Mikor haza értem lepakoltam és elhatároztam hogy megkeresem a látomásban szereplő helyett. Átöltöztem valami kényelmesebbe és megindultam kifele a házból. Nem futottam csak emberi tempóban sétáltam élvezni akartam az erdő minden hangját, szépségét. Talán csak most jövök rá hogy mennyire szerettem az emberi mivoltomat. Az esetlenségemet hogy vonzom a bajt, a zuhanyzást mindent. Már jócskán bent voltam az erdőben mikor gondolatokat hallottam. Jó hallásomnak köszönhetően hallottam a csendes lépteket is. Tudtam hogy követnek és éreztem a jellegzetes farkas illatot. Mentem tovább hagytam, hogy közelebb jöjjön és figyelhessen engem. Majd hirtelen megfordultam.

-         miért követsz engem Jacob Black? – mondtam kicsit hangosabban a kelleténél. Ekkor megjelent a vöröses farkas előttem.

-         Honnan tudtad hogy én vagyok? –küldte felém gondolataiban a kérdést.

-         Az illat és a gondolataid mind elárultak. –néztem rá mosolyogva.

-         Csak éreztem a vámpír illatot és mikor megláttalak elkezdtelek követni, kíváncsi voltam hova tartasz.

-         Rendben. Egy vízesést keresek. Tudod merre van?

-         Igen gyere utánam. Kérdezhetek valamit?

-         Igen de szerintem jobb lenne emberként beszélgetni veled.

-         Ja oké. Menj előre már a közelben vagyunk megfogod találni. Mindjárt megyek én is.

Ezzel a mondattal ő lemaradt és kicsit később jött elő a fák közül. Én már az egyik fa tövében ültem ahogy a látomásban is. Csak egy farmer volt rajta felül semmi, az izmai csak úgy duzzadtak. Hallottam ahogy a szíve vadul kalapál. Oda jött és leült mellém a fa tövében. Ő törte meg először a csendet.

-         mikor idejöttél  miért nem kerested meg egyből a hidegeket? –kérdezte tőlem kicsit gúnyosan.

-         Mert nem éreztem szükségét. Azt tudtam hogy titeket kell először megnyugtatnom hogy nem vagyok veszélyes senkire. Kivéve ha a kiképzésemet vesszük.

-         Aha értem. És megismerted már a családot?

-         Még nem holnap kellene elmennem hozzájuk de….-ekkor lehajtottam a fejem.

-         De mi?

-         Ők nem értenének meg engem nem önszántamból lettem vámpír. Én belül még mindig embernek érzem magam.

-         Ők a te fajtád és hozzájuk tartozol.

-         Jake ezt te nem érted, most nem a fajtáról van szó. Ember , vámpír, farkas most mit sem számít.

-         Ne harcolj az ellen ami vagy Bella. A szíved ellen meg végképp ne. Én is átmentem ezen mikor farkas lettem. Nagyon nehéz volt.

-         Jacob te nagyon rendes vagy velem, pedig vámpír vagyok

-         Látod a nehéz időkben mindig találsz egy barátot. Nekem mindent elmondhatsz majd. És Sam is segít majd amennyire tud.

-         Köszönöm.

-         Bella érzed ezt? Vámpír? Edward Cullen az.

-         Na ne állandóan rám talál. Nem hagy békén. Az hiszi övé a világ miért nem hagy élni?

-         Szia Edward- köszönt neki Jacob.

-         Sziasztok. Gondoltam itt lenne az ideje hogy  megismerjem egy kicsit Isabellát ha már a család tagja lesz.- nézett csibészes mosollyal Jacobra.

-         Először is Bellának hívják. És egyenlőre nem úgy látszik mintha a családod tagja akarna lenni.

-         Ebbe te ne avatkozz bele korcs.- nézett rá Edward mérgesen.

-         Ha harc hát legyen harc- vigyorgott Jacob .És már ugrottak is egymásnak.

Még mielőtt kár tennének egymásban szétszedtem őket. Nem esett nehezemre hiszem mindkettőnél erősebb voltam. Mindkettő megdöbbenve álltak előttem.

-         Te ne merj a közelembe jönni-vicsorogtam Edwardra

-         Te pedig Jacob menj haza este találkozunk.- néztem Jacobra.

-         Meg védsz egy farkast a saját fajtád ellen? - kérdezte vicsorogva Edward

-         Edward Cullen én döntöm el kivel és mikor  találkozom. Menjetek haza mind a ketten és mint mondtam ne gyere a közelembe.

-         De…-kezdte volna Jacob.

-         Nincs de indulás haza.

-         Nekem egy boszorka nem parancsol.- mondta Edward

-         Ne akard, hogy haza rugdossalak.- Néztem vicsorogva Edwardra.

Mind a ketten elindultak haza. Még hallottam Edwardot ahogy otthon becsapja az ajtót és mindent el mesél a családnak. Pff. most leírtam magam előttük  legalább nem kell holnap hozzájuk menni. Újból vámpír illatot éreztem. Jaj ne már nem hiszem hogy utánam mert jönni. Hátra fordultam és döbbenve néztem a szemébe.

-         Szia Carlisle! –köszöntem neki. Sajnálom ha megsértettem a fiadat de ő provokált.

-         szia Bella! Szeretném a te változatodat is hallani. Edward néha eltúlozza a dolgokat

-         Csak összevesztek miattam Jacobbal. Jacobbal beszélgettem és ő megjelent és provokálni kezdett. Mikor szétszedtem őket mondtam nekik hogy menjenek haza de Edward tovább provokálta a farkast.

-         Értem. Ne haragudj meg rám, tudom nem kell téged megvédeni de Edward csak az hitte hogy veszélyben vagy. De a többiek nagyon jól szórakoznak hogy egy nő így fel tudta idegesíteni.- mondta mosolyogva.

-         Nem hiszem el megvédeni, engem provokált a pimasz. Felfuvalkodott vámpír.

-         Isabella ha jól látom tetszik neked Edward. Nem de?

-         Na nem azt már nem. Ne gondolj a levélre nem én vagyok a tökéletes pár számára.

-         Most még nem de ha elmúlik a kicsinyes veszekedésetek akkor rájöttök mind a ketten.

-         Na jó ha befejezted a szerelmi életem kivesézését akkor nekem most mennem kell. Szia.

-         Szia Isabella.

 Már este fele volt mikor lementem La Pushba. Ott nagyon sokat mesélt nekem Sam a legendákról. Már kezdtem érteni a farkasokat mikor Jacob leült mellém.

-         sajnálom ami délután történt Edwarddal.

-         Jacob engem nem kell megvédeni te is tudod hogy mi vagyok és azt is hogy mire képeztek ki. Félned kellene tőlem.

-         Tőled ugyan már .gyere menjünk közelebb a többiekhez.

-         Ha lehet nem mennék tűz közelbe, bocsi.

-         Ja persze oké.

Mikor el búcsúztam  haza fele menet a házam közelébe újra vámpír illatot éreztem. Ne már ki lehet az miért nem lehet békén hagyni engem. Alice volt az Jasperrel. Illedelmesen köszöntem nekik, a lépcső alján ültek és beszélgetek.

-         Sziasztok. Minek köszönhetem a látogatást?

-         Szia. Mi csak azért jöttünk hogy el nézést kérjünk a bátyánk miatt.- ugrott fel Alice

-         Nincs semmi gond.

-         Rendben ha megkérlek átjönnél most hozzánk.- kérdezte Alice

-         Miért is?

-         Az az igazság hogy már mindenki megszeretne ismerni. Azóta Carlisle egy folytában rólad beszél. Meg persze Aroval telefonon.

-         Jó menjünk előbb utóbb úgyis túl kell esni rajta, de előtte átöltözhetek?

-         Rendben itt várunk és ha lehet még egy kérésem lemosnád a kutyaszagot magadról?

-         Persze.

Elindultunk a Cullen ház fele és nagy meglepetésemre tárva nyitva volt az ajtó és Carlisle az ajtóban várt minket.

-         gyertek be már vártunk titeket. Tudtam, csak Alice tud meggyőzni hogy gyere hamarabb.

-         Nem kellett győzködni. Belátta, hogy jobb túl esni rajta.

Mindenki a nappaliban várt minket.

-         Szia Bella.- köszönt mindenki.

-         Sziasztok.

-         Hadd mutassam be a családom- szolt Carlisle.

-         Minek mutatsz be minket mikor már mindenkit ismer, és kívülről fújja az életünket- szolalt meg Edward az ablak mellől.

-         Edward létszíves viselkedj- szolt a fiára.

-         Nem ezzel a boszorkánnyal. Majd ha lecsavarja a vasórát és leparkol a seprűvel. Bocsi de vámpír és boszorkány nem tud meg lenni egy helységben. Na én mentem.

-         Edward gyere vissza és kérj bocsánatot.- kiabált utána Carlisle.

-         Isabella te már tudsz valamit ha ennyire nem bír. –hahotázott Emmett míg oldalba nem bőgte Rosalie.

-         Kösz Emmett.

-         Gyere kedves ülj le és mesélj egy kicsit- mutatott maga mellé Esme. Hirtelen a zongorára támadt a szemem.

-         Tudsz játszani rajta?

-         Egy kicsit. Játszhatok rajta.

-         Persze csak Edward szokott rajta játszani. De mostanában ezt is hanyagolja.

