29.fejezet

Nem éreztem semmit azon a szörnyű fájdalmon kívűl a lábamban.Annyira fájt,hogy megmozdítani sem tudtam.Nem akartam kinyitni a szemem,nem akartam meglátni hogy hol vagyok,féltem,hogy visszkerültem ugyanarra a helyre,ahol Josh és Kyle fogvatartott,viszont az a valami amin feküdtem túlontúl puha és kényelmes volt,és nem éreztem semmit,ami fogva tartott volna.

-Nessie hallasz engem?-Jake hangjára azonnal felpattantak a szemeim.Kábán pislogtam felfelé,de hirtelen úgy éreztem elönti egész testemet az erő.

-Jake!-kiáltottam és a karjaiba ugrottam,lehúztam magam mellé az ágyra.

-Nessie csak nyugalom!Ne erőltesd meg magad!-csitítgatott.

-Semmi bajom!!-tiltakoztam és hogy bebizonyítsam mennyire igazam van,felálltam és tettem néhány bizonytalan lépést a szobában.Jake hallkan felnevetett.

-Te kis butus miért kell mindig bajba sodornod magad?-kérdezte kedvesen,miközben hátulról átfogta a derekam.

-Nem lett semmi bajom látod!-mondtam,de vetettem egy óvatos pillantást a lábam felé.Josh harapása félhold alakú sebként helyezkedett el a bőrömön.Sokkal világosabb volt mint egyébként szintén hófehér bőrömígy kissé feltűntő is volt egyben.

-Ne is törődj vele!Nézd meg a nagybátyád Jaspert neki ilyen sebe rengeteg van!-kuncogott,de engem nem nyugtatott meg.Most örökké itt fog éktelenkedni a testemen annak a férfinak,jobban mondva most már vámpírnak a harapása,akit a világon mindennél jobban gyűlölök.Csalódtam Joshban,mélységesen,és soha nem leszek képes neki megbocsátani.De...mi történt vele és Kyleval?Jake mint ha olvasni tudna a gondolataimban válaszolt.

-Josh meghalt.Leah elintézte.Kyle viszont elszökött.Követtük őt de elvesztettük a nyomát.Egy ideig biztosan nem fog visszatérni,de azért óvatosak leszünk.-adott egy apró kis csókot a homlokomra és folytatta-Leah azóta itt van hogy megsebesültél.Szeretne beszélni veled.

-Velem?-néztem félre rá,nem igazán találtam jó ötletnek egy térségben maradni Leahval.

-Nem lesz baj.Ígérem!-suttogta,gyengéden megcsókolt,kezemnél fogva levezetett a földszintre.Leah a nappaliban ült egyes egyedül merev testtel.Csodáltam hogy képes kibírni a számára elviselhetetlen vámpírbűzt.Mikor meglátott felállt és megindult felém,arca szomorú volt.

-Annyira sajnálom Nessie!-mondta majd szorosan átölelt.Éreztem hogy igyekszik minél kevesebbszer levegőt venni,hogy ne kelljen többet beszívnia az illatomból mint ami szükséges.

-Ugyan nincs semmi baj!Én is nagyon sajnálok mindent!

-De én voltam veled olyan goromba!Nem kellett volna!Mindent megbántam.Ha valahogy jóvátehetném akkor...

-Nem kell semmit jóvátenned!-vágtam a szavába-örülök hogy bocsánatot kértél ennyi nekem bőven elég!

-Köszönöm!-mondta,halványan rámmosolygott majd intett és távozott az ajtón.Jake megszorította a vállamat.Feléje fordultam,karjaimat a nyaka köré fontam és megcsókoltam.Erősebben húzott magához,és egyre szenvedélyesebben csókolt.

-Elnézést kérek!-hallottam a hátam mögült Esme mentegetőzését.Odafordultam és gondolkozás nélkül a nyakába vetettem magam.

-Örülök hogy itt vagy Esme!!

-Jaj kicsikém én is örülök neked!-mosolyodott el kedvesen,majd eltolt magától-ti beszélgessetek csak.Majd visszajövök később.

-Oké...-feleltem.Esme távozott a szobából és én újra kettesben maradtam szerelmemmel.Jake sunyi vigyorral az arcán közeledett felém,mikor odaért hozzám,felkapott a karjaiba.Sikítozva próbáltam kiszabadulni a karjaiból de nem engedett.

-Mit csinálsz?Még meg akarom keresni a szüleimet!Jake!!-nevettem teljes erőmből.Halkan felkuncogott.

-Most nem engedhetlek el édesem...-suttogta,és a szobába érve lefektetett az ágyra.Lehúztam magamhoz és megcsókoltam.Sokáig csókolóztunk még,és utána hosszú idő után végre újra egymáséi lehettünk.Nem féltünk attól hogy valaki esetleg ránknyit,a családtagjaim tiszteletben tartották mások magánéletét és hozzá voltak szokva az ilyesfajta dolgokhoz.Főleg Rosalie és Emmett miatt.Kimerülten feküdtem Jake karjaiban,szemeimet lehunytam,miközben hozzábújtam Jakehez.

-El tudnám ezt viselni egy darabig.-sóhajtotta.

-Csak egy darabig?-legyintettem meg durcásan,hangosan felnevetett.

-Csak nem telhetetlen valaki?-csipkelődött,miközben a hajammal játszott.

-Dehogynem!Túlságosan is!!!-vigyorogtam rá,és megcsókoltam de ő eltolt magától.

-Nessie.Hozzám jössz feleségül?-csak ennyit kérdezett,én pedig válasz helyett megcsókoltam őt.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.