51. fejezet – Leah valakije


Az idő ólomlábakon cammogott előre. Már öt napja feküdtem az ágyamban, láz, hidegrázás és hosszabb-rövidebb öntudatlan állapotok között vergődve, de a látványos javulás egyre csak váratott magára. A fájdalom ugyan már második nap visszavett ostromló erejéből, a huzamos ágyban fekvés és az állandó orrfolyással egybekötött prüszkölés mégis kezdett az idegeimre menni. Soha életemben nem voltam beteg, így aztán azt sem tudtam, hogyan kell az ilyesmit nyugodtan, méltósággal viselni – pedig, becsületükre legyen mondva, a többiek mindent megtettek azért, hogy könnyebb legyen nekem.

Kim és Claire gyakran órákat ücsörögtek a betegágyamnál. Történeteket és vicceket meséltek, szünet nélkül bohóckodtak – szemlátomást igenis a szívükön viselték unalomba tespedő lelkem felrázását. Néha még Leah is beugrott, hogy felbosszantson, meg hogy elpanaszolja, milyen kényelmetlen a kempingágy, ahová a betegségem pihe-puha fekhelyéről száműzte. Állapotom súlyosságát jelezze, hogy még ezekért a percekért is hálás voltam.

A családomat, bármilyen furcsa, továbbra sem óhajtottam látni, úgy éreztem, kínomat épphogy fokozná, és nem csökkentené, ha napokon keresztül ki lennék téve az ő túláradó aggodalmuknak. És csodák csodájára nem is bukkantak fel a panzióban; Nahuel különös meggyőzőereje – melyet ki nem mondott kérésemre ösztönösen léptetett működésbe – távol tartotta tőlem az összcsaládi rohamot.

A hipnózis hatóereje, legnagyobb sajnálatomra, a távkommunikációs kapcsolattartásra már nem terjedt ki. A mobilom megállás nélkül csörgött volna, ha le nem halkítom, és néha még a villogó kijelző is idegesített annyira, hogy végül erőt vegyek magamon, és válaszoljak a hívásra. Így tudtam meg víg kedélyű nagybátyámtól, hogy az egész család rettenetesen „kivan” miattam, az állapotomat övező bizonytalanság „aludni” sem hagyja őket – Rosie egyenesen „vért köp” az aggodalomtól.

Őszinte szavakkal igyekeztem meggyőzni Emmettet, hogy aggodalmuk felesleges, „álmatlanságuk” oka talán máshol keresendő, miattam „virrasztani” pedig túlzás, hisz állapotom több mint kielégítő. Majd kifejeztem őszinte sajnálatomat nagynéném súlyosan hangzó kórtünete kapcsán, s hőn reméltem, ez a „vérköpés” dolog nem fog erőt venni rajta. A vonalat ezután szélvész sebességgel bontottam, mielőtt háttérben rikácsoló, vérköpésben jelesült hozzátartozóm kimarhatta volna Emmett kezéből a telefont.

Komoly-komolytalan hívások ezt követően is érkeztek, és kitartó barátnőim is mindig kéznél voltak, hogy vidám fecsegéssel tagolják egyhangú nappalaimat, ám az egyetlen személy, akinek a törődésére igazán vágytam, csak nagyritkán részeltetett kitüntető figyelmében. Jacob persze be-bejárt hozzám, ellenőrizte és gondját viselte szükségleteimnek (azaz hozott ételt-italt), néhány percnél tovább mégsem maradt. Hogy ennek Nahuelhez volt-e köze, aki, mint valami kétperces késleltetett reakció, mindig fel- illetve közbelépett, akárhányszor Jacob betette hozzám a lábát, vagy mert Rachel tartott igényt a szolgálataira, nem tudtam, mindazonáltal kezdtem aggódni. Nahuel kis éji monológja netán termékeny talajra hullott benne, s Jacob máris elkezdte az elválasztás lassú, fájdalommentes folyamatát? Habár… egyik éjjel mintha egy sötét szempár riasztott volna álmomból, arra ébredtem, hogy az arcom anyagtalan simogatástól bizsereg – ám mire magamhoz tértem és meggyőződhettem volna róla, tényleg van-e valaki a szobámban, az érzés eltűnt, s csak a csendes sötétség maradt az éjszakában, egy lélegzetvételnyi édes merengéssel a látomás nyomában.

Kábító forróság volt aznap, Kim és Claire egy-egy magazinnal felszerelkezve ücsörögtek a szomszéd ágyon, s olyan hévvel legyezgették magukat, hogy a falról visszaverődő légáramlat még az én hajamat is meg-meglebbentette.