Megköszöntem és leültem játszani. Egyetlen dallam vésődött be emlékezetembe az a bizonyos dal. A szívem dallamát játszottam, és csak figyeltem a megdöbbent arcokat. Majd Esme újra megszólalt.

-         honnan ismered ezt a dalt megkérdezhetem?

-         Persze egyszer mikor suliban voltam és bánat ért akkor hallottam hogy a szívem sugja ezt a dallamot. Azóta ha bánat ér vagy öröm mindig ezt játszom.-mondtam nekik lesütött szemmel.

-         Ez nagyon furcsa. Ti is arra gondoltok amire én – nézett a többiek felé Alice.

-         Igen hát tényleg ő az. Így lesz teljes a család.- mondta Esme.

-         Miről van szó?

-         Tudnod kell hogy Edward is ezt a dalt játssza mindig és ha csak te ismered akkor ő lesz a párod a lelki társad.- mondta Rose.

-         Jaj ne már látjátok hogy viselkedik velem. Ne gyertek már ti is ezzel. Most mennem kell. Bocsánat.- felugrottam és kiszaladtam.

Még hallottam ahogy Jasper szol a többieknek hogy utánam jön. Csak futottam és nem álltam meg. Jasper folyamatosan mellettem volt, próbált nyugtató hullámokat küldeni felém.

-         állj meg Bella, beszélnünk kell. Érzem minden érzésed engedj hogy segítsek.- szolt hozzám Jasper.

-         Hagyj békén Jasper ezt egyedül kell megoldanom. – kiáltottam felé.

Ekkor hirtelen valaki a földre taszított. Jasper volt az bevetette a harci tudását hogy megállítson. De miért? Hirtelen harag  kapott el. Most megölöm engem ne akadályozzon meg semmibe. Nincs joga hozzá.

-         Sajnálom de nem volt más választásom.

-         Nincs jogod hozzá. Hagyj békén.

-         Bella. Most már a családhoz tartozol a te gondod a miénk is. A te bánatod a mi bánatunk hát nem érted.

-         Rendben. Gyere ülj le mellém.

-         Na végre. fogadd el már nem vagy egyedül.- szolt Jasper.

-         Ne kezd te is Jasper. Már eléggé unom.

-         Isabella te nem látod de mi igen és én főleg. Te kívülről vámpír vagy de belülről nagyon is emberi vagy ahogy Edward is. Mindig ő volt a családban akin leginkább látszottak az emberi érzések. Te vagy a társa és ezt te is tudod de nem akarod bevallani magadnak mert nem tudsz mit kezdeni az érzéssel. Érzem benned a vágyat, szeretett, félelmet, de nem tudom mire vélni. Ő benne mindez benne van túl spirázátok az egészet. Nem értitek mit éreztek mert mindig egyedül voltatok de most itt vagytok egymásnak és ti meg inkább kicsinyesen marjátok egymást. Az őrületbe kergettek az érzéseitekkel. Nem csak nektek rossz. Fogjátok már fel hogy egy pár vagytok, egy szív mely nem élhet a másik fele nélkül.

-         Miért beszélsz többes számban! Ezt neki is magyarázd el.

-         Ő mindig hallja a gondolataimat. Mindezt ő is hallotta most. És jó lenne ha nem makacskodna és ide jönne mielött Alicet rá hússzítóm. Tudtad hogy Edward neve az emberi életben Edward Anthony Masen volt? Ő azt hiszi rokonok vagytok és ezért nem vállalja az érzéseit.

-         Jasper ez a kettönk dolga tudja hogy félek. Én eddig bárkivel találkoztam mint ellenség sebezhetetlen voltam. De most ha közel engedem már nem leszek az, ő rajta keresztül fognak megölni. Nem élhetek nélküle. Ő az életem miatta létezem. A sorsom bevégeztetett. Én ölni teremtettem nem szeretni én azért létezem hogy vámpírt és farkast öljek. Még egy ok, hogy elmenjek.

-         Ne csináld ezt Isabella. Ha most elmész Edward utánad megy még a halálba is. És mi nem tudjuk megakadályozni. Szeret téged de nem vallja be. Ő neki is új még az érzés.

-         Hagyj elmenni Jasper. Jobb lesz így mindenkinek. Nem kellett volna ide jönnöm.

-         Isabella.

És én már futottam is amilyen gyorsan csak tudtam. Jasper csak úgy berontott otthon az ajtón és elkiabálta magát. Edward Cullen csak te tudod megállítani elakar menni örökre. Carlisle tudta ha én elmegyek és Edward nem talál meg szenvedni fog az egész család és fia előbb utóbb a halálba menekül. Viszont ha megtalál egy ellenségem és mellettem vannak baja eshet bárkinek azt viszont én nem élném túl. Mennem kell járni az utat a járt utat és nem az ismeretlent.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.