1. Több mint 10 éve nem láttam Bellát ennyire izgatottan idegesnek. Nem csodálkozom, hisz én is izgultam. A Cullen-ház nappalijában voltunk. Bella idegesen járkált, Carlie a könyvespolc előtt állt, Rose, Alice és Esme az emeleten vannak, Emmett és Jasper már elmentek. Edward a fotelban én a kanapén ültünk. Május van, de ahogy Forksban az természetes felhős és ködös.
Esme lejött és a férje mellé állt. Edward oda szólt neki:
- Soká még?- kérdezte.
- Nem, már nem olyan soká, de azért még ne állj föl. - mosolygott Esme.
Hangosan sóhajtottam mire mind rám néztek.
- Nem értem… Meddig tart felvenni az a ronda talárt és elindulni?
Edward vállat vont, Bella sóhajtott. Carlie, megtalálva a megfelelő könyvet leült, de továbbra is a gondolataiba merült. Esme a konyhába indult ellenőrizni a kamerákat. Én felálltam a hifihez léptem és bekapcsoltam. Edward cd-je szólalt meg, a finom zongorajáték megnyugtatott. Bella a férjéhez sétált és az ölébe ült.
Ekkor Rose libegett le a lépcsőn, őt Alice követte s végül megjelent az, akire mind vártunk.
És ekkor elszállt minden dühöm és idegességem. Gyönyörű volt, sőt még annál is szebb. Az a ronda, mustársárga talár úgy állt rajta, mintha direkt miatta szabták volna. Pedig tisztán emlékszem, hogy Bella ugyanilyet viselt 11 évvel ezelőtt. Rajtam ugyanez ügyefogyottan állt, de nem törődtem vele, most csak Nessie volt a fontos. Mikor elszakítottam a szemem Nessietől körülnéztem a szobában. Edward engem nézett, de egyáltalán nem volt dühös, láttam a szemén, hogy egyetért velem.
A lánya az ő hajszínét örökölte, a nagyapja göndör fürtjeivel kombinálva. Az írisze csoki-barna volt, mint az anyjáé pár éve. A haja fel volt tűzve, csak pár tincs tekergőzött a válla körül. A ballagó sapkája a kezében volt, addig, míg egy hirtelen, cserfes mozdulattal a fejemhez nem vágta. Csengő hangon felnevetett, majd még azelőtt mielőtt kigondolhatta volna az ajtóhoz indult, menés közben kérdezte:
- Van még időnk?- kérdezte gyorsan.
- Van. –mondta Bella és megfogta a lánya kezét. Ilyenkor mindig burkot von köre, ez amolyan anya-lánya szokás. Ekkor csak Bells tudja, mire gondol Nessie, ilyenkor kizárják Edwardot. Bella, lánya gondolatait hallva felnevettet.- Menjetek.
Nessie kilépett a burokból és kézen fogott. Azonnal futni kezdett én pedig könnyen felvettem vele a versenyt. Tudom miért csinálta. Nem akarta, hogy az apja meghallja, mire gondolunk. Én ugyanígy vélekedtem. Alig néhány pillanat alatt a kisházhoz értünk. Edward már nyilván kitalálta, hogy miért indultunk el, tehát nemsokára már itt lesz.
- Csak egy gyors csók. – Még ki se mondtam Renesme már a nyakamat kulcsolta a karjával, ajka az ajkaimat kereste és én segítettem neki megtalálni, vadul csókoltuk egymást. Mikor újra kaptam levegőt a hajába temettem az arcom. Hiába volt félig vámpír, ennél jobb illatot el se tudtam képzelni. Megállíthatatlanul vonzott. Mikor a második csókunknak is vége lett – hogy kapjunk levegőt - elhúzódtam, és a szemébe néztem.
- Vissza kell mennünk. - suttogta csalódottan. Egyet kellett értenem, Belláéknak nehéz lehet féken tartani Edwardot.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
nekem tetszet fojtatás is lehetne