Alice és Jasper oldalán letrappoltam a nappaliba. Mindenki pontosan úgy ült, mint előző este. Ez azért kicsit sokkolt. Egyáltalán sehová sem mozdultak egész éjszaka? Igaz, nem hallottam lépteket, de azt hittem, ha mást nem, vadászni biztosan voltak. De egyre sötétedő íriszüket látva ez nem tűnt valószínűnek.

-         Sikerült lerángatnunk! – vigyorgott Alice diadalittasan. Hálásan pillantottam rá, mivel hatásos volt a figyelemelterelés.

-         Ugyan, Alice, mi az, amire te nem vagy képes – csóválta a fejét ironizálva Kate.

-         Meglenni nélkülem! – vágta rá önelégült mosollyal Jasper, mire mindannyian nevetésbe törtek ki. Fura módon én is elmosolyodtam, őszintén.

-         Bella, te mit csináltál ennyi ideig odafenn? – kíváncsiskodott Emmett.

-         Hmm… gondolkoztam az élet nagy dolgain, meg miegymás… - feleltem még mindig mosollyal. Ez már végképp érthetetlen volt számomra. Zavarodottan meredtem magam elé, mikor újabb hangulatváltozást éreztem. Ezúttal teljesen lenyugodtam. Jasper…

-         Mint például? – faggatott Rose furcsa mosollyal, és Edward irányába pillantott. A gyomrom megrándult. Hát persze, Rosalie. Csak nem abban az értelemben, ahogy te gondolod.

-         Sok mindenen. A tegnap este elég… eseménydús volt – feleltem kimérten, és felvettem a 13 órán és 36 percen keresztül gyakorolt pókerarcomat.

A következő pár órában ilyen arccal meredtem magam elé. Ha kérdeztek, válaszoltam, és Jazz gondoskodott a megfelelő hangulatállapotomról, de ezt leszámítva olyan voltam, mint egy élőhalott.

Bár játszottam az eszem, mindennek tudatában voltam. A szemem sarkából követtem Edward mozdulatait. A közelében sem ült Tanyának, sőt, ami azt illeti, messzebb nem is lehetett volna. Ez azért meglepett, mert bizakodtam benne, hogy Tanya nem rejtette el az előző napi beszélgetésünket, azaz Edward tudja, hogy én tudok az ő kis félrelépéséről. De Tanya nagy becsben tartotta az emléket. Amit nem értettem, miért is teszi. Utóbbi érzés nem volt újdonság, hisz elég sok dolog volt még, amit nem értettem.

Minden egyes mondatára, megjegyzésére egyszerre csapott fel bennem a vad gyűlölet és a kínzó szomorúság. Jasper ilyenkor még elszántabban nyugtatgatott, aminek kótyagosság lett az eredménye. Alig bírtam nyitva tartani a szemem röpke 2 óra után. De addig nem is volt nagy probléma, amíg nem szólt kifejezetten hozzám.

-         Bella, mi a baj? – miért kérdi ezt mindenki?! Egy idő után fárasztó… Nem néztem a szemébe, a gyomrom remegését ellensúlyozva higgadt hangsúllyal szólaltam meg.

-         Miért lenne bármi is?

-         Mert úgy nézel ki, mint aki mindjárt elalszik, itt helyben.

Jasperre villantottam tekintetem, aki erre egy kicsit éberebbé tett. De továbbra is készen állt, ha elveszteném a fejem.

-         Tényleg, nem vagy ma túl jó formában – bólintott Esme aggódva.

-         Semmi gond, egyben vagyok – bíztattam Esmét. És ekkor követtem el azt a hibát, hogy ránéztem a mellett ülő alakra… történetesen Edwardra.

Perzselő tekintete épp engem pásztázott, és még annál is tökéletesebb volt, mint tegnap, amikor utoljára láttam. Alighanem kb. 20 órája néztem rá, és azóta sok minden történt… mégis annyira hiányzott!

Elképesztő erővel csaptak le rám az érzelmek. A fájdalom szinte elviselhetetlenné fokozódott, és az agyvizem is egyre jobban forrt, veszélyeztetve őt Jane-es képességemmel. De a legaggasztóbbak a pillangók voltak. Nem haltak meg teljesen. Legyengültek, de éreztem azt a bágyadt kis csiklandozást.

„Bella!” – csattant fel gondolatban Jasper és Alice egyszerre, mire lekaptam Edwardról a tekintetem. Vajon bántottam volna őt, ha nem nézek máshová?

-         Igazatok van, kicsit furán érzem magam. Ha megbocsájtotok… - motyogtam halkan. A megszólalásommal párhuzamban Jasper még több nyugtató hullámot küldött felém, mint eddig. Ezért történt az, hogy mikor felálltam, megszédültem, és majdnem elestem.

-         Bella! – sikkantott fel Alice.

„Edward, te idióta. Mi a fenét műveltél már megint?!” – tombolt Jazz gondolatban.

Edward, aki eddig ugrásra készen állt, hogy elkapjon, ha valami bajom lenne, most Jasper felé fordult kérdően. Én pedig kihasználva az alkalmat, felrohantam az emeletre. A szobámig nem bírtam elmenni. Lerogytam a folyosón, és nagyokat lélegeztem.

Veszélyes vagyok az egész családomra. Ha nem csitulnak el ezek az érzések, bajt hozhatok mindenkire, főleg arra, aki egyszerre rettenetesen gyűlölök, és emberfelettien szeretek.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.