Már megint egy új nap. Alice-nek egyre gyakrabban van látomása a Volturiról. Nem értem minden zavaros. Nem tudjuk, mit terveznek. Carlisle azon gondolkodik, elmegy meg látogatni Arot. De én nem hagyom, hogy egyedül menjem mégis csak az apám. Esme sem engedné el egyedül, mindenki aggódik. Haza érve a suliból mindenki megy fel a szobájába. Így telik el a délután. Este Alice mindenkit lehívott az ebédlőbe. Gondosan takargatja, a gondolatait nem látom, mit akar. Néha annyira bosszantó.
-Szóval miért hívtál ide minket? –kérdeztem tőle meglepődve.
-Mindjárt megtudod pár perc és Carlisle is hazaér.
Ekkor Apám lépett be az ajtón és megdöbbenve látta, hogy mindenki a helyén ül az asztalnál.
-Miért ültök itt mind? Történt valami?- kérdezte apánk rám nézve.
Mutattam Alice re, hogy majd ő elmondja.
-Jó akkor kezdem. Ne ijedjetek meg idegen vámpír fog a városba jönni.
-Mi az, hogy ne ijedjünk meg. Egy idegen a mi városunkba.- fujtatott Rosalie.
-De jó lesz kivel bunyózni- csapdosta az öklét Emmett.
-Mit láttál még Alice? Ki ő? - kérdezte nevelő anyám.
-A Volturival lakott eddig, de aranybarna szeme van, úgy hiszem vega mint mi. Carlisle fogja, először keresni hoz neki egy levelet. Ennyit láttam, ja és nőstény.
Mindenki megdöbbenve ült az asztalnál. így legalább nem fog apám Volterrába menni. De ki ez a nőstény? És mit akar apámtól? Ez nem hagyott nyugodni. Mindenki elhagyta az ebédlőt. Megkerestem Alicet és megkérdeztem mikor jön.
-Alice mikor ér Forksba?
-4 nap múlva. Edward tudnod kell Aro készíti fel az útra és házat is vett neki itt.
-Tehát maradni fog. Meg akar figyelni minket? Nem tettünk semmi rosszat. Biztos, hogy nem láttál mást?
-De, hogy én jóban leszek vele.
-Alice az istenért. Miért kell neked mindig jóban lenni idegenekkel? Valamit titkolsz, érzem.
-Semmit nem titkolok. Nem hiszem el, hogy nem bízol a kedvenc húgodban. Ne turkálj a fejembe.- vágott oldalba Alice.
-Rendben. Csak ennyit akartam. Menj vissza Jasperhez már hiányol.
A miértek megőrjítenek. Ki ez az nő? Minél előbb ki kell derítenem.
(Bella szemszöge)
Nem sok időt töltök már Volterrában. Mit kezdjek, most utálok vásárolni. Aro utasította Felixet és Demetrit hogy kísérjenek el. És pénzt is adott pedig mondtam neki, hogy van nekem is. Nehezen tudom megszokni, hogy a vámpíroknak nem jelent semmit a pénz.
Mindenki tudja, hogy csak azért vásárolunk, hogy ne mindig egy ruhában járjunk. Elindultunk vásárolni. Boltból boltba mentünk. De legalább segítettek cipekedni a fiuk pedig látszott rajtuk mennyire unják. De legalább ezzel el tudtam terelni a gondolataim. És még ajándékot is kaptak tőlem.
-Isabella mikor vagyunk kész már? Kérdezte Felix unottan.
-Mindjárt már csak a fehérneműket kell megvennem.
-Jaj, ne már ugye oda nekünk nem kell bemenni? Léci ne már.- nézett rám a két fiú könyörgően.
-Oké várjatok, meg kinn sietek.
-Na persze száz évet öregszem mire kiérsz. -szólt nevetve utánam Demetri.
-Legyetek már felém egy kis bizalommal.- szóltam határozottan rájuk.
Örömmel néztek rám mikor kijöttem a boltból a sok szatyorral és közöltem velük mehetünk haza. Olyanok voltak, mint az óvodások úgy örültek, mikor haza értünk Aro már a szobámban várt.
-Sikerült mindent megvenni?
-Igen köszönöm fiuk a segítséget, remélem nem szenvedtetek annyit -néztem rájuk nevetve.
-Rosszabb volt mikor Jane megkínoz.- mondta Demetri.
-Rendben most gyere velem.- mondta Aro
-Miért?- néztem rá meglepődve.
-Gyere, majd meglátod.
Kiértünk hátra a gyönyörű kertbe és haladtunk a garázs fele. Ekkor megpillantottam a csodát. Az autóm megjött. Már rohantam is oda, hogy megcsodáljam. Aro csak nevetett és megkérdezte.
-Tetszik?
-Naná! Gyönyörű. Erre vágytam és a hifi benne, csúcs.
-Most pedig kérlek, gyere valaki el fog kísérni Forksba.
-Miért? Egyedül is oda találok.
-Ki vállalkozik, hogy elkísérje? -tette fel a kérdést a fiúknak.
-Felix megkérhetlek rá, ha már el kell kísérni valakinek.
-Persze örömmel. Csak ne álljunk meg vásárolni, ha lehet.- nevetet rám.
-Oké. Megígérem.
-Most pedig menj, pakolj, össze holnap hajnalban indultok, hétfőn kezded a sulit. És tessék, egy laptop rendeld mega bútorokat mire oda értek már ott lesz és Felix segít kipakolni.
-Rendben- mosolygott Felix Arora.
Mikor felmentem a szobámba elkezdtem csomagolni. Kezembe akadt a levél amit Alistair irt Carlislenak. Kinyitottam és elkezdtem olvasni.
Drága Carlisle!
A Lány, aki hozzád érkezett a fogadott lányom Bella. Most mindent leírok, amit tudnod kell róla. Isabella Masen-nek hívják. Ezerkilencszáz- nyolcvanegyben változtattam át. Huszonegy éves volt akkor. És tudom, a te elveiddel nem egyezik, de csak azért változtattam át, mert olyan tehetséget éreztem benne, amit még soha. A gondolatolvasás, erő, pajzs és jövőbe látás mind benne van. Így hát láttam benne a fegyvert és védelmet egyaránt. Kiképeztem vámpír és farkas ellen egyaránt. Nem tudom meddig lesz a Volturival de ő vegetáriánus, mint ti. Mint már sejted engem megbüntettek mire ezt a levelet olvasod. Kérlek, segíts neki ő nagyon különleges, de még tanulnia kell. Nem tud, még mindent bár a képességét már tudja irányítani, de az életről nem sokat, tud. Nagyon okos gyorsan tanul én minden tudásom át adtam neki most te jössz. Nagy hasznotokra lehet és szerintem ő a megfelelő pár Edward számára.A Volturi nem tud ártani neki minden erőre immunis. Nem lehet ártani neki. Fogadd, be őt kérlek, és apja helyett legyél apja én megpróbáltam, de nem sokáig lehettem mellette. Kérlek vigyázz rá és segíts neki az öröklétben, amíg szükséges. Ő a védelem a családod számára, amit még a Volturi sem tud megsebezni. Az erő és a boldogság a fiad számára.
Köszönettel: Régi barátod Alistair.
Miután elolvastam csak döbbenten ültem és számoltam a perceket mikor indulhatunk Forksba. Már a bútorokat is megrendeltem. Ekkor Aro jött be.
-Eljött a perc kicsi Bella! Indulnod kell!
-Rendben. Hozom a csomagokat.
-Hagyd, a fiúk elintézik neked.
-Felix, Demetri hozzátok kérlek a csomagokat- utasította őket Aro.
-Indulj utadra Édes Bella! Vár rád az új élet és ne feledd, hamarosan találkozunk.
-Köszönök mindent Aro.
Beszálltunk a Volvoba és elindultunk. Késő este értünk Forksba. Éreztem az idegen vámpír illatot és minden más olyan furcsa volt. Itt mindig esős idő lesz úgy, hogy nem kell félnem, hogy napos, lesz az idő. Nagyon gyorsan kipakoltunk és a bútorokat is elrendeztük. Szombat délután volt Felix induláshoz készen volt. Sajnáltam, hogy elmegy már a végére egész összebarátkoztunk.
-indulsz?
-Igen Bella. Légy jó és vigyázz magadra. Nem sokára találkozunk. Bár te vega vagy attól még mi befogadtunk a családba, és ha nem érzed, jól magad itt mindig visszajöhetsz, hozzánk ezt tudnod kell. Aro is nagyon megszeretett.
-Köszönöm Felix. Most menj, mert már biztos várnak rád. -megöleltem búcsúzóul.
Végre egyedül maradtam a nagy házban. A kert is gyönyörű volt egy kis tó volt a közepén mini szökőkúttal. A háznak volt egy kis terasza ott sok időt fogok tölteni előre, látom.
Elmentem lezuhanyozni és valami kényelmesebbet vettem magamra. Elhatároztam körbe nézek, a környéken feltérképezem a terepet. Csak remélni tudtam, hogy egyik Cullennel sem találkozom még. Még nem jött el az idő hogy megkeressem őket. Kiléptem a szabadba és elkezdtem futni az erdő fele. Meg álltam az erdő szélén és emberi tempóban kezdtem sétálni befele, hogy mindent megcsodálhassak. Élvezzek minden pillanatot, a szelet, a madarak hangját.
Már jó ideje sétáltam meg jelent egy vöröses farkas és rám vicsorgott.
-Ne ijedj meg békés szándékkal jöttem. Látod a szemem, állatok vérét iszom. Nem vagyok az emberekre veszélyes. Kérlek, vezess a vezetőhöz beszélni szeretnék vele.
Erre csak bólintott és mutatta, hogy kövessem. Egy tisztásra értünk és többi farkas volt ott ránk vártak. Biztos vagyok benne. Ekkor a vöröses farkas elfutott és emberként jött vissza. Izmos fiú volt rövid fekete haj csokoládébarna szemek. Olyan ismerős volt, ekkor jöttem rá, hogy a látomásban szerepelt fú lépett elém.
-Szia, a nevem Jacob Black. Minek köszönthetjük a látogatásod?
-A nevem Isabella Masen. Mint láthatjátok vega vagyok és szeretnék letelepedni a közelben egy ideig. Mindent tudok rólatok és szokásaitokról ki vagyok képezve farkas és vámpír ellen. Békésen szeretnék mellettetek élni. És később a Cullen családot is megkeresem.
-Mi az, hogy mindent tudsz rólunk és ki vagy képezve?- kérdezte Jacob.
-Ezt később szeretném elmondani mármint az életem történetét. Most szeretnék kettesben lenni Sammel később úgyis mindent meg tudtok Sam gondolatain keresztül. Vagy nem??
-De igen. Nem maradhat senki egyedül egy vámpírral ez a szabály.
Erre Sam elfutott az erdőbe, hogy emberré változzon. Mikor visszajött magam izmos férfi láttam és utasította a többieket.
-Menjetek. Később csatlakozom. De ha úgy jobb maradjatok a közelben. Most menjetek.
-Kérlek, sétáljunk egyet.- kértem Samet. Ő bólintót.
-Rendben és most mesélj, kérlek. Miért vagy itt?
Mikor mindent elmeséltem a képességemről is, féltem egy kicsit mit fog mondani elfogadja-e hogy itt fogok élni egy városban velük. Elmondta a szabályokat, amiket be kell tartanom.
-Rendben bele egyezünk. De van néhány szabály, amit be kell tartanod. Hozzánk La Push-ba bármikor jöhetsz, ha segítségre lenne szükséged. És kérlek, holnap este gyere, el szeretnélek bemutatni a törzsnek. Ne okold magad, ha valaki még nem fogad el. Van, aki egy kicsit önfejű. Nem tudtam mindenkit megnevelni, ha érted mire célzok.
-Igen értem. Várj, valamit érzek. Egy másik vámpír. Mit akarhat?
-Igen ő Edward Cullen. Gondolom téged jött megismerni, már átléptük a határt.
-Milyen határt?
-Tudod ők azok a család, akivel egyességet kötöttünk.
-Ja, igen már emlékszem. Kérlek, ne hagyj egyedül vele.
Ekkor megjelent egy bronz vörös hajú fiú. Az, az aranybarna szempár olyan ismerős. Kicsit úgy néz, rám mintha mérges lenne. Furcsa még nem is találkoztunk. Oda jött hozzánk.
-Sziasztok.
-Szia, Edward.- köszöntünk egyszerre Sammel.
-Ne lepődj, meg Edward mindent tud rólatok.
-De hogyan miért nem tudok olvasni a fejedben?
-Mert blokkolom. Miért jöttél? Mit akarsz tőlem. Amint látod én is vega vagyok.
-Mond meg apádnak légy szíves, hogy most nem tudok menni holnap iskolába, kell mennem. És ígérem, holnap megkeresem és beszélek vele.
-Rendben van nem erőszak.
-Most pedig mennem kell. Kérlek, bocsássatok meg. Sziasztok.
Azzal otthagytam őket. Másnap reggel beültem a Volvoba és elmentem suliba. Cullenek már ott vártak a parkolóban a kocsijuk mellett. Alice jött oda hozzám.
-Szia, Alice Cullen vagyok.
-Jól tudom, kivagy és én is láttam, hogy jóban leszünk később, de most még hagyj egy kis időt nekem. Szia.
-Jól van, ha te így gondolod.- lepődött meg Alice.
Elsétáltam mellettük. A suliban biológia volt az első órám természetesen Edward mellé ültetek. Gondolatban küldtem neki néhány mondatot, hogy hagyjanak békén még egy ideig. Meglepődve nézett rám most miért tud olvasni a gondolataimban.
-Szia, Edward.
-Szia. Te gondolatban szoltál hozzám.
-Igen kérlek, hagyatok, még egy ideig szeretnék normálisan beilleszkedni és nem szeretném, hogy egyből rólatok pletykáljanak. Jobb lesz így értsd meg kérlek.
-Rendben, de akkor válaszolj néhány kérdésemre kérlek.
-Oké -bólintottam felé.
-Miért tudok most olvasni benned? Honnan tudtad kik vagyunk. Mit akarsz a farkasoktól?
-Nekem elég összetett a képességem. Bennem a gondolatolvasás, jövőbe látás, pajzs és erő mind meg van. Mindent tudok rólatok apád régi jó barátja volt a mesteremnek és a Volturival éltem egy darabig. A farkasokkal pedig csak közöltem, hogy vega vagyok és békés szándékkal jöttem. Ma megkeresem apádat és átadom neki a levelet, amit hoztam, amit már a húgod is látott.
-Rendben. De szeretnék ott lenni apám mellett.
-Nem. Ne avatkozz bele a mi dolgunkba apádnak nem lesz, semmi baja később úgyis megtudod.
Azzal ott hagytam és elindultam a suli elé, hogy megkeresem Carlislet. A gondolatok csak úgy kiabáltak a Cullenek fejében. Utánam akartak jönni, de Edward nem hagyta nekik. A korházba mentem tudtam, hogy ott van. Ösztönösen mentem az irodája felé. Az illető biztos megérezte, hogy jövök már várt rám.
-Gyere, bekérlek Isabella- súgta nekem bentről tudta, hogy én vagyok.
-Jó napot. Honnan tudta, hogy én vagyok?
-Az illat alapján. És a fiam telefonált, hogy jössz, már vártalak.
-A levél, amit már várt úgy hiszem Alice már tájékoztatta, hogy hozom.
-Igen, kérlek, foglalj helyet és nyugodtan hívj Carlisle-nak.
-Rendben.
Elkezdte olvasni a levelet és gyakran rám pillantott. Mikor befejezte felnézett rám és így szolt.
-Szeretnél a családom tagja lenni? Sokkal tartozom Alistairnek ez a legkevesebb, hogy segítek neked.
-Nem akarom senkire rá erőltetni magam. Egyedül is jól elvagyok. És a fia sem kedvel a többiek sem fognak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó