Mindenki érdeklődve figyelte Lou-t, de nem mertek vele igazán beszélgetni. Aggodalommal, féltékenységgel, bizalommal, kételyekkel, és sok szeretettel voltak körülvéve. Lou rám nézett, és éreztem bánatát, hogy nem osztotta meg velünk időben fájdalmas titkát. Roxfordba menet velem jól érezte magát, bár képességemet nem használtam akkor. Kedves, érzékeny lánynak ismertem meg, és ezen a véleményemen soha nem változatok, azt hiszem.
- Megbocsátunk neked Lou, mert őszinte voltál a körülményekhez képest. Nehéz lehetett neked visszaemlékezni a múltadra, melyet mindig is a homályba akartál taszítani! A családban szívesen látott vendég vagy mindig ezután is! - mondta apám a már megszokott nyugodtságával. Mindenki egyetértett a kijelentéssel, csak Rosalie nem, aki dúlt - fúlt a féltékenységtől.
-SZÓ SEM LEHET RÓLA! Ő NEM TARTOZIK A CSALÁDHOZ! NÉZZETEK MÁR RÁ, NEM KÖZÉNK VALÓ! - Rosalie dühkirohanására mindenki feszülten figyelte Lou reakcióját, aki az ablakhoz ment. De semmi reakciót nem váltott ki belőle, legfeljebb önmagában, amit nem érezhettem, mert becsukta a kaput előttem. Magába fordult, és én nem számítottam rá, hogy így reagál. Kinyitotta az ablakot, felénk fordult és figyelte Rosalie reakcióját.
- NEM LÁTJÁTOK, MIT TESZ VELÜNK! DARABOKRA SZEDI A CSALÁDUNK, RÁADÁSUL AZT ÁLLÍTJA, Ő VALAMI FELSŐBBRENDŰ VÁMPÍR! CSAKHOGY MI SOSEM HALLOTTUNK RÓLA!
- Ebből elég Rosalie! Lou igenis igazat mondott. A vámpírok hercegnője létezik, de aki ismerte, már régen meghalt. Így szinte teljesen homályba veszett! Másrészről pedig igazán hálás lehetsz, hogy olyan barátnői vannak, mint Jade és Heather. Tudtommal az első találkozásotok alkalmával Lou majdhogynem véget vettet az életednek! - Carlisle-nek igaza volt, de Rosalie magába fordulva még sokkal rosszabb, mint mikor kimondja, amit gondol és érez.
- Hagyjátok abba! Miattam ne forduljatok egymásnak! Rosalie-nak igaza van, nem tartozom közétek. Túlságosan is jók vagytok hozzám, amit nem tudok viszonozni. A szívem tele van kételyekkel, fájdalommal, gyűlölettel, és halvány szeretettel. Életem során senkit nem szerettem túlságosan, mert sebezhetővé váltam volna, és tönkre tettem volna az életem. Mindig a „csendes lányt” mutattam mások felé, miközben féltékenységet, irigységet éreztem, mert mindenki boldog volt körülöttem, de én legbelül csak szenvedtem. Rosalie szépsége és ízlésvilága számomra csak álom, semmi több. Ti csodálatos család vagytok, de én. - Lou hangja elcsuklott, és végignézett a családon. Hirtelen sarkon fordult, és az ablakon át távozott. Mindenki Rosalie-ra nézett, és síri csend lett úrrá a házon. Esme és Carlisle szomorúak voltak. A többiek nem tudták, mit érezzenek most. Emmett hirtelen felpattant, és az ablak felé nézett.
- Mi van veletek Cullenek! Rose, hogy vagy képes mindig csak magaddal törődni. Tudod, milyen Lou valójában? Nem, akkor kár volt eltűnnöd, és ne próbálj meg csitítani, mert nem fogom szó nélkül hagyni cicám! - Sosem láttam Emmett-et ennyire védeni valakit, de legalább ez is kiderült. Rosalie tágra nyílt szemekkel nézett Teddy macijára. - Gondolkodás nélkül hülyeségeket mondasz, cseppet sem törődve azzal, hogy másokat mennyire bánt! Nem csodálom, hogy Lou fél tőled! Tudd meg, azért nem meri kimutatni az érzéseit a család felé, mert azon gondolkozik folyton, amit mondd, mennyire sérthet téged! Inkább egyedül él tovább a világban, mintsem téged magára haragítson! - Emmett ezzel mindent elmondott arról, hogy miről volt szó, amíg mi aludtunk.
