-Szóval...Én itt leszek mindvégig melletted,ha valamit nem tudsz csak kér... - Éppen próbáltam volna igen jól eljátszani a szerepem,illetve a munkám,mikor közbeszólt.

-Kérem,én tudok mindent a gyakorlatról.Csak az elméleti miatt jelentkeztem.Ha nem hiszi el,akkor csak figyeljen - Ámulatba ejtő akcentussal ejtett ki minden egyes szót,ami csak egy valakire emlékeztett.Aztán kocsikulcsot elfordította,a motor felbúgott,és elegánsan kihajtott a főútra.Mikor először vetettem pillantásom a kilóméter órára 80km/h sebességet mutatott.Oké,ez már kezd sok lenni.Félelmetes volt,hogy milyen nyugodt tudott maradni,és csak egy pontra figyelni egyfolytában.Mintha egy szobor ült volna mellettem.Másodszorra már az óra 120km/h-nál járt.A többi autó mellettünk kezdett egy csíknak látszani,számomra ez felfoghatatlan volt.Ilyet csak egy valakinél tapasztaltam életem során,aki ráadásul már rég halott!Nem bírtam ki,muszály volt rászólnom.
-ZACHERY!Lassíts!Normális vagy? - Talán durva voltam.De nagyon felbosszantott.Egy kicsit oldalra billentette a fejét,és a szája meggörbült.

-Sajnálom.Az életem a száguldás,és ez nekem még lassú.Nem vettem figyelembe hogy valaki más is van mellettem.Tényleg...Igazán sajnálom - Végig a szemembe nézett,az utat mit sem figyelve.Pár pillanatig nem tudtam megszólalni.

-Állj meg a következő benzinkútnál,létszives - Tekintetem elhúztam onnan,de éreztem,hogy valami igen vicces számára.

-Dehát még van elég benzin az autóban - Nézett rám,fürkésző szemmel.

-Kérdeztelek?Csak állj meg.Ha nem teszed meg,akkor megbuktatlak - Fenyegettem olyannyira,hogy még én is megijedtem saját magamtól.

Erre nem válaszolt,de éreztem,hogy nagyon jókat nevet magában rajtam.Viszont legalább nem felejtette el,hogy le kell fordulnia.Amikor a motort leállította azonnal kiszálltam.

-Mi a baj? - Ott termett mellettem se perc alatt,és épp hozzám akart érni,de mintha rájött volna,hogy ezt mégsem kellene.Ezen mindketten meglepődtünk.

-Én-én inkább tele rakom a tankot - Most először hallottam elakadni egy mondatnál.Mi történhetett?

-Rendben.Én pedig bemegyek,és iszom egy...kávét.Igen,kávét - Ez elég hülyén hangozhatott.Remélem ennél mélyebbre már nem süllyedhetek.Az ajtó kitárult előttem és elindultam az újságok felé.Nem találtam magamnak semmi érdekeset,kávét meg nem bírnám ki.Hiszen minden emberi dolgot megutáltam.De már eltöltöttem annyi időt itt benn,hogy elhidje,tényleg ittam.Kifelé menet már láttam,hogy ő a kocsiban ül,és nagyon gondolkozik valamin.Tekintete fájdalmat sugárzott,és vágyakozást.Nem tudtam elképzelni mi lehet vele.Minden lépésemnél a lábam beremegett,és mintha ezt meghallotta volna.Azonnal felém pillantott,és elkezdett vigyorogni.Nagyon nem kellett volna megtennie ezt az én érdekemben.Ajtónyitásnál csak ennyit mondott:
-Nem tejes a szája - És egy féloldalas mosoly jelent meg a száján.

-Igazából nem is szeretem,helyette megnéztem az újságokat - Egy erőltetett nevetést próbáltam színlelni.

Maga elé nézett,és végül megszólalt:

-Tudom - Hirtelen nem tudtam mire vélni ezt a kijelentést.Rémisztő volt.

-Mit tudsz? - kérdeztem felháborodva.

-Őmm...Bocsájtson meg.Nekem ez nem megy jelen pillanat - Megrázta a fejét,és kinyitotta a kocsi ajtaját.

-Le akarod tenni a kreszt vagy sem?Válassz!

-Nem - Ez a szó mindent összedöntött bennem.Mégis hogy gondolta ezt?Muszály letennie!Nem hagyhatja abba!De...miért nem?Egyáltalán miért van rám ilyen hatással ez a gyerek?

-Hogy? - Ledöbbenten csak ezt tudtam kérdezni.

-Nem birom letenni.Inkább máskor.

-Dehát miért?

-Ezt maga nem értheti - Kiszállt a kocsiból és ott hagyott.Utánna szaladtam.Megfogtam a vállát,és magam felé rántottam.

-Áu!Megrázott! - Hallatszottak az elhagyott szavak az ajkából.

-Igen,én is éreztem... - Az ámulattól szinte megszólalni sem tudtam.Ő bezzeg ezután sem zavartatta magát és megint megpróbált elosonni.Én kicsivel gyorsabban előtte termettem mint ahogy azt kellett volna,és kezemet a mellkasára helyeztem.Megint egy nagy áramütést érzett mindkettőnk teste.

-Bella,szórakozol velem? - Fejemet felemeltem,számmal pedig egy "O" betű alakját formáltam meg.Honnan a fenéből tudja a nevem?És miért kellett ilyen őrjítően kiejtenie azt?

-Tessék? - Leszedtem kővé dermedt végtagom róla,és kérdőre vontam.-Hogy mondtad?

-Illetve...Őőő...Azt akartam mondani,hogy... - Kapkodta a szavakat,mint aki nem jut elég oxigénhez.De én egy kicsit rásegítettem.

-Honnan tudod,hogy hogy hívnak?Neked egy szóval se mutatkoztam be még.Hmm...Most hogy így mondod,a nevem..

-...Bella Cullen - Folytatta amit én elkezdtem. - Tudja aláírta a jelentkezési papírt - Védekezett.

-Arra csak annyit írtam,hogy Mrs.Cullen.Nem de? - Közelebb léptem hozzá,és csak most vettem észre,hogy mennyivel magasabb mint én.Ahhoz képest hogy ember,én meg vámpír,ő jóval erősebbnek nézett ki.Megint megéreztem vadító és egyben édes aromáját,aminek nem bírtam ellenállni.Mégsem kívántam Zach vérét.Nem értettem hogy lehet mindez,de mégsem kérdezhettem meg tőle.

-Nálam Bella Cullen volt.És most nem fogok bizonygatni semmit.Hagyjon elmenni - Így is tettem.Végig néztem távolodó alakját,ahogy egyre jobban beleolvad a sötét éjszakába.A mibe?Ennyire elment volna az idő?Jobb lenne most,ha inkább hazamennék a többiekhez.Ledőltem az ágyamba,és egész éjjel azon gondolkoztam,hogy miért lehet ilyen ismerős Zachery.Meg egyáltalán mit akarok tőle?Hiszen tényleg csak egy kisfiú!Vajon Alice tudta előre,hogy én meg fogok vele ismerkedni?És vajon azt tudják e,miért ilyen különleges?Remélem holnap mindenre meglelem a választ...

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.