Az életem utolsó reménye szeretett nevelőanyám, Lou Cullen volt. Apa sokat mesélt róla, hogy segít másokon, és olykor kórházban is dolgozik. Április 20. - a van, apát a New Yorki kórházba szállították, és én az ágya mellett virrasztottam.
- Cassie drágám, az orvosok nem jósolnak túl sok időt. - mondta halkan.
- Meg fogsz gyógyulni! - könnyeimmel küszködtem. Megfogta a kezem, és egy vastag borítékot adott át nekem.
- Washington államba kell menned, ott keresd meg Lou Cullen-t, ő majd vigyáz rád, ha velem történne valami. Egy esős kisvárosban lakik, amit Forksnak hívnak. Ne aggódj, jó kezekben leszel. - mondta apám, és az volt az utolsó szava a halála előtt, hogy nagyon szeret. A temetés után a gyámügyi hivatal egy közeli árvaházba zárt. Két borzasztó hétig kellett ott élnem, míg apám régi barátja ki nem vett onnan. Apa barátja sokkal tartozott nekünk. Miután kijutottam Washington államba utazva, elkezdtem keresni Lou Cullen-t. Mivel csak 10 éves vagyok, édesanyámként kerestem őt, aki szintén engem keres valahol. Édesapám legjobb barátja kísért el, így sikeresen eljutottam Forksba. Egy májusi nap volt, mikor a kórházba mentem, mivel apám szerint ott is dolgozik olykor Lou. A recepciós kíváncsian nézett rám, mikor odamentem hozzá.
- Kit keresel, kicsim? - kérdezte kedvesen.
- Dr. Cullen-t keresem, úgy tudom, dolgozik itt egy ilyen nevű orvos! - Forksba érkezésemkor egy telefonkönyvből néztem ki, hogy van egy férfi, akit Dr. Cullen néven regisztráltak, mint világhírű orvost.
- Sajnálom, de már nincs bent a doktor úr! Legfeljebb holnap reggel lesz újra elérhető! - mondta a recepciós.
- Köszönöm, akkor holnap reggel újra próbálkozom. - sarkon fordultam, és visszamentem a szállodába, ahol apám barátja már várt, akit Bennek hívtak.
- Megtaláltad, amit kerestél?
- Nem egészen. Holnap reggel újra bemegyek a kórházba, akkor már biztosan ott lesz Dr. Cullen. Lou említette az egyik levelében, hogyha kell Dr. Cullen is szívesen vigyáz rám helyette egy rövid ideig.
- Gondolod, jó lesz ez így? Mindegy is, holnap bemegyünk Dr. Cullen-hez, és beszélünk vele! Ha beleegyezik, ott maradhatsz nála és én ezzel lerovom apádnak a tartozásom. - Nem kis szívességgel tartozik Ben apámnak, de én csak arra tudtam gondolni, hogy végre megszabadulhatok tőle. Másnap reggel ígéretemhez híven elmentem a kórházba. A recepciós mosolyogva fogadott.
- Miben segíthetek?
- Dr. Cullen-t keresem. Bent van már a doktor úr? - kíváncsiskodtam.
- Hát persze! Megmutatom, hol találod Dr. Cullen irodáját. - csak bólintottam és ő kedvesen elkísért hozzá és bekopogtatott helyettem.
- Elnézést a zavarásért Doktor úr, de ez a kishölgy Önt keresi - mondta széles mosollyal.
- Köszönöm Helga, innentől átveszem - Dr. Cullen csilingelő hangja azonnal elbűvölt. - Miben segíthetek neked?
- Engem Cassandra Cullen-nek hívnak, és az anyukámat keresem.
- Szóval Lou Cullen lenne az anyukád, igaz? - szóval ismeri, remek. Segítségével könnyebben megtalálom nevelőanyám és mihamarabb megszabadulok Bentől.
- Nem egészen. Tíz éves vagyok, ezért könnyebb anyámként keresni mintha azt mondanám, hogy nevelőanyámat keresem. - magyaráztam el. Végignézett rajtam és egyértelműen bólintott.
- Sajnos már egy hónapja elment és nem tudjuk, mikor jön vissza. Addig is szívesen látunk vendégül, ha neked megfelel. - nyugodtságot éreztem mellette, de vajon miért?
- Ha nem leszek teher, szívesen. Engem mindenki Cassie-nek hív, csak ritkán szólítanak a teljes nevemen. És téged mindenki Dr. Cullen-nek hív? - kíváncsiskodtam.
- Carlisle-nek hívnak a barátaim, mint Lou és barátnői.
- Jade és Heather is veled lakik egy házban? Ez remek hír! - Nem férek a bőrömbe a boldogságtól, Lou és a barátnői mindig kedvesek voltak hozzám. Ha Lou most nincs is itt, Heather néni biztos szívesen vigyáz rám majd!
- Örülök, hogy örülsz, mára úgyis végeztem. Ha van kedved, azonnal elviszlek hozzánk, vagy előbb mutassam meg a várost? - Lou mindig is jó emberismerő volt, de Carlisle felülmúlta a képzeletemet.
- Nem gond, ha először a várost mutatod meg? Majdnem lefelejtettem, a szállodában vár rám Ben, apám barátja, aki ideáig elkísért. Először elbúcsúzom tőle, nem gond? - elmosolyodott, és elindultunk városnézésre. Mindent megmutatott, az iskolától a rendőrségig. A szállodában végleg elbúcsúztam Bentől, aztán észak felé indultunk, és percek alatt Carlisle háza előtt parkoltunk le. Egy rövid, fekete hajú lány ült az ajtó előtti küszöbön. Szégyenlősen, Carlisle mögé bújva mentem be a házba. Mindenki a nappaliban volt, és kíváncsian néztek rám, bár még mindig Carlisle mögött bujkáltam. Szúrós szemmel nézett rám egy szőke hajú lány és én félelmemben elkezdtem remegni.
- Rosalie, viselkedj! - szólt rá Carlisle. Ekkor durcásan felment a lépcsőn, és aznap nem is láttam többet.
- Hogy hívnak, kishölgy? - kérdezte egy kellemes női hang, akiről kiderült, hogy Carlisle felesége, Esme volt. Gyönyörű aranybarna szeme tele volt szeretettel. Mindenki így nézett rám, de én egy kicsit féltem tőlük.
- Cassandra Owensnek! - válaszoltam, de még mindig remegtem.
- Cassie? - kiáltotta Heather a konyhából kijövet.
- Heather néni! - kiáltottam boldogan és a nyakába ugrottam. - Jó, hogy végre rád találtam! Annyira hiányoztatok!
- Édesapád is veled van Cassie? - kérdezte Jade. - Mert Lou jelenleg nincs itt.
- Nem nincs. Apa már három hete meghalt szívrohamban. De előtte meghagyta, hogy keressem meg anyát majd ő vigyáz rám. - vázoltam fel a helyzetet röviden.
- Lounak van egy lánya? - kérdezték a számomra még ismeretlen emberek.
- Nem! Lou csak egyfajta nevelőanya! Cassie édesanya meghalt a szüléskor és Lou szárnyai, alá vette a kis családot. Aztán két éve New Yorkba költöztek az óta egy-két levelet váltottunk egymás közt. - magyarázta Jade. Heather és Jade nem szeretik, ha néninek szólítom őket. Mert öregnek érzik magukat. Carlisle ekkor bemutatta népes családját, és már nem féltem tőlük cseppet sem. Mindenki kedves volt velem és figyelemmel kísérték apró botlásaimat. Hirtelen két ismeretlen, mégis valahonnan ismerős srác jött be a nappaliba. Tágra nyílt szemekkel néztek rám, de nem értettem miért. Kik ezek? Miért néznek így rám? Ismernek tán, vagy hasonlítok valakire? Nem értem!
- Ők Matt és Scott. Lou testvérei nem rég kerültek elő. - magyarázta Carlisle. Félelem futott végig rajtam, megmerevedtem, ahogy végig mértek szemeikkel. Rosszul éreztem magam, mintha nem én lennék, hanem valaki más. Heather odament az egyikhez és átölelte.
- Végre hol voltál Scott?! Aggódtam miattad! - jelentette ki Heather.
- Ne haragudj, hogy nem szóltam! Csak vadászni mentem Matt-el. - nyugtatta meg Scott Heathert. Matt még mindig engem nézett. Szeme összeszűkült, aztán egy mély morgás hallatszott.
Jade
Matt valamiért megmerevedett, mikor Cassie-t meglátta és mélyről jövő morgásba kezdett. Testtartása ugrásra készült. Cassie nagy szemekkel nézett rá, és várt, de vajon mire? Arra, hogy Matt leterítse vagy megmentse valaki? Nem értem mi történik most. Matt miért viselkedik így?
- Lou hoz jöttem! És Cassie-nek hívnak! - válaszolta megszeppenve. Minden egy pillanat alatt történt. Matt Cassie felé rohant, átszelve a nappalit, de Cassie nem mozdult. Hirtelen Matt a falhoz csapódott. Cassie-t sehol sem láttam. Pár perc telt el, mikor észrevettem Carlisle mellett áll egy griff Cassie-vel a kezében. Felnézett a griffre és elmosolyodott.
- Szeretlek anyu! Jó újra veled! - mondta Cassie boldogan. A griff emberi alakot öltött és most már Lou állt Carlisle mellett.
- Én is szeretlek kicsim! - mondta halkan Lou, miközben letette Cassie-t.
- Lou, tudod, mit tettél?! - Matt magához térve Lou-t szidta. Cassie, Lou és Carlisle háta mögött rejtőzött el ismételten.
- Ő A LÁNYOM, MATT! Az én lányom, fel tudod fogni, amit mondok? Cassie hozzám tartozik! Soha többet ne nyúlj hozzá, mert nem állok jót magamért! - anyai ösztönök törtek elő Louból, de miért? Nem értem. Lemaradtam volna valamiről az évek alatt? Lou mindent elmondott nekem és Heathernek, vagy mégsem teljesen? Mindenesetre Matt kirohant a házból. Cassie sugárzott a boldogságtól, amikor Lou magához ölelte.
- Elmagyarázná valaki pontosan, mi folyik itt? - érdeklődött Edward. Mindenki helyet foglalt, és Lou elkezdte a történetet, amire mindannyian kíváncsiak voltunk.
- 10 éve Cassie születésekor az édesanyja meghalt, Cassie pedig vérszegény volt. Vérre volt szüksége az életben maradáshoz. Akkoriban sokat jártam a szülészeten, mert édesanyám ott dolgozott. 12 éves voltam, mikor kiderült, Cassie vére nagyon ritka, és nincs megfelelő donor a számára. Anyám beleegyezésével megvizsgálták a vérem, és ugyanolyannak bizonyult, mint Cassie - é. Vérátömlesztést kapott és így életben maradt. Megismertem az apját, és felajánlottam, hogy segítek Cassie körül, amit szívesen fogadott. Nevelőanya lettem Cassie számára. Két évvel ezelőtt New Yorkba költöztek, és az óta nem találkoztunk.
- Oh, már emlékszem rá, hogy is felejthettem el! - nyögtem fel hangosan.
- Éppen ide tartottam, mert nagyon hiányoztatok. De főként azért, mert átgondoltam mit is szeretnék a jövőben csinálni. Mindig is szerető családra vágytam, és ezt ti megadtátok nekem, annak ellenére, hogy nem is ismertetek. - Lou őszinte volt, ami egy kicsit meglepett minket.
- Anyu, Matt miért akart bántani? - kérdezte Cassie. Mindenki feszülten figyelte, Lou mit fog válaszolni.
- Matt nehéz eset kicsim. Veszélyben érezte magát, sőt még most is! Úgy gondolja veszélyes, ha a közelünkben vagy! Persze szerinte jobb lett volna, ha meg sem születsz! - Szemeim tágra nyíltak. Mi lehet Cassie, ha Matt ezt gondolja róla?
- A véred nem változtatta át Cassie-t. Van ennek különleges magyarázata Lou? - érdeklődött Carlisle. Ami azt illeti ez tényleg furcsa!
- Vámpír ösztönre gondolsz? Amikor meghaltam elvesztettem mindent. Az újjászületésem emberként ment végbe, de a génjeimben megmaradtam vámpírnak. A megfelelő pillanatban, megfelelő érzelmi vállságban kellett lennem a teljes átalakuláshoz. Mikor Cassie megszületett 12 éves voltam, és a génjeim nem voltak éppen beszámíthatóak. Ritka vércsoportom miatt voltam különc mindig, de a véremmel nem örökítettem át vámpírgéneket Cassie-be. - Szünetet tartott, hogy legyen időnk végiggondolni az előbb elhangzottakat. - Így ő hús - vér ember, mint más átlagos gyerek. Persze Matt ezt másként gondolja.
- Hihetetlen mik nincsenek a mai világban. - nevetett fel Emmett ezzel oldva a feszültséget.
Carlisle
- Nem gond, ha megvizsgálom? - Lou és Cassie felé nyújtottam a kezem.
- Csak nyugodtan. - mondta Lou és kezembe adta féltett kincsét. Megvizsgálva Cassie-t igazoltam Lou állítását miszerint a kislány tényleg hús - vér ember. Hihetetlen mire nem képes a sors keze és pont az én családomban. Loura néztem és láttam rajta mennyire, szereti és félti Cassie-t és mindent, megtenne nevelt lányáért. Mindenkinek jár egy esély és most a családom egyhangú beleegyezése kell, hogy mi legyen ezután.
- Cullenek! A mi családunk szeretettel, félelemmel és aggodalommal teli éli napjait. Most itt az idő, hogy döntsünk egy kislány sorsáról, aki mostantól Louval él és mi szeretni és védelmezni fogjuk. Hogy döntötök?