- S... Sajnálom, é.. én csak féltem a családunkat! - hebegte Rosalie.
- Dehogy félted! Te attól félsz, hogy elveszíthetsz engem! Attól félsz, mióta megismerted Lout, hogy egy nap megöl téged! Most elmegyek, és megkeresem! Mikor visszajöttünk, te szépen bocsánatot kérsz tőle! Ammennyire csak tőled telik, JÓ BARÁTNŐK LESZTEK! Érted, Rose?! - mondta Emmett ingerülten.
- Rendben! Úgysincs más választásom! - mondta egyhangúan Rosalie. Emmett az ablakon távozva Lou után eredt. Remélem, megtalálja! Nagyon megkedveltem őt! Hirtelen Alice megmerevedett, és a semmibe nézett. Edward pedig szavakba öntötte egyetlenem jövőképeit.
- Borzalmas. Egy szikla szélén állok Louval, de mindenki a háttérből figyeli az eseményeket. Hirtelen féltékeny morgás hallatszik, megfordulok, a karomban tartva Lou holttestét, a szívében egy... egy. kést látok!! - Edward hangja elcsuklott.
- NE! NEM TEHETED! - Jade felpattant, és szó nélkül Rosalie torkának esett. - TE ÁRULÓ! TEUTÁLATOS KIS RIBANC, HOGY GONDOLTAD! VELÜNK IS VÉGZEL, ÉS NEM TUDJA MEG SENKI! MEGÖLLEK!
- Jade, mit láttál? - kérdezte Edward, miközben sikeresen leszedtük Rosalie-ról.
- A jövő és a múlt összekapcsolódik! Soraya és Rosalie eggyé lettek, és Lou most haldoklik! Régen Soraya akadályozta gonosz tervével Lou boldogságát. Jelenleg pedig Rosalie teszi ezt, de ez még semmi! Mi képesek vagyunk olyan gondolatokat is hallani, melyet más gondolatolvasók nem, mert az illető leplezni próbálja. Rosalie az előbb tervezte el, hogy álmunkban egy tőrt vagy kést döf a szívünkbe, ezzel véget vetve az életünknek! - Jade kijelentésére Carlisle olyat tett, amit eddigi életében soha. Szó szerint lekevert Rosalie-nak egy pofont azért, mert féltékenységével tönkreteszi mások életét. Miután mindenki megszavazta, hogy Lou ezek után is a Cullen családhoz tartozik barátnőivel együtt, Emmett után indultunk, hogy segítsünk neki a keresésben. Jártunk Jade és Heather lakásában is, végignéztük az erdőt, Forks utcáit, mindhiába.
- Edward! - kiáltott Heather. Edward egy szikla szélén állt, és Lou-t tartotta a kezében. Éreztem Lou fájdalmát, de nem éreztem teljesen Edwardét sem.
Heather
Edward a szikla szélén állt Louval a kezében, Alice jól látta. Elkéstünk volna?! Annyi mindent éltünk át együtt, ha ő nem lenne, nem is tudom mi történt volna velem a szüleim halála után! Mindig mellettem állt, nem hagyhat el most! Amikor már nem sok kell a boldogsághoz! Rosalie pedig elmehet a fenébe! Már csak mi hárman maradtunk egymásnak! A „három muskétás”!! Ne add fel, én sem adom fel! Amikor nekem volt rád szükségen, és én elküldtelek, te sem hagytad magad! Hát én sem hagyom magam! És Jade sem! Nem hagyhatom, hogy meghaljon! Ez a legmagasabb sziklaszirt Forksban. Lou azt mondta, ha egyszer meghalna, innen szeretne elrepülni. HÁT, PERSZE! Ő nem halhat meg, de az átalakulás szükséges a gyors gyógyuláshoz!
