Reggel nem tudtam másra gondolni,csak arra,hogy nem akarok ma munkába menni.Nagyon nem volt kedvem találkozni vele.És arra is kíváncsi voltam,hogy Alice tudta e ezt mind előre.Ígyhát odamentem az ajtójához,hármat kopogtam,és már ki is nyitotta nekem az ajtót.

-Szia,Alice!Megkérdezném hogy aludtál,de sajnos nem lehet.Szóval bemehetek? - Választ nem vártam meg,hanem be is léptem azonnal.Pechemre ott volt Jasper is,remélem nem zavartam meg őket semmiben.

-Szia,Bells.Miért vagy ilyen feszült? - Csukta be az ajtót.

-Őmm...Ezt inkább négyszemközt szeretném megbeszélni - Ha most lehetne,akkor elpirultam volna.

-Ohh...Persze - Jasper tudta mit kell tennie,ezért mosolygva felállt,és elhagyta a küszöböt.

-Szóval?Történt valami? - Alice vigyorogva vagy rám vagy a földre pislantott.

-Tudsz róla ugye? - kérdeztem duzzogva. - Ki ez a fiú?

-Nem tudom.Csak azt,hogy nagyon jól ki fogsz vele jönni - Boldognak látszott.

-Meg hiszem azt.Már lehet nem is jön többet,hálaistennek - Ráztam meg a fejem.

-Ugyanmár,Bella!Neked is kijár a boldogság.Ne mindig a múlton rágódj!El kell felejtened! - Dörrent rám Alice.

-Egyszerűen nem megy.Viszont Zach...megbabonáz.Azelőtt csak Nála éreztem ilyet,most meg Ő.Annyira hasonlítanak... - Próbáltam hihetőn előadni,hogy egy húsvér ember hasonlítson egy vámpírra.

-De Zachery nem Edward.Ezt jegyezd meg - Közelebb húzott magához,és átölelt.

-Szerinted adjak neki egy esélyt?De hiszen még csak tizenhét éves!Mit beszélek?!Egy kis taknyos kölyök.

-Gyakorlatilag te is csak tizenkilenc éves vagy - nevetett fel,és én is elmosolyodtam.

-Sziasztok!Megzavartam valamit? - Lépett be Rosalie kicsit elszégyellve magát.

-Nem!Dehogyis!Nekem úgy is mennem kellene dolgozni,úgy hogy viszlát Alice - Egy puszit nyomtam az arcára. - Szia Rosalie! - Neki csak egy integetés jutott.Szerintem örült is neki,mivel nem valami fényes még a kapcsolatunk.Mindent úgy csináltam mint tegnap.Lezuhanyoztam,felöltöztem,beszálltam Edward kocsijába,és elindultam a kitűzött cél felé.Mintha a kezem remegett volna,de lehet hogy csak én képzeltem be magamnak.Egy 90 fokos fordulatot véve megérkeztem a parkolóba.Kiszálltam,és lezártam az autót.Úgylátszik még mindig maradt bennem egy kicsi emberi dolog,mivel volt szerencsém leejteni a kulcsot.Mikor hajoltam volna le érte,valaki gyorsabb volt nálam,és már nyújtotta azt felém.

-Sajnálom a tegnapit - Nézett rám Zach,fájdalmas tekintetű szemeivel.

-Felejtsük el.Ma merre szeretnél menni? - Próbáltam terelni a témát.

-Moziba? - Villantotta ki foga fehérét.

-Te most randira hívsz? - kérdeztem kitágult pupillákkal. - Mert akkor felejtsd el!

-Dehát miért?Nem szabad?

-Idősebb vagyok nálad...Sokkal.. - Talán ez nyomós ok arra,hogy ne mennyek el.Mégha nagyon is akartam...

-Nem számít a kor.Mert maga esetleg négy évvel idősebb.Ezért is nem értem,miért nem szabad tegeznem.Nah de ha nem,akkor nem - Vonogatva a vállát,eltűnt a mosoly.

-Várj... - Gondolkodtam hogyan is lehetne mégis igent mondani úgy,hogy az ne legyen ciki. - Mi lenne ha...egyszer megpróbálnánk?

-És tegezhetem majd?Mert ez így nagyon kínos számomra - nevette el magát.

-Nem.Továbbra sem szabad tegezned.Megértetted?Most jelenleg diák-tanár kapcsolat van közöttünk.Semmi több - Próbálkoztam szigorúnak látszani.

-Megértettem - Bólogatott,de le sem lehetett kaparni a képéről a vigyort.

-Nah jó.Akkor megmondom én,hogy ma hova megyünk.Elmegyünk a legközelebbi erdőhöz,majd mutatom az utat. - Elindultam az autó felé,ő pedig kinyitotta nekem az ajtaját.Nem mondtam neki erre semmi köszönömöt,csak rá mosolyogtam.Mikor már ő is beült,megszólalt.:

-A legközelebbi erdő csak 15km,miért nem megyünk messzebbre? - Nézett maga elé.

-Honnan tudod hogy hol van a legközelebbi erdő?És nekünk jó az is,csak tanulsz.Egy kis oda-vissza út - Szegeztem rá,tekintetem.

-Ahogy akarja... - Hagyta,hogy döntsek.Ma is olyan kecsesen vezette ki a kocsit a főútra,mint azt ahogy tegnap tette,és ma is úgy száguldozott,mint ahogy szokott.

Most nem szidtam le.Kezdtem én is élvezni a gyorsaságot.Olykor-néha rápislantottam,amit ő is észrevett,mivel mindig meggörbült az ajka.Nem sok alkalmam volt felmérni,mi is olyan vonzó benne.Minden olyan tökéletes volt rajta...Már elértük az erdő elejét,mikor egy nagyon nagy puffanás hallatszott kintről,az autó meg szó szerint lefékezett magától.Kezemet felhorzsoltam valamivel,ami nagyon szabályosan felvágta a bőrömet.A vérem viszont nem eredt el,mivel átváltozásommal együtt,a vérkeringésem is megállt.Érdekes látványt nyújtott.Balra fordítottam a fejemet,és láttam hogy Zach már kiszállt a kocsiból,és próbálta megfejteni,hogy mi baja lehetett.Csatlakoztam hozzá,ő pedig azonnal észrevette a csuklómon a vágást.

-Mi történt a kezével?Segíthetek? - Megfogta a csuklómat és egy nagyon nagy áramütés keletkezett újra kettőnk között.

-Nem hiszem el!Ezt maga direkt csinálja? - Vetette rám dühös pillantását.

-Azt hiszed szórakozok?Mert én sem értem miért rázzuk meg egymást ahányszor csak hozzám érsz.Talán egy jel - Kezdtem el gondolkozni,mint aki olyan sokat tud.

-Milyen jel?Itt most csak egy jel van,az pedig az,hogy a kocsi lerobbant.Itt kell éjszakáznunk - Nem hittem a fülemnek.Ezt most komolyan gondolja,hogy majd én kettesben vele töltök egy éjjelt az erdőben?Mikor Forks,csak 15 km-re van innen,1 perc alatt odaérek.De mégse mondhatom ezt neki,hogy várj meg itt,pár perc és hozok egy másik autót.
-Szólok a családomnak,hogy jöjjenek értünk,rendben? - Már vettem volna elő a telefont.

-Mondd meg létszives akkor Carlislenak hogy siessenek! - Ott állt,és csak ilyen simán hozzám vágta ezt a mondatot,mintha olyan átlagosan hangzott volna.Kezdem úgyérezni,hogy ez a fiú mindent tud rólam.

-Honnan tudod hogy Carlisle az apám? - Vontam kérdőre.

-Ne hülyéskedj!Forskban mindenki ismeri őt - Védekező pozíciót vett fel.

-Nah persze - Igaza volt.Mindenki ismeri apámat.Nem hiszem el,hogy mindenre van valami logikus válasza.Pötyögtem volna be a telefonba a számát,csak kiderült,hogy nincs térerő.

-Itt rekedtünk.Csak holnap tudunk hazamenni - válaszoltam lehangoltan,de mégis izgatottan.

-Én megmondtam - Megjelent az a jellegzetes féloldalas mosoly megint csak a szája szélén..

Elindult az erdő felé,én pedig követtem mindvégig annak árnyékát.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.