- Még jó, hogy az árnyékos oldalon van a szobád, Nessie – sóhajtotta Kim, miközben lehunyt szemmel élvezte a ventillációt. – A miénk pont telibe kapja a délutáni napot, s még éjjel is olyan forró, mint egy kemence. Jareddel már két napja nem sze… akarom mondani, nem alszunk egy ágyban. – Óvatos pillantással lesett Claire felé, akinek a figyelmét természetesen nem kerülte el a félbeharapott szó, s egy rutinos prosti szenvtelenségével vágta rá:

- Ja, még a szexhez is túl meleg van. El tudom képzelni.

Kim köhécselt párat zavarában, majd még nagyon fordulatszámra kapcsolta a

t.

- És legalább Leah sincs itt veled – folytatta sietve –, amit külön áldásnak vehetsz. Én akkor se aludnék vele egy szobába, ha törvényileg köteleznének rá. Az a csaj teljesen bekattant. A kilátóhelyi műsor egy-két biztosítékot kiverhetett az agyában, mert most még a szokottnál is kiállhatatlanabb lett. Mindenkire fúj, mindenkibe beleköt. Néha komolyan megrémiszt. Úgy tud nézni az emberre, mintha a pillantásával akarna felaprítani…

- Mert szerelmi csalódás érte.

Kim felhúzott szemöldökkel sandított Claire-re. – Honnan veszed ezt? És ha még így is van, nekem mi közöm hozzá? Ha hoppon maradt őnagysága, arról nem én tehetek, mégis mindig úgy néz rám, mintha személyesen vétettem volna ellene.

- Mert folyton nyalakodtok Jareddel, s ezt nem tudja elviselni. – Claire abbahagyta a legyezést, és nyíltan visszabámult a döbbent Kimre. – Ez tök egyértelmű. Fáj együtt látnia titeket.

Kim arca egy csapásra elsötétült. – Mi!? Csak nem azt akarod mondani, hogy ő és…

- Dehogy! – legyintette le Claire, mielőtt Kim komolyan felizgathatta volna magát. – Nem a te Jareded volt a másik. Nyugi.

A beszélgetés alakulása egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet, s mielőtt alaposabban megfontolhattam volna, milyen ingoványos területre vezet a kérdésem, már ki is böktem:

- Miért, szerinted ki volt az?

- Hát… – Claire dobpergés helyett hosszan kitartotta a pillanatot – minden azt mutatja, hogy a falka egyik tagja volt az!

Mintha egy szinuszgörbe alsó kanyarulatába csusszantam volna hirtelen – a csalódás és a megkönnyebbülés kettős érzésével fújtam ki a visszatartott levegőt. Ezt eddig is sejtettem.

De Kim nyilvánvalóan más véleményen volt.

- Ez hülyeség! – jelentette ki velősen. Visszadöntötte hátát a falnak, és újból munkára fogta a magazinját. – Ha Leah valamelyik falkatársával enyelgett volna, arról Jared is tudna, és tutira megsúgta volna nekem.

- Nem biztos – hallottam magam kételkedni. Közömbösséget mímelve jártattam tekintetemet a lányok között. – Ha az alfahím megparancsolja, hogy tartsák a szájukat, a fiúkat köti az ukáz. Jared még neked se mondhatná el, Kim. Ahogy Claire-nek se mesélne semmit Quil. – Megerősítést várva meredtem Claire-re. – Ugye?

- Aha – helyeselt. – Én nem is hallottam tőle semmit. Magamtól következtettem ki a dolgot.

- Akkor is sántít az ügy – makacskodott Kim. – Mert lehet, hogy a csapat belügyeiről nem kapok teljes körű felvilágosítást, ám ami azon kívül történik a tagokkal, mindig eljut a fülemig. Mert… – Kim itt elkuncogta magát. – Szóval megvan a módszerem, hogyan húzzam ki Jaredből az ilyesmit, s nekem elhihetitek, ő mindig részletekbe menően szokta megvallani még a zaftosabb ügyeket is. Na de lényeg a lényeg – húzta ki magát komolyan –, hogy tudom: Leah-nak mostanában nagyon is zsúfolt volt a szexuális élete. Ahogy ő fogalmaz: „élménybeszerző körutakra” szokott járni az éjszakában, és nem sokat lacafacázik, ha megtetszik neki valaki. Úgy gyűjti a pasikat, mint őseink a skalpot.

Claire, aki mindenestől elengedte a füle mellett Kim eszmefuttatását, hirtelen a homlokára csapot, és nagy hangon közzétette megvilágosulását.

-

– Hatalmasra nyitott szemekkel nézet előbb rám, aztán Kimre. – Világos, mint a nap! Leah ezért volt annyira kiakadva ott fenn a kilátónál. Embry még szerelmet is vallott neki.

- Mert hipnózis alatt volt – tromfolta le Kim, aki szinte már bosszúsnak tűnt, amiért a másik lány nem képes belátni az ő igazát. – Embrynek be lett szuggerálva, hogy így viselkedjen, nem önmagától mondta azokat a dolgokat. Igazából nem szerelmes Leah-ba. Ha engem kérdeztek, inkább fél tőle – amilyen behúzott farokkal sündörög, akárhányszor csak meglátja. Különben is, bennfentes információk bizonyítják, hogy Embry is ráröpült mostanában mindenkire, aki két lábon jár, és letolt nadrággal, guggolva pisil. Esze ágában sem volt pont Leah körül legyeskedni. Közel sem olyan vakmerő.

De Claire-t nem lehetett ilyen egyszerűen leszerelni, konokul fújta tovább a magáét.

- Ha nem is Embry az, akkor is közülünk való. Különben Leah miért érezte volna magát olyan kínosan előttünk? Még a szeme is könnyes lett, láttam. És az egész arca olyan volt, mintha… tök reménytelen lenne az ügy. Mintha az a másik már szeretne valakit, s ő csak egy futó kaland lenne…

- Túl sok szappanoperát nézel.

- …akit kihasználtak, utána pedig eldobtak.

- Nincs se füle, se farka annak, amit itt összehordasz! – csattan fel Kim, s már nem csak a forróságtól volt vörös az arca. – Az a pasi, aki egyszer dobta Leah-t, rögtön megteheti ugyanezt a talpával is. Leah az utolsó lány a földön, akit büntetlenül ki lehetne használni. Hagyd már a fenébe!

- De ezúttal másként van, mert szerelmes! – kötötte az ebet a karóhoz Claire.

Kim csak legyintett.

- Ja, olyan szerelmes, hogy fűvel-fával lefekszik…

- Segélykiáltás! – így Claire. – Ezzel akarja felhívni magára a figyelmet. Féltékennyé akarja tenni a másikat, hogy az elhagyja a lányt…

– Claire arca egy újabb felismerés diadalától ragyogott. – Hallottam is, hogy Nahuellel valami ilyesmiről beszélgetnek. Hogy nem létezik feloldhatatlan szerelem, csak ismerni kell a módját. És Leah nagyon lelkesen támogatta az ötletet, erre is emlékszem… Hát nem tök nyilvánvaló? Leah ki akarja túrni azt a lányt, hogy ő léphessen a helyébe, s azért olyan ingerlékeny mostanában, mert nem halad elég gyorsan a terve.

-

– fogyott ki a béketűrésből Kim. Egy hosszú pillanatig sötét dühvel meredt a megszeppent Claire-re, aztán a szája elé kapta a kezét, s az ujjai közt szűrve suttogta: – Jaj, istenem, Claire, ne haragudj rám… fogalmam sincs, mi ütött belém…

Ekkor akadt össze a tekintetünk Kimmel, s a néma egyetértés mintha láthatatlan hidat vert volna közénk. Miközben Claire, aki továbbra sem értette a letorkollás okát, beharapott szájjal igyekezett erőt venni a könnyein, én nagyon is tudtam, mi robbantotta ki Kimből a haragnak álcázott félelmet. Csak négy olyan férfitagja volt a falkának, akinek a szerelmi kötése ilyesféle feloldást igényelhetett. S ha a nős Pault kiiktatjuk a sorból, már csak három potenciális jelölt marad – épp a mi hármunk sors által megjelölt másik fele.

Még Kimet is – aki pedig bombabiztos lehetett Jared szerelmében – elborzasztotta ez a lehetőség, s talán a lelke mélyén felmorajlott ugyanaz a kétség, ami engem is rágott szüntelen: hogy vajon varázslat nélkül is így alakult volna-e kettejük viszonya? Mindketten tisztában voltunk a lelombozó válasszal, s Kimet most valósággal sokkolta ez a hirtelen felbukkanó gondolat, ami talán soha korábban nem fordult még meg a fejében.

Ebből a szempontból én rutinosabbnak számítottam, és biztosra vettem, hogy ha van is valami alapja ennek a fejtegetésnek, Jareddel akkor sem lesz gond. Leah úgyis a legnagyobb vadat pécézné ki a csapatból; ha valakinek van félnivalója, az én vagyok.

- Ne hozassunk egy vödör fagyit a fiúkkal? – vetettem fel hirtelen, hamis vidámságot erőltetve magamra. – Nekem most bizony jólesne. Egyik felét a számba, a másikat a homlokomra raknám.

- Jó ötlet. – Kim örömmel kapott a derűsebb témán, és hálásan pislogott felém. – Legyen két vödör csoki. Amit nem bírok megenni, jó lesz lábhűsítőnek.

- Én citromot kérek – szívta meg az orrát Claire. Nagy mosollyal nézett fel ránk. – És mindet orálisan.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.