- EDWARD! DOBD LE LOUT A SZIKLASZIRT SZÉLÉRŐL! Gyorsan! Már nincs sok ideje hátra! - kiáltottam.
- Miről beszélsz! Meghibbantál! - Jade kétségkívül nem értette, mi következik most.
- A sok titok meg más események miatt elfelejtettük mondani, hogy a griff gyógyítja önmagát! Ha Edward most ledobja a szikláról, az ösztönei miatt griffmadárrá változik, és teljesen meggyógyul! - olyan gyorsan telt az idő, hogy nem maradt más választásom. Tiszta erőből nekimentem Edwardnak, aki a szikla szélén állva egyedül, megingott, és Lou-t elejtve sikeresen megkapaszkodott.
- EZ MIRE VOLT JÓ? - kérdezte Edward, miután felhúztam.
- Heather, mi van a kezedben? - kérdezte Esme aggodalommal a hangjában.
- Lou szívében volt, melyet ő maga szúrt bele. Így akarta enyhíteni mérhetetlen fájdalmát! - Edward Esméhez lépett, és átölelte. Percek teltek el, mikor egy vakítóan hófehér griff szállt az ég felé, majd helyet foglalt a sziklaszirt szélén. Tátott szájjal néztük, és gyönyörködtünk benne.
- Lou sosem mutatta meg milyen, mikor griff, de mindig célozgatott rá milyen csodálatos. Az emberek miatt nem használta már vagy 100 éve ezt az alakot, de még szerencse, hogy a génjei nem felejtették el! - ámuldozott Jade.
„Heather bocsáss meg, de egy darabig nem megyek haza! Rendeznem kell a gondolataimat. Mondd meg Edwardnak, hogy szeretem! És köszönöm, hogy bíztál bennem és magadban!” Lou most is, mint mindig határozott volt és elszánt.
„Emmett-nek pedig köszönöm, hogy kiállt értem!” Bárcsak tudnám, hogyan lehetnék jó barátnő, de Lou úgyis tudja mennyire kedvelem.
„Légy óvatos, és vigyázz magadra!” Mondtam neki, és ő két szárnycsapással elrepült.
- Hova megy? És mikor jön vissza? - kérdezte Alice.
- Nem látod a jövőjét igaz? - kérdeztem Alice - t, aki csak bólintott. - Lou egy ideig nem jön vissza. Azt üzeni Emmett-nek, hogy boldog, amiért kiállt mellette, és Edwardnak, hogy szereti. Sajnos konkrét időpontot nem közölt. Csak annyit mondott, hogy rendezi a gondolatait, és aztán újra velünk lesz. - Boldogan, mégis kicsit szomorúan fogadták a hírt. De nem tehettek mást, minthogy megvárják, míg Lou visszatér.
Gyönyörű tavaszi napra virradtunk Május havában. Négy hét telt el azóta, hogy Lou szárnyra kapott, és világnak ment szélsebesen. Nagyon aggódom Lou ért, és ráadásul hiányzik. Edward mindig kérdezgeti Alice-tól, mikor jön vissza Lou, de Alice sajnos nem tudja. Matt a múltat lezárva Jade iránt kezdett érdeklődni. Én és Scott szintén közelebb kerültünk egymáshoz. Lou túlságosan is jól látta bátyái jövőjét ahhoz, hogy vitatkozni lehessen vele.
Míg azon gondolkoztunk, Lou mikor tér vissza, egy fiatal lány érkezett Forksba. Alice szerint az anyját keresi, de sajnos többet nem lát azon kívül, hogy a család fog rá vigyázni. Furcsa érzésem támadt a lánnyal kapcsolatban, mintha ismerném valahonnan. Alice részletesen leírta, hogy néz ki, és ez a furcsa érzés egyre erősödött bennem. Ki lehet Ő? És miért keresi a mamáját?
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó