot? Tényleg figyel valaki engem… lassan fél éve?
Az után meghallottuk, hogy nyílik a bejárati ajtó… megjöttek… gyorsan megigazítottam a hajam az ujjaimmal és elindultam a nappali irányába…
- Erre még visszatérünk… - mondta mögöttem Colin
Mikor leértem a lépcsőn vettem egy mély levegőt és felnéztem Ianre én a lányra.
Ledöbbentem…
A lány… ő… - rövid barna haj… magas vékony és gyönyörű… egyedül csak a tűzpiros szemek nem stimmeltek… azután átnéztem a válluk felett és megláttam egy Porschét… ilyen nincs… ő az…
- Kate? – nyögtem ki…
- Igen… ő Kate ismered? –kérdezte Ian.
A nagy fekete szemei kíváncsian fürkészték a mellette álló lányt.
Kate szemei megvillantak és elmosolyodott. Felém lépdesett könnyed mozdulatokkal és kb. fél méterrel megállt előttem.
- Lindus te vagy az?
- Igen… - mondtam és az örömtől kifutottak a könnyek a szememből
Katy átölelt és nagyon szélesen mosolygott… de… ahogy közel került a nyakamhoz hirtelen elrántották és a szemfogai kint voltak.
Colin mellettem termett és morgott Katyre.
Katy szemei halványabbak lettek és lebiggyesztette a száját…
- Én… sajnálom Linda –mondta észhez térve
- Semmi baj…
- Még hogy semmi baj ez a nő most el fog innen tűnni és kész! –ordította Colin és a szemei lángoltak.
- Colin kérlek ne ő fontos nekem –mondtam
- Linda… meg akart ölni téged…
- Nem csak… ez csak egy véletlen volt…
- Véletlen?
- Colin kérlek…
- Linda! Igaza van, nem történhet ez meg többet… - mondta Kate
- Dehogy is… akkor majd esetleg egyelőre lesz közöttünk egy kis távolság 1-2 m. Na?
- Ez hülyeség –szólt rám Colin…
- Nem, annyira nem butaság –jegyezte meg Edgar
- Oké… el van döntve, maradtok –mondtam széles vigyorral
- Mellesleg üdv ismét köztünk Ian. –szólalt meg Nina
- Hello mindenki. –válaszolta boldogan és átkarolta Katy derekát –nem lesz semmi baj –súgta a fülébe
Átmentünk Nin szobájába hárman: én, Nina és Kate. Leültünk a halványsárga kanapéra, majd Katy megszólalt.
- Szóval… Lids… nem haltál meg?
- Nem… - mondtam és elmosolyodtam –csak majdnem –erre Nin szisszentet
- Mi történt? –kérdezte Katy
- Ezt én is feltehetném neked…
- Tudom-tudom, de először te.
- Hát ez bonyolult… - gondolkodtam, hogy hogyan mondhatnám el… - először is Mattnek köszönhetem… hogy… ő is vámpír lett… azután jöttek Ninék… akik kihúztak a nyomorból engem, mikor már majdnem… tudod, hogy van ez… - mondtam könnyes szemekkel mikor végignéztem a fejemben a múltat –szóval röviden ennyi, légy szíves a részleteket mellőzzük, túlságosan fáj… - ismertem be
- Matti vámpír?
- Volt… meghalt…
- Matt? Meghalt, de hiszen ezelőtt még… - mondta azután hirtelen elhallgatott mikor Ninre nézett –értem… sajnálom, hogy felzaklattalak…
- Nem zaklattál fel! –vágtam rá –most viszont te jössz
- Oké… szóval, hol is kezdjem?
- Talán az elején… - mondtam sötéten
- Ha-ha-ha –válaszolt Katy és mind a hármunkból kitört a nevetés –na, fojtatom –mondta úgy két perc múlva mikor már meg tudott szólalni. –Az egész úgy kezdődött, hogy mentem az évzáró utáni bankettre… tudod végzős voltam meg minden…
Szokásosan vettem egy új csodás alkalomra megfelelő ruhát… ez esetben egy új szoknya hozzá illő felsővel. Aztán jött a hajam… annyira jól megcsináltam… akkor hosszabb volt picit és nehezen kezelhető, de én profi voltam –mondta büszkén, de ezt már megszokhattam –majd elindultam. Sajnos egyedül mentem és a Porsche épp a fényezőben volt, úgyhogy gyalog indultam el… - megborzongott – arra nem gondoltam, hogy épp aznap belefutok egy vámpírba azután még egybe, aki a szerelmem lesz örökké… hát igen kicsi a világ… pont Ian… a te „családodból” –mosolygott és sóhajtott egyet – egy nő tette ezt velem…
Megragadott és felugrott velem egy tömbház tetejére. Annyira, de annyira féltem… az után azt mondta magas éhes és meggyötört hangon, hogy sajnálja, hogy meg kell halnom… persze csak szórakozott és nevetett egyet. Hagyta, hogy fussak előle. Elengedett és én elindultam a lépcsőn lefelé, de megbotlottam és lezuhantam. Éreztem, hogy eltörnek a csontjaim és hallottam, ahogy mögöttem áll és figyel, egy időben sötéten kuncog. De aztán kibuggyant a vérem ő pedig megérezte az illatát… de még nem akart megölni „szórakozni akart”. Kivitt az utcára már hajnali egy körül járhatott az idő… - mikor kimondta a szavakat elakadt a lélegzetem és kiszökött a szememből pár kósza együtt érző könnycsepp és lehullott a földre. Persze ők meghallották amint koppan a hajópadlón és odakapták a fejüket majd Kate fojtatta – Semmi baj Lids… ez részben egy jó dolog…
- Ez? Mi a fene ebben a jó?
- Majd megérted –mondta válaszul – szóval… az utcán voltunk és már eléggé megkínzott az a… az a szadista, őrült, beteg nő. Jött a leges legrosszabb dolog… elkez… elkezdett táp… táplálkozni. VELEM!
Majd egy reménysugár… jött az én hősöm, bár már a sok vér elvesztésétől homályosan láttam csak. De Ian elkergette még mielőtt késő lett volna. Persze a méreg a testemben szétáradt és kínzott… rettenetesen kínzott.
Ian megvárta, amíg átalakultam és mindent elmagyarázott nekem… én… és én beleszeretem két napra rá. Ő is szerencsére… énbelém… a többi már „szokásos Happy End” –mondta mosolyogva

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.