- A szeretet és a védelmezés mindent visz! - mondta drága egyetlenem és hozzácsatlakozva mindenki egyetértett azzal, hogy Cassie velünk marad. Rosalie durcás volt még, de ő, sem mert ellenkezni. Lou leült Edward zongorájához, és mindenki helyet foglalt. Felcsendült a dal, és mindenki álomba merült, rajtam kívül. Csodálatos volt látni ilyen szemszögből a családomat. Lou felém fordult, megnyugtatást, és megbocsátást várt, amit megkapott ettől a családtól. Órákig ültünk így csendben egymást nézve. Cassie-t Edward ölébe fektette, és ismét a zongorához ült. Most nem az altatót játszotta, hanem egy másik dalt. Tele volt keserűséggel, fájdalommal, szerelemmel, bűnnel, megbocsátással, és egy végtelennek mondható boldogsággal. Csodálatosan játszott, akárcsak Jade vagy Heather. Egyszer csak abbahagyta, megfogta a kezem, és a konyhába vezetett, és leültetett. Majdnem egy év telt el azóta, hogy Forksba költöztek, de Lou-t még sosem láttam ilyennek.
- Mi a baj? - érdeklődtem megtörve a csendet.
- Matt! Nem ölhetem meg, de Cassie mellett sem tudok mindig ott lenni. Ő az életem értelme mióta megismertem. Mikor először a karomba vettem. - Milyen fura, ahogy meséli! Mintha tényleg ő lenne az anyja!
- Mondd csak, mi történt pontosan Cassie mamájával? - kérdeztem kíváncsian.
- 6 hónapos terhes volt mikor autóbalesetet szenvedett, és az orvosok azt mondták, nem lehet többé gyermeke. Egy kedves orvos mégis segíteni szeretett volna rajta, de nem tudta hogyan. Anya a kórházban dolgozott, és én mindig besegítettem neki ekkor találkoztam velük először. - Egy segítő angyal? Ezek szerint már régen is ilyen segítőkész lehetett! - A doktort már régóta ismertem, és ezért elkezdtem a család után érdeklődni. A hölgynek nem lehetett gyereke, de képes lenne kihordani. Pár vizsgálatot kértem magamról és a házaspár génjeiről. Pont megfelelő egészséges emberek. A Doki egy érett petével párosította Cassie apjának ivarsejtjeit.
- Azt akarod mondani, hogy biológiailag Cassie a lányod? - döbbenet, nem is tudom, mit gondoljak.
- Carlisle! Hogy juthat ilyen eszedbe? Akkor én még gyerek voltam. Míg nem találkoztam Jade-vel és Heatherrel, és minden képességem megvolt. Mikor először találkoztam Cassie szüleivel, láttam a jövőjüket. Cassie születését, a mamája halálát, és azt, hogy csak én segíthetek majd rajta. Cassie születése után folyton vele foglalkoztam, ezért tűnik úgy olykor, hogy a mamája vagyok. De erről szó sincs. - Milyen egyszerű történet, mégis mennyire félreérthető. Lou tehát nagyon is jó nevelőanya lett 12 éves kora óta. Persze ez a mai világban ez már egyáltalán nem meglepő. Lou szeme a semmibe meredt, aztán felpattant a székről és a zongorához ült. Leültem egy szabad fotelbe.
- Ne haragudj! Így biztonságosabb! El kell mennem Matt után. Kérlek, ne aggódjatok miattam! - mondta és elkezdte a dalt. Ahogy hallgattam egyre mélyebb álomba merültem, míg végleg elaludtam.
Lou
Mindenki biztonságban van. Mattet le kell állítanom, mielőtt késő lenne. Nem hagyhatom, hogy bárkinek baja essen, és csak én vagyok képes megakadályozni a katasztrófát. Órákig kerestem Mattet, mire egy sziklaszirten találtam rá.
- MATT! JÓL VAGY?
- Bocsáss meg! Azt hittem Gepárdot látom, annyira hasonlít rá a lányod!
- Nincs semmi baj! Bár én sem tudom, ki volt az érett petesejt adományozója, ugyanis a fogantatás után meghalt az illető. Máglyán égette el egy bandavezér. De igazad van, tényleg hasonlít rá Cassie egy kicsit. - Matt rám nézett, de nem volt benne biztos mit is tegyen most. Átöleltem, és magamhoz szorítva éreztettem vele azt, amit elveszíthet, ha most elmegy.
- Jade szeret téged, ezt ne feledd! És ha megpróbálod megismerni a lányomat, rájössz majd, mennyire különbözik Gepárdtól.
- Te nevelted, a te jóságod él benne! Megpróbálom szeretni, de nem biztos, hogy sikerül. - Matt tudta, ha Cassie-nek baja esik, azzal fájdalmat okoz nekem. Együtt mentünk vissza a Cullen házba, ahol mindenki érdeklődve nézte a fejleményeket. Matt elnézést kért viselkedéséért, és Cassie már nem félt tőle annyira. Szerető család, és barátok: ez minden, amire egy vámpír vágyhat valaha is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó