- Nem,ez nem lehet - beszéltem magam elé.
- Mi?Mi nem lehet?Kérlek Bella,ne őrjíts meg!Mondj már valami értelmeset! - Dörrent rám,aggodalmas tekintettel.
- Alec,én... - Kéttelen voltam kiejteni.

- Igen?Folytasd,légy szíves! - Kezét odaemelte elém segítségképpen,hogy felbírjak állni.
- ...terhes vagyok - Azonnal el is engedte azt,én pedig visszaestem a földre. - Áu! - Nem kért bocsánatot.Meg sem szólalt,csak bámult egy pontot.Tippem sem volt,hogy mire gondolhat.
- Bella?Van még ott valaki? - Hallottam Carlisle hangját a telefonból.Azonnal utána nyúltam,és a fülemhez helyeztem.

- Csak Alec - nyögtem ki.
- Hogy ki?A Volturiktól?És Edward hol van?Mit csinál veled? - Rémült meg.
- Nyugalom.Ő segít.Most jelen pillanat Edward elment felmérni a terepet,Alec pedig vigyáz rám - Nyugtattam.

- Biztos,hogy nem akar semmi rosszat?
- Biztos.Mi megbízunk benne.
- Kérlek,add át neki a telefont - Hangja egy fokkal lejjebb csúszott.

- Most...ez nem lehetséges - Néztem rá Alecre,aki még mindig mozdulatlanul állt ott.

- Rendben.Vigyázzatok magatokra.Forksban nem történik mostanság semmi.Alice se lát olyan dolgokat,amitől félnünk kellene.De Alecre figyeljetek.Viszont... - Itt egy nagy levegőt vett. - Nemsokára egy kis időre haza kellene jönnötök,hogy ki bírjam vizsgálni a kicsit.Még koránt sem biztos,hogy túl éli a terhességi időszakot.Hiszen ez lehetetlen.
- Köszönök mindent,Carlisle.
- Örülök,hogy segíthettem.Bármikor haza várunk titeket.Viszlát,Bella.
- Viszlát... - Kinyomtam.
Délután nem szólt hozzám egy szót sem,inkább próbált kerülni.Nem értettem miért volt rá ilyen hatással,ez az egész.Kicsit fájt,hiszen már kezdtem megkedvelni.És vágytam a társaságra is.Nem tudtam mikor jön haza Edward.Féltem,hogy valami baja esik.Lehet,hogy rájuk talált,és azok elkapták őt?Nem.Biztos nem.Tud vigyázni magára.Hat óra fele már nem tudtam magam elfoglalni semmivel,ígyhát odaültem Alec mellé,aki úgy nézte a tv-t,mint akinek gondolatai máshol járnak.
- Mit nézel? - mosolyogtam.De ő rám se hederített.
- Nem látod? - Nyújtotta el a szavakat,mint aki nagyon unna valamit.
- Lehetnél egy kicsit udvariasabb is - Fintorogtam.
- Sajnálom - Még mindig a képernyőt pásztázta.

- Mit?Mit sajnálsz?Elmondanád,hogy mivel bántottalak meg? - Fordultam felé.

- Hát még mindig nem vetted észre? - Kapcsolta ki a tv-t.Értetlenült figyeltem rá. - Bella...én azóta ismertelek téged,amióta Edwarddal ilyen közel álltok egymáshoz.Minden vámpír tudott a kapcsolatotokról."A szépség és a szörnyeteg".Még most is emlékszem arra,mikor először láttalak meg egy képen.
- Ne merészeld így nevezni őt! - Fenyegedtem.
- Had folytassam.Szóval mikor Aro megmutatta,ki is vagy te valójában,azonnal megtetszettél.Mivel gyönyörű vagy.Egy éven át próbáltam rád találni,nem sok sikerrel.Aztán jött ez a bonyodalom.És mivel vannak kapcsolataim,rájöttem,hogy itt rejtőzködtök.Eszembe se volt elárulni titeket.Tényleg csak megszerettelek volna ismerni.Szerencsémre sikerült,de utána többet éreztem irántad.Szerelmes vagyok beléd,Bella.Nem tudok mit tenni ellene.Nem birom az érzéseimet irányítani.De azt is tudom,hogy te ezt a szerelmet sosem tudnád már viszonozni.És mi rosszabb annál,mint a viszonzatlan szerelem? - Nem mert a szemembe nézni,a padlóra terelte tekintetét. - Elhiszem,ha most utálsz - Fűzte hozzá.Nem bírtam rögtön válaszolni.

- Megértelek - Látszólag meglepődött a válaszomon,mivel azonnal rám pillantott. - De igazad van,sosem tudnám viszonozni az érzéseid.És egyáltalán nem utállak.Viszont erről Edwardnak nem szabad tudnia.Oké? - Erőltettem meg egy vigyort.
- Hát persze - Visszamosolygott.

- Barátok? - kérdeztem meg tőle.

- Barátok! - Engesztelésül két karomat kinyújtottam felé,ő pedig mosolyogva elfogadta azt.Ölelkezve ültünk a kanapén.Persze csak pár pillanatig.De volt olyan szerencsénk,hogy pont akkor érkezett meg Edward.
- Megjö.. - Gondolom nem örült a látványnak,és az egészet félreértette. - ...ti meg mit csináltok? - Nézett ránk mérges tekintetével.
- Félreérted! - Vágtam rá,és azonnal eltoltam magamtól Alecet.
- Edward!A látszat csal! - Mentegetőzött ő is.De nem hitt nekünk,és Alec felé vette az irányt.Kitessékelte az erkélyre,ott pedig olyan dolog történt,ami képzeleteimet is felül múlta.
- NE! - kiabáltam.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.