Ma jönnek haza Jake-ék a nászútról. Szóval megyek is inkább a kávéházba. Érdekes hogy szinte mindig menekülök itthonról.
1Szia Anya!
2Szia kisfiam! Hova –hova ilyen sietősen?
3Csak a kávéházba, aztán ki a repülőtérre. – majd rohantam is.
***
3Csak egy kávét kérek, meg egy rántottát, köszönöm!
4Csak nem szerelmes a pincérnő? – kérdeztem.
5De nagyon, napról napra jobban.
6Ismerem az illetőt? – viccelődtem.
7Á nem hiszem!
Majd megcsókoltam.– Szeretlek!
Ezt vagy szinte mindennap elmondtam. De azt akartam, hogy tudja, kettőnk kapcsolata nem csak a bevésődés miatt van. Hogy a mi szerelmünk többre termett, mint egyszerű muszájra.
8Izgulsz?
9Picit, végül is… kimegyünk együtt? Bár anyáék is kimennek. Sőt, Rose-ék is. Egy szóval az egész família.
10Tizenkettőkor végzek, értem jössz?
11Persze kint leszek az ajtó előtt.
***
12: 00- egy perccel se több…
Épp az ajtót zárta be. Majd intett nekem. Amikor ideért hozzám tőle meglepő módon a nyakamba ugrott és a nyelve vadul táncolt az enyém körül.
12Hú, ha ezt tudom minden nap eléd jövök. – nehéz volt magamhoz térni.
13Hadd köszönjem meg, mit szólnál, ha már úgyis van két óránk hasznosan, töltenénk el.
Majd ujjabb vad táncra hívta a nyelvemet.
***
A, La Pushnál voltunk , ültünk a kocsiba. Vagyis hát Carlie az ölembe ült. Az egyik kezem a hajába túrt, míg a másik a derekát simogatta majd egyre lejjebb és lejjebb. Az ő keze meg a mellkasomon járt fel le, kigombolva a pólóm gombjait. Így ment ez elég sokáig, míg csak azt vettem észre, hogy lekerült rólam a póló és róla is. Sőt én már a melltartóját akartam kikapcsolni. De nem állított meg. Akkor kapcsoltam.
- Hé állj, mi… biztos, hogy ezt akarod? Aztán eszembe jutott a tegnapi randink. Hogy azt mondtam, hogy menyire más, mint Nessie.
- Jaj szívem de én nem akarom, hogy megváltozz! Nagyon szeretlek, és soha nem akarnálak megváltoztatni. Így imádlak, imádom minden porcikádat, és ami a legfontosabb téged!