- Colin kérlek, ne nehezítsd meg. Így is eleget tanultam már.
- Linda, vizsgázz le, meglesz a diplomád.
- Colin!
- Gyorsan tanultál és sok évvel a korod béliek előtt jársz. Csak az én kedvemért. –mondta aranyosan és megcsókolt, fojtattuk volna, de egy bizonytalan és ismerős hangot halottam a földszinten. Felpattantam az ágyról és lesiettem a lépcsőn.
Nem hittem a szememnek. Matt. Éppen Ninával beszélt.
- Nina?
- Igen. Mit keresel itt Matt?
- Bocsánatot szeretnék kérni, hogy elmentem mikor Linda… meghalt. –mondta és megsajnáltam szegény.
Megláttam a kezén a karikagyűrűt és elmosolyodtam. Állt Matt mellett egy magas rövid fekete hajú lány is, akinek szintén volt gyűrűje. Biztosan ő a felesége. Ez kissé viccesnek tűnt.
Én Mrs. Curtis. Ő pedig Mrs. Newton.
Mondjuk igaz hogy a Vegas-ban tartott esküvőnk kissé hirtelen ötletnek tűnt, de később esetleg lesz egy tisztességes is.
- Én?
Pár másodpercig lebénultan bámult.
- Linda Hoch?
Válaszul jobban mosolyogtam.
- Te vámpír vagy? –döbbent le
- Igen. Colin megmentett –éppen mögöttem állt és átkarolta a derekamat.
- Sajnálom, hogy elrohantam. Annyira megbántam már. Ezerszer is. Milliószor.
- Semmi baj Matti. Eleinte úgyis kezelhetetlen voltam. –lesütöttem a szemeimet az első fél évre visszaemlékezve.
- Csak újszülött voltál drágám. –nyugtatott meg Colin.
Matt egy percre lefagyott a mondat hallatán, de a mellette álló fekete hajú lány megérintette a kezét és egy furcsa hullám ment át az arckifejezésén, majd kissé ellazult.
- Linda sajnálom.
- Már megbocsájtottam mindenért, ugyanakkor én is kérhetnék bocsánatot a szívtelenségemért. És mióta elmentél az óta nem is haragudtam rád. Soha. Meg tudlak érteni Matt.
- Jaj, Lids. Ne legyél ilyen kedves, megbirkózok az igazsággal.
- Ez az igazság Matti.
Colinra pillantottam. És ő bíztatóan mosolygott rám. Vettem egy mély levegőt és a kanapéra mutattam, majd a fejmozdulatommal behívtam őket és leültek.
Bill lehuppant Matt mellé és megbökte az oldalát.
-Hey! Van feleséged ember? –vigyorgott
-Igen. Ő itt… - mutatott a magas lányra, aki közbevágott.
-Liza vagyok, nagyon örülök, hogy itt lehetek.
Ezen mosolyognom kellett. Milyen magabiztos lány.
-Úgyszintén. Én Edgar vagyok.
-Én Colin ő pedig Ian. –mutatott a sarokban fortyogó Ianre.
Azt hiszem még mérges Mattre Joe halála miatt. Nem szólalt meg csak rápillantott melegen Lizára és Mattet kihagyta, keresztülnézett rajta.
-Kate vagyok, nagyon örülök. – mosolygott Katy Ian mellől.
Nin kivárta, amíg mindenki elmondja a nevét és vett egy mély levegőt.
-Szia Lizzy én Nina Lind vagyok, Colin a tesóm, azért más a vezetéknevünk, mert csak az édesanyánk azonos. Remélem, nagyon jó barátnők leszünk, és még nagyon sokáig itt maradtok velünk.
Nin nem okozott csalódást, hozta a formáját. Ezen csak mosolyogva megráztam a fejem.
-Jaj, Linda. Te soha nem értékelsz engem. – duzzogott.
Az égnek emeltem a tekintetemet.
-Nina, nem is szóltalak le soha. Mellesleg szeretlek és igen is sokat segítesz nekem és ezért hálás vagyok.
-Biztos Lids?
-Igen Nin. –mosolygott egyet és szorosan megölelt.
-Köszönöm.
Colin megköszörülte a torkát és Nina elengedett. Elment az erdő felé.
A többiek is mentek a saját dolgukra, a végén csak én, Colin, Liza és Matt maradtunk a házban.
-Mi történt Linda? –kérdezte Matt
-Colin? Kérlek… - esedeztem, mert nem szeretek erről beszélni, a fájdalmam… szörnyű volt.
-Rendben elmondom én. – mondta Colin és vett egy mély levegőt –Mikor elmentél, a pajzs ellenére le tudtam győzni a vámpírt. Mikor visszafordultam Lindához megrémített a látvány. Ott feküdt a földön, vérbe fagyva levegőért küszködve a bordái által összezúzott tüdőjével és eszméletét vesztve. Egyetlen egy választásom volt. Átváltoztatni, csak ezzel menthettem meg őt. Odarohantam hozzá és mikor belemélyesztettem a borotvaéles fogaimat, elöntött a melegség. Nem tudtam abbahagyni. Ez ahhoz hasonló, mint mikor van egy poharad, amiben a világ legjobb bora volt és kiürült és az utolsó cseppet is ki akarod szedni. Linda túlságosan sok vért vesztett…
-Te nem vagy normális! –förmedt rá Matt és erre nagyon ideges lettem Colin megmentett ő elfutott.
-Milyen jogon bírálod meg az én Colinomat? –dühöngtem. Már éppen beszédre nyitotta a száját, amikor elöntött egy késztetés és az egész testem bizsergett. Éreztem a kezemben, a lábamban, a mellkasomban, az egész testemben az erőt. Rápillantottam Mattre aki éppen összeesett és a földön összerándult a fájdalomtól. Azután hirtelen lefagytam a látványtól és Matt kicsit ellazult. Ha lehet így nevezni.
Ránéztem Colinra aki köztem és Matt között váltogatta a tekintetét.
-Matt! –esett kétségbe Liza és leguggolt mellé.
-Ez… ez én voltam? – ismét Colint figyeltem, aki kitágult pupillákkal bólintott.
-Matt saj… sajnálom.
Gyűjtött egy kis erőt és felült a kanapéra Liza pedig aggódva fürkészte.
-Jól vagy Matt? –kérdezte aggodalmasan
-Kutya bajom. –mondta nyöszörögve. – Tényleg.
-Mi? Még hogy semmi bajod? Alig tudsz beszélni.
-Matt! Annyira sajnálom!
-Semmi baj, jogos volt. –egyre tisztább lett a hangja, amikor teljesen visszatért az ereje felállt.
-Matt? –szólt neki Lizz
-Fojtasd Colin kérlek. –bólintott Matti.
-Rendben. Szóval, mikor éppen… tudod, akkor rápillantottam az arcára. Magamhoz tértem és elugrottam mellőle. Utána m a fájdalomtól ordított, de a méreg mennyisége nem volt elég. Újra meg kellett harapnom. Már könnyebb volt, végig az arcát figyeltem. Vagy százszor megmartam. Ezután már csak várnunk kellett. Kivárni a halálát. Vagy átváltozik, vagy végleg elmegy. A folyamat nála sokkal hosszabb volt. Öt nap kellett. Szörnyen szenvedett. Hallani lehetett, ahogy a csontjai visszatérnek az eredeti helyükre és beforrnak. A sikításait a fájdalomtól.
Megrezzentem az emlékek áradatától, a nagy sötétségtől, a fájdalmamtól.
-Mikor magához tért a szíve még dobogott. Csak pislogott az után jött egy újabb keserves ordítás és a szíve elhallgatott örökre. Felpattant az ágyról és a vörös szemei kétségbeesettek voltak. Mikor elmentünk az első vadászatra… valami rosszul sült el és kettő ember életét kioltotta. Rosszkor voltak rossz helyen. Utána egy évig minden normálisan ment, majd tegnap…
-Hibát követtem el. –ismertem be. –A városban akartam venni új ruhát, és amikor hazafele jöttem a kocsimmal, megláttam, hogy egy ártatlan nőt „bántanak”. Hat férfit mészároltam le. Vigyáztam, hogy vér ne legyen, de az egyik belenyúlt a földön lévő üvegszilánkok egyikébe és a vére kibuggyant. Elragadott az ösztön. Egyet… csak egy férfi lett ilyen módon az áldozatom.
-Véletlen volt. –nyugtatott meg Colin
-De már olyan szépen sötétedett be a szemem, majdnem teljesen fekete volt. És most ismét vörös. –duzzogtam.
Matt kuncogott és Liza pofonvágta.
-Ne röhögj Matt! Velem is ez történt… hasonló! –ordított Liza
-Mi történt? –kérdeztem egy visszafojtott mosollyal.
-Mikor tegnap mentünk haza az évfordulónkról, túlságosan elgyengültem és egy ártatlan nő túlságosan vonzó volt és én túlságosan engedtem a vonzalomnak.
-Megesik. –mondtam. –Főleg velem. –az égnek emeltem vörös tekintetemet és szárazon mosolyogtam.
-Mindenkinek lehetnek hibái, de te… nagyon erősen ellenálltál az újszülött létnek mindössze egy őrült hónap. –válaszolt Colin a reakciómra.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó