- Mondjuk,mennyünk el egy vidámparkba - Próbáltam rábeszélni.
- Nem,nem,és nem!Felejtsd el!Nem fogok elkábulni - Egy mosolyt eresztettem,és megint felhoztam egy újabb lehetőséget.
- Akkor csak mennyünk el,és nézzünk meg valami látnivalót.Létszives,Edward.Ki szeretném élvezni az itt létet - Kezeimet vállára helyeztem,és közelebb vonszoltam magam hozzá.
- Bella.Akár meg is ölhetnek minket.Még mindig nem fogtad fel?Én nem bírnám ki nélküled.Te lehetsz elég bátor vagy elég erős ahhoz,hogy nélkülem élj,ha az a legjobb,de én sose tudnék ennyire önfeláldozó lenni.Veled kell lennem.Ez az egyetlen módja annak hogy éljek - Szemei féltésről árulkodtak.
- A bárány sokkalta jobban szereti az oroszlánt.És megbízik annyira benne,hogy tudja,semmi baja nem eshet mellette - Itt megakadtam.Egyszerűen elgyengültem Edward beszédétől. - Mégcsak nem is sejtik a Volturik,hogy itt vagyunk! - Hoztam fel újból ezt a témát.
- Ha ebbe most beleegyezek,és történik valami veled,akkor tudod,hogy feladom magam?! - Minden egyes szava igaz volt.
- Igen,tudom.De ilyen nem fog megtörténni.Ugye te is hiszel nekem? - Pár másodpercig a földet pásztázta.Nem válaszolt.Mintha e rövid idő alatt,mindent átgondolt volna.Aztán megszólalt.
- A La Seo katedrális megfelel? - Egy erőltetett vigyort csalt az arcára.
- Tudnom kellene,hogy az mi? - suttogtam,mosolyogva.
- Majd meglátod - Kezével az egyik tincsemet,fülem mögé helyezte.
- Megérkeztünk - Szólt a taxis hátra.
- Köszönjük.Tessék,egy kis borravaló - Edward előrenyújtott egy számomra ismeretlen pénzt,ami igen soknak tűnt.Az a kis borravaló pedig szerintem nagy borravaló volt.
- Szóval ez az? - Néztem rá a magam előtt lévő templom féleségre.Egyik fele oszlopra hasonlított,amin kisebb óra volt található.A tetejére meg csúcsíves kupolát helyeztek.Kisebb lyukak voltak a falán,amelyek ablaknak voltak kivésve.Az épület bal oldalán pedig egy sima házhoz hasonlító rész volt,ami az oszlophoz kapcsolódott.Falait szobrok,és pillérek díszítették.Legfölül pedig egy kereszt helyezkedett el.Tényleg...tisztára mint egy templom. - Edward,ebben mi olyan érdekes?
- Te mondtad,hogy látnivalót szeretnél.Hát tessék,itt van - Elmosolyodott,de rögtön el is tűnt a vidám arckép.Helyette ijedt,rémült tekintet váltotta fel.
- Mi történt?Edward!Mit hallasz?
- Shhh... - csitított el.
- Jólvan - duzzogtam.Arca dühbe gurult,és egy halk morgás hallatszott mellkasa alól. - Most az egyszer mondd el,hogy mit gondolsz!Ez parancs.
- Itt van egy közülük.Érzem az illatát.Márha lehet annak nevezni.Én mondtam,Bella!Mondtam,hogy ez nem jó ötlet!Nem kellett volna rád hallgatnom - Szinte már ordibált velem.Sosem láttam még ilyennek.Egy kicsit fájt,hogy ilyen is tud lenni.Nem mertem mondani semmit.Féltem,hogy még jobban megharagszik.
- Én-én sajnálom - dadogtam.
- Ugyanmár!Hagyjuk későbbre a sajnálkozást.Most bemegyünk - Kézenfogott,és a templom bejárata felé vonszolt.Nem ellenkeztem,így is elég galibát okoztam már.Fizetni kellett volna belépőt,de mi csak úgy elmentünk a jegykezelő mellett.
- Hé!Fiatalok! - szólt utánunk az idős bácsi.Futni igaz nem tudott már,viszont nem hagyta semmiben az egészet.Telefont ragadott,és ahogy gondoltam,az őröket hívta.
- Ez most miért kellett?Miért nem tudtuk kifizetni?Engedj el.Visszamegyek - Karomat kihúztam szorítása alól.
- BELLA!Mondd,észnél vagy? - Megrángatott,és szemei feketévé váltak.Ha ebben a pillanatban még ember lettem volna,éppen sírással küszködnék.De nem.Csak néztem magam elé.
- Bocsánat.Bocsáss meg,szerelmem.Csak...annyira aggódom érted - Magához karolt,és nyakamra apró csókokat lehelt. - Szeretlek - Az utóbbi időben egyre többet ejtette ki ajkán ezt a szót.Remélem nem csak dobálózott vele,mert ebben a pár betűben benne van minden,amire én vágyok.Bár róla nem tudnám elképzelni.Fejét felemelte és mélyen a szemembe nézett.Közelebb hajolt és csókolni kezdett.A falhoz szorított.Egyik lábamat maga mellé emelte,és combomon gyengéden végighúzta kezét.
- Edward!Ne itt! - váltam le ajkáról.
- De én most szeretném.Akár itt a lépcsőn.Mindenki előtt.Tudja meg a világ,hogy nekem csak te létezel - Fejét hátradöntötte,és felnevetett.Ez a nevetés szívből jött.Jó volt újra látni azt,akibe beleszerettem.
- Éppen menekülünk.Nem emlékszel? - Túrtam bele hajába.
- Nem.Éppen nyomkövetősdit játszom - Egy mosolyt varázsolt szájára,de fogát nem villantotta ki.
- Hmm? - Nem értettem miről beszél.
- Követem a szagot.A mocskos vámpír szagát.Meg szeretném találni,és minden végtagját megszabadítani testétől - Kézfejét ökölbe szorította.
- Nem!Megtiltom,hogy ilyet csinálj,Edward Cullen!Legalábbis mikor én itt vagyok,ilyen horrorisztikus dolgot nem fogsz tenni - Toltam el magamtól.
- Legalább csak hagyj nézzek a szemébe... - siránkozott.
- Tudom,hogy nem bírnál ellenállni a csábításnak - Egy darabig csak bámult rám,és valamin igen erősen gondolkozott.
- Szóval te ilyen gyöngének ismertél meg? - kérdezte meglepetten.
- Eddig csak saját magammal bírtam felmérni a tűröképességed,ami lássuk be,nem valami nagy - nevettem.
- Mától bebizonyítom,hogy igenis erős vagyok.Persze nem csak fizikailag.Mi legyen a tét,Swan kisasszony? - Végig simított egyszer alsó ajkamon hüvelykujjával.
- Azt majd kigondolom.De nekünk van egy elintézetlen ügyünk.Nem de,Mr Cullen?
- Már majdnem elfelejtettem - húzta fel szemöldökét. - Dehát valaki lefoglalt.Egy pont,az ön részére - mosolygott.Mikor haladtunk egy lépcsőfokot,a rendőrök azonnal a nyomunkba eredtek.Mi amilyen gyorsan tudtunk,felszaladtunk a toronyba.Talán a kelleténél gyorsabban is.Aztán egyszer csak egy nagy harangnál találtuk magunkat,amit általába akkor szoktak elindítani,amikor halott van.Remélem,most nem lesz szükség rá.De egyre jobban biztos voltam abban,hogy mi egy temlomban vagyunk.
- Hol van? - néztem rá Edwardra.De ő nem válaszolt.Csak elindult megkerülni a harangot.Követtem,és alighogy megtettünk pár lépést,megpillantottam a kilátóban egy fiút.Körübelül tizenhat éves lehetett emberi életében.Tudta,hogy jövünk.Várt minket.Edward morgott egyet,és aztán megfordult.
- Hello - dörmögte mély,de mégis dallamos hangján.Ő is ugyanolyan gyönyörű volt,mint a többiek. - Alec vagyok.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó