Percek teltek el.Legalábbis ami az embereknek másodpercek,az a vámpíroknak percek,ami az észjárást illeti.Pár másodperc alatt átgondoltam mindent.Nem muszály még igent mondanom,ha nem akarom.Hiszen még nem vagyok rá felkészülve.Azt nem igazán lehetne feltételezni,hogy fiatal vagyok hozzá.Egy idő után Edwardon lassan eluralkodott a pánik.Éreztem,ahogy a hátamon lévő keze ökölbe kényszerül,és fogsorát összeszorítja.Talán félt,az elutasítástól?De én nem akarom megbántani.Viszont meg kell értenie.Tudja jól,hogy én is akarom ezt az egészet.Csak nem így.Lehet,hogy a mesékben élek,sőt biztos,de szeretném,hogy ez a kérdés,ami elöbb hagyta el ajkait,valahol máshol hangzana el.Valami romantikusabb helyen,ami felejthetetlenné tenné az egészet.És persze nem egy okból kifolyólag,nem azért,mert kötelező az ilyen esetekben,hanem mert az jelentené szerelmünk beteljesülését.Mikor már Edward mocorogni kezdett,rá kellett jönnöm,hogy ennyi időt kaptam arra,hogy magamba nézzek.

- Edward én... - dadogtam.

- Bella?Jól vagy? - Hangjában jelen volt a feszültség,és egyben az aggódás.Ennyire rosszul festhettem?

- Szeretném,ha ezt nem így intéznénk el - Rég voltam már ennyire bizonytalan.

- Nem akarsz a feleségem lenni? - Vágta rá azonnal. - Illetve nem baj.Csak azt hittem,hogy ilyenkor ez szokás - Felnevettem azon,hogy meglátszott rajta az idő múlása valamilyen szinten.Gondolom úgy tudta,hogyha jön a baba,akkor el kell venni a párunkat.

- Félreérted.A válaszom Igen! - kuncogtam. - De szeretném,hogyha ezt megismételnénk alkalomhoz illően.És persze gyűrűvel együtt...
- Ühmm...ezt hogy érted? - Szemét összeszűkítette,és mintha próbált volna belelátni a fejembe.

- Gondolom láttad már filmekben,hogy a férfi a nőt egy romantikus vacsorán kéri meg.Általában.De mivel ez nálunk lehetetlen,valahogy máshogy képzeltem el.
- Szóval szeretnéd,hogyha ez hivatalosan is megtörténne...Igaz?
- Valahogy úgy - Hisztis libaként éreztem magam ebben a pár pillanatban,akinek semmi sem eléggé jó.Ő pedig felsóhajtott.
- Akkor kénytelen leszek ki kérni Alice tanácsát - mosolygott.
- Jajj ne!Edward!Azért nem kell annyira romantikusnak lennie! - Hangos nevetésbe tört ki a reakcióm láttán,és egy puszit nyomott az arcomra.

- Én sem gondoltam komolyan,szerelmem.Viszont mi lenne,ha holnap haza mennénk pár napra? - Bólintottam. - Rendben.Akkor ezt megbeszéltük. - Még mindig vigyorgott.

- És találtál valakit a volturitól a városban? - Váltottam témát.
- Ami azt illeti,csak egy szarvassal lett kevesebb a világon.De nem.Minden csendes,és veszélytelen.

- Vadásztál?Nélkülem? - morogtam.

- Sajnálom...Valahogy kikötöttem az erdőbe,és nem bírtam parancsolni az ösztöneimnek.Őszintén sajnálom,Bella - Ráharapott alsó ajkára.

- Hát persze... - duzzogtam.Fejemet elfordítottam,és megpillantottam a földön egy telefont.Nem volt ismerős.Ígyhát felálltam,leültem a padlóra törökülésbe,és a kezembe vettem.
- Mi az? - Érdeklődött Edward.

- Egy telefon.Gondolom Alec felejtette itt - Lóbáltam,aztán ő is odajött mellém.
- Nem lehet megnézni a híváslistát? - kérdezte.
- Mindegyik készüléken meg lehet,szóval ezen is - Azonnal cselekedtem,és megnéztem az utolsó kimenő hívásokat.Mikor megpillantottam,mélységesen nagyot csalódtam Alecben.
- Tudtam,hogy ő csakis az ellenség lehet - vicsorgott Edward.
- Dehát... - Meredtem magam elé. - ...mi hogy-hogy nem vettük észre,mikor felhívta Arot?És mégis...mióta van a Volturiknak telefonja?
- Ha nagyon távol vannak egymástól muszály mindenféleképpen tartaniuk a kapcsolatot közöttük.Gondolom ezért beszereztek egy ilyen kütyüt - Még mindig a telefont bámultam. - Szerelmem,kérlek nyugodj meg!Ne is foglalkozz vele.Nem tesz jót neked a stressz.
Mögém ült,és elkezdte masszírozni a vállam.Nagyon jól csinálta,mint mindent.
- Nem is tudtam,hogy ez a vámpíroknak is ilyen jól esik - Hátradőltem az ölébe.
- Örülök,hogy még mindig eltudlak kápráztatni valamivel.De hiányolom a szíved zaklatott dobogását.Amikor éppen nem tudsz nekem ellenállni - Kezei lassan lefelé csúsztak vállamról,és a végén a pocakomon kötöttek ki. - Igazából nem tudtam teljesen elfogadni,hogy ez az izé,benned van.Mi van akkor,ha rosszul fog hatni rád?
- Nem tudok belehalni - Nyugtattam.
- Ebben ne legyünk olyan biztosak.Ha egy picit is romlik az állapotod,nem fogom húzni az időt,kiszedem belőled - Amilyen gyorsan csak tudtam feltápázkódtam,és szembe ültem vele.
- Nem,Edward!Ígérdd meg,hogy ez az a dolog,amit nem leszel képes megtenni! - Fenyegettem.Ő pedig arcomat két keze közé helyezte,és mintha helyre akart volna rázni.
- Nem ígérhetek ilyet,hiszen ő egy szörnyeteg!Hidj nekem,létszives! - Nem bírtam tovább hallgatni.Letepertem a földre,és ujjait a hasamra helyeztem.
- Ő a gyermekünk.Egy kis Edward.Képes lennél megölni a saját fiadat? - Fejét kicsit felemelte,hogy közelebb legyen ajkamhoz.

- Fiú lesz? - kérdezte meglepve.

- Ez csak egy anyai megérzés...

- Megígérem,hogy nem fogom bántani,ha te megígéred,hogy szólsz,ha rosszul vagy.Megegyeztünk? - Éreztem jéghideg leheletét,ahogy átáramlik az arcomon.Olyan érzés kerülgetett,mintha az Északi-sarkon mennék szembe a széllel,csak sokkalta finomabb illata volt.

- Meg - válaszoltam kábultan,amit ő is észrevett,mivel elmosolyodott.
Ajkát rátapasztotta a sajátomra,és a földön estünk egymásnak.Nem érdekelt semmi más.Csak ő létezett,és én.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.