Nem sokat lesz szemszögváltás, csak néha-néha. ;-)

10. Na hajrá!

Reggel hangos ajtókopogásra keltem, és arra, hogy valaki a nevemet kiabálja. Nem is. Ők ketten vannak.

-MEGYEK MÁR! –Kiabáltam nyűgösen, felültem, és idegesen beletúrtam a hajamba, majd elindultam az ajtó felé, egy szál hálóingbe. Bárki is az, ha így meglát, tuti elrohan ijedtében. Főleg ha morcosan nézek rá.

Lekecmeregtem a lépcsőn és az ajtó felé vettem az irányt. Amikor kinyitottam, láttam, hogy szakad az eső, az ajtó előtt meg Richard és Katie álldogált, esőkabátban, és esernyővel, csuromvizesen. Bizonyára meglepődtek rajtam, mert kitágult szemekkel meredtek rám.

-Mi van? –Kérdeztem nyafogva.

-Úgy nézel ki, mint aki most kelt ki a sírból. –Mondta Richard megdöbbenve, mire mindketten elkezdtek röhögni.

-Klassz. Most már nevettek is rajtam. Nem kellett volna most jönni. De ha már itt tartunk ti sem festetek valami túl jól. –Gúnyolódtam vigyorogva.- Talán lefotózlak, és beteszlek az újságba, így biztos nem gyanakodnának ránk a szerkesztők keresése alatt. –Mosolyogtam.

-De akkor rólad is készül a kép. –Vágta rá Katie.

-De akkor senki sem venné meg többet az újságot, mert megijednének. –Védekeztem.

-Vagy többen vennék, mert tök vicces. –Kuncogott Richard.

-Inkább gyertek be, és maradjatok csöndben, amíg elkészülök.

-Oké- Mondták egyszerre, Én meg felrohantam a lépcsőn, hogy mihamarabb kész legyek. Fésülködés után, a szobámban, amikor fel akartam öltözni, ránéztem az órára. Hajnali 5.

-HOGY MENNYI? –Kiabáltam idegesen.

(Richard szemszöge)

Bementünk a házba, amikor Szilvi felrohant a lépcsőn. Levettük a vizes esőkabátokat, kiráztuk a hajunkból a vizet, kitámasztottuk az esernyőket, majd bementünk a konyhába.

Leültünk Katie-vel az asztalnál, amikor meghallottuk Szilvi kiabálását.

-HOGY MENNYI? –Hallatszódott fentről a dühödt kiáltás.

-Szerintem, meglátta az órát. –Tippeltem.

-Szerintem is. –Kuncogott Katie, és a következő pillanatban Szilvia robogott le a lépcsőn.

-Mégis mit kerestek itt ilyen korán? –Hangja egy csöppet hisztérikusan csengett.

-Hát, Mi éppen téged, de szerintem Te meg a fésűt. –Mosolyogtam ártatlanul.

-TEEEEEEE! –Morgott, miközben rám mutatott- ÁÁH! –Csapkodva visszarohant az emeletre.

-Első tippre talált, 10 pont.–Nevettem, és velem együtt Katie is.

Fél órával később már az újságokat raktuk össze, Szilvi is megbékélt hirtelen jött látogatásunkkal. Az újságok készítése gyorsan ment. A 30 darabot, kevesebb, mint 20 perc alatt elkészítettük, és már majdnem 6 óra volt.

-Ideje lenne indulnunk a suliba, hogy feltűnés nélkül vigyük az újságokat. –Vetette fel az ötletet Katie.

-Felőlem rendben. –Egyezett bele Szilvi is, Én meg csak bólintottam.

Az iskolába most kocsival mentünk, mégpedig az enyémmel. A parkoló még szerencsére üres volt.

-Akkor Szilvi! Te a 3-as épületnél raksz be 10 újságot. Katie! Te az orvosinál, Én pedig a főbejáratnál. –Mondtam, a már megbeszélt feladatokat.

Katie csak bólintott, Szilvire néztem.

-Na hajrá! –Szólalt meg, és kiszálltunk a kocsiból.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.