Edward nem vitte magával a telefonját,pedig külön kértem rá.Hülye.Azt mondta,a kedvemért lemond a hegyi oroszlán luxusáról,és leugrik az erdőbe vadászni.Milyen lovagias.De itt van Alice,majd ő lenyúlja drága és rövid életem egy szeletkéjét,ha már az öccse nem hajlandó…
-Bella!-Alice zökkentett ki-Bella?
-Igen,Alice?-a szemében a megszokott vidámság csillogott,a kezével óvatosan húzkodta a pulóvere szálait.
-Haragszol Edwardra?-a szemében az öröm és szeleburdiság mellett előkúszott a féltés.Barna szemeim leemeltem róla.Szegény Alice.Szegény Edward.Igazából nem Edwardra haragszom,nem tehet arról,hogy az állatok vérére van utalva.Alice tovább beszélt ezüstcsengettyű hangján-Ne haragudj.Edward csak téged akar óvni önmagától.Tudod,ő egész a mai napig nem dolgozta fel teljesen,hogy már nem ember.Te segítettél megértetni vele,hogy habár nem emberi lény,azért még nem szörnyeteg.És…én féltem őt.Olyan törékeny a boldogsága,Bella!Most végre egy kicsit embernek érezheti magát melletted.Tudom,hogy nagy kérés,de könyörgök,ne vedd el az örömét!Azt ő nem élné túl.-Szomorúan sanyargatta tovább azt a szerencsétlen moherpulcsit.Majd hirtelen felkapta a fejét,és bűnbánó szemekkel csak ennyit mondott:
-Jaj Bella!Én annyira sajnálom.Nem akartalak ezzel terhelni téged!Csak féltem az öcsikémet.Szegény olyan magányos volt száz éven át!-aztán megint könnyed hangnemre váltott,bár még nekem is feltűnt közben az erőlködése.Hirtelen én is rosszul kezdtem érezni magam,Edward valóban így érez?-Tudod mit?Ne is figyelj rám!Menjünk,shoppingoljunk inkább!-és már ugrott is fel.
Tudtam,hogy ettől boldog lesz,úgyhogy utánamentem.Senki nem halt bele még egy kis shoppingba.Habár,ha Alice-vel megy az illető…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó