4. fejezet: Vadászat, család, és képességek


(Bella szemszöge)

Ott álltunk a kis falu határában. Már világos volt csak még a nap nem látszódott a horizonton. Felnéztem a férjemre, aki éppen engem nézett. Arcán elszántságot, és féltést véltem felfedezni de nem kérdeztem meg hogy mi a baj, mert ekkor intett a fejével, hogy menjünk. Az egyik közeli földön kint dolgozott három férfi. Ahogy közelebb mentünk egyre jobban lehetett érezni az illatukat, és én egyre jobban vágytam rá, hogy a fogaim megtalálják a nyaki artériájukat. A testükből áramló meleg megcsapott minket, amint közelebb értünk nem éppen emberi tempóban. Hallottam a szívverésüket felgyorsulni amint észrevettek minket, de már késő volt nekik, mert ekkor Félix elengedte a kezem és én rávetettem magam az egyikre. A vére olyan édes és forró volt hogy teljesen elfeledkeztem magamról, simogatta a torkom égető részét és egyben mintha gyógyszer lenne arra a fájdalomra. Amikor az utolsó csepp is lecsurgott a torkomon, ellöktem magamtól az ernyedt kihűlt testet, és Félix tekintetét kerestem. Ő még éppen a másik férfival volt elfoglalva ezért nem zavartam meg inkább felálltam és végignéztem magamon. Egy kevés portól eltekintve semmi változás. Kelet felé fordultam és a nap éppen kibújt a hegyek mögül. Ahogy a nap fénye a bőrömhöz ért, szikrázó gyémántfényűvé változott. Nem győztem csodálni ezt a gyönyörű csillogást. Füstszagot éreztem, ezért megfordultam. Félix a három testet leöntötte valamivel és meggyújtotta. Gondolom azért, hogy ne hagyjunk bizonyítékokat. Az ő bőre is ugyanúgy ragyogott mint az enyém. Tekintetünk találkozott, mire elindult felém. Lassan, emberi tempóban jött oda hozzám. Megállt előttem, felemelte egyik izmos karját, és kezével végig simított a nyakamon, majd hátranyúlt a tarkómhoz és közelebb húzta a fejem az arcához. Megcsókolt, de olyan lágyan, mintha egy kis pálcika lennék amit simán eltörhetne. Jól tudom, hogy mekkora ereje van, de már nem vagyok ember…nem kell ennyire óvnia engem. Karjaimmal átöleltem és közelebb húztam magamhoz. Erre ő is felbátorodott és szinte letepert. Nevetve húzódtam vissza egy picit, hogy a szemébe nézhessek, amiben semmi mást nem láttam az izgatottságon és a szerelmen kívül. Elindultunk haza mivel már javában sütött a nap és nem akartuk hogy valaki meglásson minket. Séta közben elmerültem gondolataimban. Megöltem egy embert…hidegvérrel végeztem vele és még csak rosszul sem érzem magam miatta. De a vére…olyan finom és csábító volt, hogy ha akarnék sem tudnék neki ellenállni. Egyébként is, a vámpírok csak vérrel táplálkoznak, ha lenne más lehetőség azt Félix biztos mondta volna. Egy lépcsőn sétáltunk felfelé, vissza abba a toronyszobába, ami kiderült hogy Félixé és az enyém, már messziről hallottuk a hangokat. Az új családom hangjait, amint épp beszélgetnek. Beléptünk mire tíz vöröslő szempár szegeződött ránk, és a beszélgetés rögtön abbamaradt. Innentől Félix vette át a szót.
- Szívem, ők itt a családunk. Aro, Marcus, és Caius. – mutatott végig három férfin akik közelebb jöttek, megöleltek és üdvözöltek.
- Szerbusz kedvesem. Már vártunk rátok. Örülök hogy a családunkban üdvözölhetlek Bella. – mosolygott rám Aro, miután mindentudóan végig mért.
- Én is örülök Aro és köszönöm. – elengedett majd arrébb lépett és most Marcus szorongatott meg és hasonló kedves szavakat kaptam tőle is. Aztán Caius következett aki csak a kezét nyújtotta, és akkor éreztem meg…az ő keze meleg volt. Nem bírtam a kíváncsiságommal…
- Elnézést, Caius? Szeretnék kérdezni valamit… - kezdtem bele bátortalanul.
- Hát akkor kérdezz! – mordult oda, és most először mióta itt vagyok lekicsinyítve éreztem magam.
- Csak azt szeretném tudni…hogy a te kezed miért olyan meleg? A többiek keze is langyos a számomra mivel jóval hidegebb a testem…de a te kezed hozzám képest forró. Ez minek köszönhető?
- Nos, Bella ennek a képességemhez van köze. Parancsolni tudok a tűznek. Életre tudom kelteni, el tudom oltani és manipulálni, irányítani is tudom. Van még más kérdésed? Mert ha nincs akkor én mennék is ezer dolgom van. Jane! Majd gyere az irodámba. – ezzel kiviharzott.
- Jó, persze Caius. – motyogtam és csak utána bámultam, míg egy kezet éreztem a vállamon.
- Ne is figyelj oda rá! Egyébként Heidi vagyok, ha nem emlékszel…
- Oh, szia! Mi afféle barátnők vagyunk nem igaz? – kérdezek rá rögtön a lényegre. Kell majd a lány társaság is. Heidi-nek gyönyörű hosszú, göndör sötétszőke haja, magas mégis rendkívül formás testalkata, gyönyörű arca, és persze vöröses-feketés szemszíne volt. A ruhája, simulós hosszú fekete szaténnadrág, míg a felsője türkizkék mély kivágású selyem felső, és magas legalább nyolc centis fekete tűsarkú. Hát…ezek nem spórolnak.
- Igen, azok vagyunk! Jajj, már annyira várom a délutánt, az csak a miénk lesz. Kate, te, és én bevonulunk a gardróbomba. – mosolyog és rám kacsint, amin már muszály volt nevetnem, mivel fogalmam sem volt, hogy egy felnőtt nő, hogy képes olyan képet vágni amihez inkább egy 10-11 éves kislány arckifejezése illene.
- Jó, jó rendben. Heidi hagyd legalább levegőt had vegyen. – szólt rá Félix, és most igazán úgy éreztük magunkat, mintha az apukánk tett volna rendet.
- De minek neki levegő? – hallottuk az enyhén ironikus kérdést, amit egy másik szőke lány tett fel. Erre a kérdésre mindenki felnevetett. A nevetés csak akkor maradt abba, amikor valaki becsapta maga mögött az ajtót. Valaki nagyon rossz hangulatba lehetett.
- Ő volt Jane! – súgja oda nekem Félix hogy a többiek ne hallják.
- Ne is törődj vele! - Jön oda hozzám az a szőke lány aki az előbb megnevettette a társaságot.
- A nevem Kate. Örülök hogy megint jól vagy. Sőt jobban. – mutat végig személyemen és mosolyog. Mindenki csak mosolyog. Szeretek itt lenni.
- Bella, ők itt Clara, Alec, Tia és Demetri. – mutatja be nekem Félix még a többieket is.
- Clara Aro felesége, Tia pedig Marcus-é. – int a két gyönyörű nő felé akik szintén megölelgetnek.
- Ez a kölyök itt Alec. – böki oldalba játékosan azt a kis srácot akit megnevezett. Annyira hasonlít Jane-re!
- Tudod Félix, ha akarnálak simán móresre taníthatnálak, itt mindenki előtt. Szóval csak ne kölyközz itt nekem. – sértődik meg rögtön, de azért cinkosul rám vigyorog és köszönt.
- Hello Bella! Megakartalak kérni hogy ne haragudj a nővéremre…ő nehéz időket él meg mostanában. – aha! Tehát Jane a nővére. Ezért hasonlítanak ennyire. Amilyen kedves az öcsi olyan undok a nővére.
- Hát rendben Alec, nem haragszom rá, de nem is leszünk barátnők az egyszer biztos.
- Ezzel szerintem ő is így van. – szólalt most meg az utolsó férfi, aki még nem lett bemutatva.
- Szerbusz Bella, Demetri vagyok. Mondhatjuk hogy Félix fogadott bátyja. – elneveti magát ennél a mondatnál, mire én felnézek Félixre. Csak mosolyog, és vállat von.
- Na jó! Túl vagyunk a bemutatkozáson, és most Bella, ha megkérhetlek, eljönnél velem és Clara-val az irodámba? Megkellene beszélnünk egy-két dolgot. – szólt Aro.
-Persze Aro, mehetünk. – válaszolok, majd elengedem Félix kezét és egy gyors csókot nyomok ajkaira.
- Jól van kedvesem, akkor csak gyere velünk. – hív maga után és elindulunk le a lépcsőn. Egészen az alagsorba lementünk, ahol semmi fény nem volt, mégis mindent tökéletesen láttam. Vámpírlátás…van jó oldala is. Egy nagy régimódi vastag faajtóhoz értünk, amely egy félkör alakú terembe vezetett. A teremből három ajtó nyílt, és mi a középsőbe mentünk be. Gyanítottam hogy a másik kettő pedig Caius-é, és Marcus-é. Aro „irodája” egy nagy bőr ülőgarnitúrából, egy hatalmas könyvespolcból és egy íróasztalból állt. A falon régi képek díszelegtek, amelyek talán megfizethetetlen értékűek. Aro int a kanapé felé hogy üljek le. Szót fogadok és leülök, bár ez a hely hátborzongató!
- Nos, Bella a képességeinkről szeretnék veled beszélni és a tieidről. - az enyémekről? Na erre kíváncsi leszek.
- Rendben Aro. De nekem nem hiszem hogy van efféle képességem. Lássuk be hogy még eddig nem csináltam semmilyen különleges dolgot.
- khm… Nem hinném hogy tisztán látnád magad. A testhőmérsékleted már majdhogynem fagyos, amiből arra következtettem eleinte, hogy képes leszel valamiféle hideget kibocsátani esetleg fagyasztani, de mostanra ebben már biztos vagyok, mivel Tia érzékeli a többi képességet és nálad kettőt is talált. Ez ritka, de igen figyelemre méltó dolog Bella. Kétségem sincs afelől, hogy a fagyasztós dolgot még ki kell tapasztalnunk, de a pajzsod sem hátrány ami az elmédet védi. Azt szeretném, ha gyakorolnál egy kicsit és megpróbálnád majd kilökni ezt, hogy a közeledben lévőket is megvédhesd. Ez csatákban nagyon hasznos lenne és néha még itthon is, amikor Jane szórakozik…tehát mit gondolsz?
- Nos, igazából nem tudom. Semmit sem tudok most mondani annyira megleptél. Sohasem gondoltam erre, még álmaimban sem. De megteszek minden tőlem telhetőt, hogy hasznodra legyek a testőrségben. Viszont rengeteg kérdésem lenne. – azthiszem ennél jobb választ nem tudtam volna adni, és tényleg sok kérdésem volt.
- Rendben kérdezz, amit csak akarsz. – válaszolja, de még nem is sejti hogy mibe egyezett bele.
- Szóval, ti mire vagytok képesek? Alec, Demetri, Kate, Heidi, Marcus, ők mit tudnak? Sokan éltek itt? Milyen gyakran van vadászat? Milyen feladataim vannak a testőrségben? – szegeztem neki a kérdéseimet, de ő higgadtan, és megfontoltan válaszol nekem.
- Alec képes elvenni az érzékelést. Mondjuk a látást, szaglást, hallást, a fájdalom érzékelését, egy szóval mindent. Demetri, hát ő egy nyomkövető. Ha keresünk egy személyt ő képes megtalálni, bárhol legyen a világon. Kate, ő egy igen fura teremtés. Képes rá hogy átvezessen a testén egy erősebb elektromos áramot, amely megrázza az embert és a vámpírokat is egyaránt. Mióta ideköltözött hozzánk Denali-ból azóta ezt segítettünk neki felerősíteni, azelőtt csak a kezében vagy egyes helyeken volt képes létrehozni a testén. Heidi emléktörést tud végezni bárkin, akin csak akar. Elvesz mindent, és csak azt hagyja ott amit ő szeretne. Marcus az érzelmeket és a kapcsolatokat érzékeli. Irányítani nem tudja, csak érzékeli. Megjegyzem találtunk már olyan vámpírt aki irányítani is tudja, csak ő nem állt be közénk. Jasper Hale-nek hívják. – ittam a szavait, de ennél a névnél egy pillanatra megállt és figyelte a reakcióimat. Igazából nem tudtam hogy mit vár, de amikor csak értetlenséget látott az arcomon, akkor folytatta. Ki lehet az?
-Mi pedig, Clara képes blokkolni bárki képességét, megjegyzem nálad csak a fagyasztásnál működhet ez, mert a pajzsoddal nem tud mit kezdeni így hogy vámpír lettél. Az én képességem a gondolatolvasás, de ehhez fizikai kontaktusra is szükségem van. Például, csak akkor látnám Clara gondolatait, ha fognám a kezét. A tieidet még akkor sem, mivel a pajzsod nem engedné. Visszatérve a többi kérdésedre, igen, itt Volterrában sokan élünk vámpírok. Mind a Volturihoz tartozunk, ez a családunk. Ma te, csak a belsőbb testőrökkel találkoztál, de még igen sokan vannak, majd megismered őket. A dolgotok pedig az lesz, hogy amíg nem kell igazságot szolgáltatni addig elcsaljatok ide egy nagy csapat turistát hogy lakmározhassunk belőlük. Így nem kell kimenni vadászni, a városban pedig tilos a vadászat. Van még kérdésed?
-Oh…csak pár száz. – villantok rá egy vigyort. – De ezek nem olyanok, amit Heidi vagy Kate ne tudna megválaszolni. Köszönöm Aro, most mennék ha lehet, és igyekezni fogok a tanulással.
- Persze, persze. Heidi-hez menj kérlek elsőként. Küldettem neked valamit amely biztosan elnyeri majd a tetszésedet. – hm…ajándék Aro-tól. Ez meglepő, csak Jane ne tudja meg.
- Jól van, rendben. Majd később találkozunk, sziasztok! – elköszöntem és elindultam felfelé. A harmadik emeleten meg is találtam Heidi illata alapján a szobáját, ahol már Kate-tel vártak engem.
- Hé, szia Bella! – ugrik a nyakamba Kate, ahogy beléptem.
- Sziasztok, és milyen szédítő rucit találtatok nekem? – kérdeztem a leglazábban ahogy csak tudtam. Mindketten nevettek. Ez jó. Legalább nem vagyok uncsi.
- Hát melyik tetszik jobban? Hármat választottunk ki neked, de hagyjuk hogy te dönts. – hoz elém Heidi három nagy hófehér ruhatartót, és lerakja az ágyra. Felnyitom az elsőt, amiben egy halványrózsaszín selyemruha feküdt, ami nem az én ízlésem, ezért azt félre toltam. A másodikban egy majdnem ugyanolyan piros ruha lapult, ezt már vonzóbb volt de még mindig nem az igazi, így belenéztem a harmadikba is. A tartóban egy sötétkék koktélruha volt nem túl mély kivágással, de eléggé testhez simuló fazonnal. Azonnal beleszerettem.
- Istenem, lányok ez az! Ezt szeretném, megyek és fel is veszem. Berohantam a gardrób szobába hogy magamra öltsem azt a csodát a dobozból. Kintről közben halk kuncogást hallottam, bizonyára jót nevettek a lányok a reakciómon. Felvettem aztán kimentem.
- Na milyen? Mit gondoltok? – egyszerre akadt el a lélegzetük, most én nevettem ki őket.
-Nagyon csinos vagy! – mondták egyszerre, mire mind a hárman felnevettünk.
- Na igen, de ezt azért még vedd fel nem rohangálhatsz mezítláb. – nyomott Kate a kezembe egy gyönyörű tűsarkút, aminek lakk borítása hasonló színű volt mint a ruhám. Felvettem és máris vagy nyolc centivel lettem magasabb.
- De e nélkül sem rohangálhatsz, amint látod rajtunk is mindig rajtunk van, és ezt egyébként is Aro küldte. – mutat végig sötétszürke köpenyén Heidi. Akkor aztán előszedett egy fekete köpenyt a negyedik dobozból és felém hajította. Elkaptam és magamra öltöttem. Ahogy ott álltam a hatalmas állótükör előtt, ahogy végig néztem magamon, a szőke hajam, a vörös szemeim, a köpeny, a ruhák. A tükörből most ránéztem a két „legjobb” barátnőmre, aztán a férjemre aki a szobánkban vár rám és a családomra gondoltam, bármely más élőlény úgy gondolhatta hogy nekem mindenem megvan. De mégis úgy éreztem, hogy valami hiányzik….önkénytelenül is az az aranyló szempár jutott az eszembe.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.